„Egy elítélt anyja lettem” – megszólal S. Ábel családja
Közmunkásként dolgozott egy erdészetben, mert nem talált más munkát, a jogi egyetemet a diáktársak és szüleik aggodalmai miatt csak magántanulóként folytathatta, az utcán felismerték – így élt „Esábel”, miután elítélték emberölés előkészületéért. Részletes interjúra első ízben vállalkozó szülei szerint fiuk ebbe a „koncepciós perbe” ment tönkre, és ez vezetett végső soron ahhoz, hogy nyáron a gyanú szerint fegyverrel megjelent egy gyorsétteremnél.
„A hatóságok kriminalizálták, a média pedig stigmatizálta. Először állandó jelzője lett ’a 22 ember mészárlására készülő’ egyetemista, míg most a Móricz Zsigmond körtéren lövöldöző S. Ábel lett. Pedig nem ’lövöldözött’, a gyanúsítás szerint egyszer a levegőbe lőtt, a McDonald'sban pedig kétszer a plafonba. Nagyon sajnálom azokat, akik megijedhettek, de ők ezután is ugyanúgy oda fognak járni hamburgert enni. Az én kisfiam pedig előzetes letartóztatásban van. Valójában önmagát bántotta ezzel, miután bedarálta az igazságszolgáltatás az ellene folytatott koncepciós perrel” – mondja a vezetéknevének rövidítésével csak S. Ábelként ismert, első fokon kétrendbeli emberölés előkészületéért elítélt egyetemista édesanyja.
A hvg.hu arra kereste a választ, mi történt a két esemény között: miután S. Ábelt 2013 májusában bűnösnek találta a bíróság egy előkészületi bűncselekményben, és nem jogerősen két év hat hónap szabadságvesztésre ítélte, hogyan jutott el oda, hogy a gyanúsítás szerint fegyverrel megjelenjen a forgalmas budai téren található gyorsétteremnél. Az utóbbi miatt jelenleg lőfegyverrel visszaéléssel gyanúsított, előzetes letartóztatásban lévő fiatal szülei vállalták a nyilatkozatot, de azt kérték, nevüket ne tüntessük fel, így is eléggé ráment életük a történtekre.
„Megmutatta, hogy nem tenné meg”
Ábel családjával abban a kis budai lakásában találkoztunk, ahol a fiú egyetemistaként élt. A falakon kedvenc focicsapatának poszterei, ruhák fiatalos kuszaságban, mindenhol egyetemi könyvek, jegyzetek – átlagos lakás, ahol az egyetlen szokatlan dolog a bejárati ajtón éktelenkedő két óriási betapasztott folt. Ábel édesanyja mentegetőzve rögtön magyarázza: ott törték be – az amúgy teljesen üres – lakás ajtaját a Móriczon történtek után a TEK emberei, és még nem tudták teljesen rendbe hozatni.
„Egy ismerősünk fogalmazta meg a legjobban, aki szerint Ábel pont azt mutatta meg: nem tenné meg, amiért előtte elítélték. Jogi eszközökkel nem sikerült bebizonyítania, másképp hogyan tudta volna demonstrálni, hogy nem ölne? De az elkeseredettség is látszik, hogy nem volt kedve folytatni az életet. Valószínűleg kilépésnek is szánhatta” – mondta az egyetemen tanító édesanya, aki szerint fiát elsősorban az általa totálisan igazságtalannak tartott büntetőeljárás, illetve az elmarasztaló ítélet viselte meg, és ez vezethetett az elkeseredett nyári akcióhoz.
„A regényem, mint az kiderül belőle, valós eseményeket, és azok valós szereplőit alapul vevő kitalált történet. Azt remélve ajánlom az önök és az olvasók figyelmébe a művemet, hogy a benne feldolgozott témával a jövőben tényleg csak könyvek lapjain kell találkoznunk” – ezt írta Csőre töltve című regényének bevezetőjébe S. Ábel, mikor azt elküldte az egyik kiadónak, amely 2010. januári válaszlevelében ígéretesnek találta, és meg akarta jelentetni.
Az események azonban elsodorták a kiadást, sőt a regény lett a vád egyik alapja: az ügyészség szerint az ELTE jogi karán tanuló fiú saját magáról mintázta regényének szereplőjét, a vádirat szerint ő is egy egyetemen vagy egy bevásárlóközpontban végrehajtott vérengzésre készült, 22 embert akart megölni. Mindezt arra alapozták, hogy a fiúnak nemcsak a regénye, de versei és blogbejegyzései is mutatják, mennyire érdekelték a finnországi és egyesült államokbeli iskolai mészárlások.
„Semmi keresnivalója nem volt itt a büntetőjognak, ő csak kiírt magából dolgokat, ami alapján utána ráfogtak egy bűncselekményt. Hogyan szólhat arról egy büntetőper, hogy ha megtette volna, mit tett volna?” – teszi fel a kérdést utólag is az édesapa, aki szánalmasnak nevezte, hogy a hatóságok fia szerintük „fura” mosolyával és a hangszínével, a külföldi analógiákkal, illetve a rendőrség tapasztalataira hivatkozva próbálták bebizonyítani, hogy Ábel bántott volna másokat. „Az eljárás döntően a magánszféra feszegetése volt, az alkotói szabadság jogának elvitatása a fiunktól” – vélik a szülők.
Ki kellett zárni az ügyvéd nélkül felvett vallomást
A bíróság viszont 2013. május 21-én két ember megölésének előkészületében bűnösnek találta, a többi húszrendbeli emberölés előkészületének vádja alól viszont felmentette. Az Index tudósítása szerint az ítélet indoklásában az szerepelt: azért maradt két ember elleni előkészület, mert a fiú írásaiban többes számban fogalmaz, ez pedig minimum két személyt jelent. A szülők szerint a vád a 22 lehetséges áldozatot Ábel első vallomásának „egyetlen kiragadott és önmaga által megcáfolt mondatára építette”. Ezt a vallomást a fiú ügyvédjének, Futó Barnabásnak sikerült kizáratnia a bizonyítékok sorából arra hivatkozva, hogy ügyvéd nélkül ki sem kérdezhették volna a rendőrök.
A szülők utólag ennél jóval komolyabb mulasztásokat is felróhatónak tartanak ezzel az első vallomással kapcsolatban, amelyre az ügyben nyilatkozó rendőri vezetők többször hivatkoztak a médiában. „Délután 15 órakor fogták el két fals bejelentés alapján a Déli pályaudvarnál, éjjel egy órakor kezdték kihallgatni, a vallomás felvétele hajnali fél ötig tartott. Így nem alhatott, és bár a szokásos inzulinadagot beadhatta magának, csak egy zsemlét kapott vacsorára, miközben súlyos cukorbeteg, így a vércukor-háztartása valószínűleg teljesen felborult. Nem véletlen, hogy más országokban az elfogási protokoll része a cukorszint mérése” – mondta a hvg.hu-nak Ábel édesapja.
A szülők állítják: ha ezt az ügyben kirendelt bírósági szakértő nem is ismerte el, Ábel cukorbetegsége kihathatott a viselkedésére. „Komoly orvostanúk és a szakirodalom igazolják, hogy az inzulin mellékhatásaként fellépő hipoglikémia magatartási zavarokat, letargiát, sőt néha átmeneti agressziót is okozhat. Elmondásuk szerint Ábel nem szereti, ha diabéteszéről szó esik, szülei azonban annyit elárultak, hogy 14 évesen lett cukorbeteg, naponta ötször kell injekcióznia magát. „Ábelünket többször majdnem elvesztettük, nem egyszer elájult, és volt kómaközeli állapotban” – mondta édesanyja, aki szerint valójában ezért kezdett olyan sportokba a fia, mint a karate, a dzsúdó, a foci vagy a sportlövészet. „Önmagának akart bizonyítani, hogy ő is képes ezekre. Az egyik edzője ajánlotta neki a sportlövészetet, és a lövész egyesület biztatására volt saját fegyvere” – magyarázta az édesanyja. Az ügyészség szerint viszont a merényletre való felkészülés része volt, hogy belépett egy sportlövész egyesületbe, majd így legálisan vásárolt egy 9 milliméteres fegyvert.
„Az ítélethirdetés után a bíróságról ide, Ábel lakására jöttünk, magára húzta a takarót, rosszul lett. Hiába nem volt jogerős az elsőfokú ítélet, tudta, hogy ezzel ő egy elítélt bűnöző lett. Én pedig egy elítélt anyja lettem” – jegyezte meg édesanyja, aki szerint a börtönben a saját védelmén dolgozó egyetemista azért volt különösen csalódott, mert „hitt abban, hogy az ügye tényleg a jogról szól majd”. „Bár én mindig mondogattam neki, hogy ’neked legfeljebb Strasbourgban lesz igazad’” – tette hozzá nyugalmazott mérnök édesapja.
Hamar kiderült az is, hogy ezek után nem lesz könnyű visszatérnie a normális kerékvágásba. Szülei szerint volt olyan periódusa, mikor napokig még az utcára sem ment ki, annyira depressziós volt. Többször felismerték a 2010 óta a híradásokban szereplő egyetemistát, aki így munkát sem talált, hiába keresett. Végül közmunkás lett egy erdészetnél, nem sokkal a Móriczon történtek előtt kezdett itt dolgozni. „Legalább dolgozott, és még mondogatta is, hogy mennyivel többre becsüli az egyszerű közmunkásokat, mint sok képmutató embert. Óvodás korától nem bírta a sunyiságot, semmit nem vet meg annyira, mint a képmutatást” – mondta édesanyja. „Ábelt tavaly augusztus 16-án fogták el, ekkor is az erdészeti munkaruhája volt rajta, mert aznap is a munkából jött haza a nyári kánikulában, mielőtt a gyanúsítás szerint este a Móriczon leadta a lövéseket” – mondta édesanyja, aki szerint itt is szerepe lehetett annak, hogy cukorbeteg fia akkor sem evett rendesen. „Míg élek, fájni fog nekem, hogy aznap nem tudtam odaadni neki időben az ételt, amit neki készítettem” – tette hozzá.
Aggódó hallgatók miatt egyéni tanulmányi rend
Az elsőfokú ítélet, a munkakeresés sikertelensége, és nagymamájának halála mellett Ábelt az is megviselte, hogy nem folytathatta jogi tanulmányait a korábbi keretek között az ELTE-n. A családjában több jogász is van, anyai nagymamája az első női bíró volt az egyik megyei bíróságon, anyai nagyapja szintén – fiatalon elhunyt – ügyvéd volt. Ennek ellenére Ábelt családja féltette a jogi pálya nehézségeitől, édesanyja például jobban örült volna, ha klasszika-filológiát tanul, és inkább kutató lesz.
Ő azonban – amikor több mint másfél év előzetes letartóztatás után szabadlábra helyezték, még az elsőfokú ítélet megszületése előtt – azonnal vissza akart térni a jogi karra. „A dékán és a tanulmányi hivatal fogadta, majd a hallgatók nyomására törölték a regisztrációját” – állítják a szülők. Miután az első ügy miatt halasztott, majd szüneteltette hallgatói státuszát, valóban jelentkezett a 2011/12. tanév tavaszi félévére, hogy folytassa tanulmányait – erősítette meg kérdésünkre az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara. „Kurzusait az elektronikus tanulmányi rendszerben vette fel. Ezt követően felmerült, hogy S. Ábel kivételes tanulmányi rendben folytassa tanulmányait” – közölte az egyetem, amely nem pontosította, mégis kinek a részéről „merült fel”, hogy csak egyéni tanrendesként tanulhasson tovább.
Azt ugyanakkor kérdésünkre elismerték, hogy „valóban mind hallgatói, mind szülői oldalról érkeztek aggódó kérdések és észrevételek”. „Az ELTE ÁJK kari vezetése felelős azért, hogy valamennyi hallgató nyugodt körülmények között folytassa a tanulmányait, egyben átérezzük a szülők aggódását is. A két ellentmondó érdek feloldására az reális kompromisszumként kínálkozott, hogy a hallgató egyéni tanulmányi rendben folytatja a tanulmányait” – írták.
A szülők szerint éppen a diáktársak megnyugtatása érdekében az egyetem arra kérte Ábelt, írjon egy nekik szóló levelet, amelyet közzétesznek a kari honlapon és a diákújságban. Ezt a fiú meg is írta – kifejtve, hogy a médiában róla kialakított képpel szemben milyen tények alapján ítéljék meg –, mégsem tették közzé. Az egyetem ezt utólag azzal magyarázta lapunknak, hogy „mire a hallgatóknak szóló levél megszületett, már vizsgaidőszak volt, és a hallgatói újság több hónapig nem jelent meg”, bár ez nem magyarázza, hogy a honlapra miért nem került ki végül. A jogi kar a hallgató jelenlegi ügyét nem kommentálta, mint írták: „a kar tiszteletben tartja a bíróság döntését. S. Ábel hallgatói jogviszonya megszűnt, ügyéről nem kívánunk nyilatkozni”.
„Lehet, hogy nem szerettük jól?”
„Az iskolás évek alatt még több barátja volt, az egyetemen annyira nem is érezte jól magát. Bár akadtak beszélgetőtársai, mindig 'kilógott a sorból', szerintem a többiek számára ő irritálóan okos volt. Ugyanakkor az egyetemisták kötetlen életmódját betegsége miatt nem élhette, erre viszont a környezete különösebb empátia és megértés nélkül, szeretetlenül reagált. Az viszont meghat és erőt ad, hogy iskolás korából néhány lány osztálytársa könnyes szemmel többször is megkeresett, aggódnak Ábelért” – mondta az édesanyja.
Szerinte Ábel a hit, pontosabban egy budapesti közösség felé fordult. Kérdésünkre a Feléledési Közösség lelki pásztora, Kaye Christopher megerősítette, hogy Ábel részt vett néhány istentiszteletükön. Mivel azonban „kizárólag Istennel kapcsolatos kérdésekről” volt szó vele, nem akartak véleményt mondani arról, mi történt a fiatalemberrel az ítélet utáni időszakban, a Móriczon történt eseményig. Ugyanakkor továbbra is tartják vele a kapcsolatot, amit a büntetés-végrehajtási intézet részben már engedélyezett is számukra.
Ügyvédje, Futó Barnabás szerint tavasszal születhet másodfokú, jogerős ítélet Ábel első ügyében, most várja, hogy a Fővárosi Ítélőtábla kitűzze az időpontot. A Móricz Zsigmond körtéren történteket pedig jelenleg éppen fegyver- és orvosszakértők vizsgálják, ez a nyomozás várhatóan szintén tavasszal ér véget. Addig a büntetőügyvéd szerint Ábel előzetesben marad, azt remélik, hogy ezt a nyomozati szakasz végén felülbírálják a hatóságok.
„Lehet, hogy nem szerettük jól? Még a gyilkosoknak is van édesanyja, akik minden ellenére szeretik a gyereküket. De a szeretet nem jelenthet mindig egyetértést, helytelenítem, amit a gyanúsítás szerint fiam nyáron tett. De tőle az első, 1950-es éveket idéző eljárás elvette az életkedvét, abban ment tönkre” – mondta az édesanyja. Majd hozzátette: „jelenleg azért adhatunk hálát Ábel édesapjával együtt, hogy a Venyige utcai börtönbe járunk, és nem a temetőbe”.
Mi történt eddig? |
S. Ábel 2010 februárjában került be a lapokba, amikor elfogták a rendőrök egy állítólagos egyetemi mészárlás terve miatt. Állítólag névtelen bejelentést kaptak, a fiút azzal gyanúsították, hogy mások – pontosan 22 ember – életére tört volna az egyetemen vagy egy bevásárlóközpontban. A gyanúsítást, majd a vádat alapvetően arra építették, hogy a joghallgató blogjában, verseiben és regényében foglalkozott a finn, német és egyesült államokbeli iskolákban történt támadásokkal. Összesen egy év nyolc hónapot töltött előzetes letartóztatásban. A bíróság végül 2013. május 21-én kétrendbeli emberölés előkészületében találta első fokon bűnösnek, az ügyész súlyosbításért, a védő felmentésért fellebbezett, így az ítélet nem jogerős. 2013. augusztus 13-án a gyanú szerint S. Ábel volt az a férfi, aki több lövést leadott a budapesti Móricz Zsigmond körtéren, illetve az egyik ottani gyorsétteremben. Személyi sérülés nem történt, elment a helyszínről, másnap viszont egy XI. kerületi egészségügyi intézmény bejáratánál őrizetbe vették. Előzetes letartóztatásba került, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben szakértők vizsgálták. Jelenleg emiatt lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés megalapozott gyanúja miatt folyik ellene eljárás. |