Halál egy óbudai kollégiumban: súlyosították a vádlott büntetését

Az eljárás adatai szerint a doktori iskolába járó vádlott 2009. október 28-án a Budapesti Műszaki Főiskola III. kerületi Kiss Árpád tagkollégiumában rendezvényen vett részt, és egy ismerőse kérésére azt figyelte, hogy ne jussanak be a kollégiumi szobákhoz vezető épületrészbe olyanok, akik nem kollégisták.

A rendezvény végén több fiatal, köztük a közepes fokban alkoholos befolyásoltság alatt álló 22 éves sértett is megpróbált bejutni a kollégiumba, és ezt akarta megakadályozni a vádlott és rendezői feladatokat ellátó társai. Szóváltás alakult ki, a sértett a lépcsőház első és második emelete között átmászott a lépcsőkorláton és abba kapaszkodva kívülről igyekezett tovább, felfelé.

A vádlott fogta, feszegette a sértett korlátba kívülről kapaszkodó kezeit, nem engedte őt bemászni, s azt magyarázta, hogy menjen vissza oda, ahonnan elindult. Eközben a szemtanúk már azt kiabálták: "Mit csinálsz!? Vigyázz, le fog esni!". A sértett dulakodás közben egyszer csak elengedte a korlátot, háttal a több mint tíz méter mélyen lévő pince betonkövezetére zuhant, és a helyszínen meghalt.

A Fővárosi Törvényszék első fokon februárban három évet szabott ki azzal, hogy a büntetés felének letöltése után a vádlott feltételes szabadságra bocsátható. Az ügyészség súlyosításért, a védelem felmentésért, enyhítésért fellebbezett.

Kedden az ítélőtábla öt év börtönre súlyosította az ítéletet, a fiatalembert a leghamarabb csupán a büntetése kétharmadának letöltése után lehet feltételes szabadságra bocsátani.

A szóbeli indoklás szerint nem kétséges, hogy a veszélyhelyzetet maga a sértett idézte elő azzal, hogy kikapaszkodott a lépcsőre, és ezt fokozta a vádlott tevékenysége. Ugyanakkor a tábla azt is megjegyezte, hogy a vádlott aktív magatartást tanúsított, nem tűrte, hogy akaratának ellenszegüljenek.

A bíróság kiemelte: a vádlott esetében fel sem merülhet a gondatlanság. Eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés történt, hiszen a vádlottnak látnia kellett cselekménye lehetséges következményét, ám az iránt teljes közömbösséget tanúsított. Továbbá rendfenntartóként éppen az lett volna a feladata, hogy megakadályozza a veszélyhelyzet kialakulását, és azt is látnia kellett, hogy a sértett bizonytalan mozgású.

A szóbeli indoklásban felvetődött az is, hogy a halálesettel kapcsolatban mások felelőssége is vizsgálható-e, például azoké, akik valódi rendezőként voltak a helyszínen, ám ahelyett, hogy közbeléptek volna, csak fényképezték, dokumentálták az eseményeket. Ezzel kapcsolatban az ítélőtábla rámutatott, hogy a bíróság csak azoknak a felelősségéről dönthet, akiket az ügyészség megvádolt.

A büntetés súlyosításával kapcsolatosan a Fővárosi Ítélőtábla kifejtette: az elsőfokú ítélet túlzottan enyhe, hiszen a vádlott egy emberi életet oltott ki. Ugyanakkor a bíróság szerint az ügyészi indítványban szereplő utalás a középmértékre szintén eltúlzott, hiszen a vádlott büntetlen előéletű fiatal felnőtt és az eseményekben jelentős sértetti közrehatás is volt.