A mediátorok beiktatása egy válási procedúrába lehetővé teszi, hogy a felek közösen, önkéntesen hozzanak döntéseket akár vagyoni, akár a gyermeket érintő vitás kérdésekben. A szakemberek szerint az önként tető alá hozott megállapodásokat a felek nagyobb valószínűséggel tartják be, mint az olyan ítéleteket, melyeket fejük felett meghozott döntésnek élnek meg.

Gyengéné Nagy Márta bíró, a Mediációs Munkacsoport vezetője szerint a bírák feladata a jogszolgáltatás. Számukra igen terhes egy 10-12 tárgyalási napot is kitevő, konfliktusos válás, ahol a tárgyalóteremben olyan sérelmek, fájdalmak csúcsosodnak ki, amelyek egy közvetítő beiktatásával a bíróság falain kívül csillapíthatók, s a bíróra valóban csak a jogszolgáltatás marad.

„Nem tudtunk egy levegőt szívni”

„A trófea az enyém, mert ugyan a te édesapád lőtte, de nekem ajándékozta” – gyakran az ilyen kérdések is vérre menő vitákat indukálnak a tárgyalótermekben. A válás pszichés terhei a praktikus ügyek elrendezését is káoszba sodorhatják. Éváék sem bírták egymás jelenlétét elviselni. Az édesanya külföldön kapott munkát, a kislány gondozása az édesapára maradt, ami azt a gyakorlatot hozta magával, hogy lényegében az anya kapcsolata teljesen megszakadt kamasz lányával. A felek a Szegedi Bíróságon adták be keresetüket, ahol az ott folyó kísérleti projekt részeként közvetítő bevonását ajánlották a párnak.

Kezdetben a mediátor két külön helyiségben ültette le őket, s üzeneteket közvetített, később már egy asztalhoz ültek, az asszony sírt, a férfi kiabált. Az édesanya és férje között már rég megromlott a kapcsolat, majd a nő a munkanélküliség után külföldön tudott elhelyezkedni, ami bonyolulttá tette a helyzetet. A kamasz lány édesapjával a korábbi, számára biztonságot jelentő otthonban maradt ugyan, de a férfi a nevelésben különösebb koncepciót nem alakított ki, a kislány szavait idézve „csak punnyadt”. Az anya, bár tevőlegesen képtelenné vált a gondozásra, mégis igényt tartott arra, hogy figyelemmel kísérje, s alkalmasint beleavatkozzon lánya életébe. De a „Te ne szólj bele az életünkbe 1000 kilométerről”-típusú viták megakadályozták a minimális kommunikációt is.

AFP / Kenzo Tribouillard

Négy alkalommal töltöttek el három órát a mediátornál, majd végül egy közös megállapodás született, amelyben a legapróbb részletekig tisztázni tudták az anya kapcsolattartását lányával. Hétköznapi telefonok meghatározott időben, pontos, rendszeres tájékoztatás a gyermek egészségi állapotáról, szabadidős tevékenységéről, baráti köréről. A közösen, önkéntesen tartalommal megtöltött megállapodást vitték a bíróságra, ahol ez jóváhagyva végrehathatóvá is vált. Az anya utólag úgy véli, hogy a tárgyalótermi vitákra hagyatkozva valószínűleg olyan döntés született volna, hogy lányát az édesapánál helyezik el, s örökre lemondhatott volna arról, hogy anya szerepét minimálisan is betöltse lánya életében. örökre elszakadhattak volna.

Hogyan került be a mediáció a bíróságokra?

„A gyermek joga, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson” – ezt tartja szem előtt a budapesti Kapcsolat Alapítvány, amely alapítása, 1992 óta fogalakozik azokkal a gyermekekkel, akik a szüleik válása miatt háborúskodások kereszttüzébe kerültek. Ez a szervezet kezdett működtetni úgynevezett kapcsolatügyeletet, ahol semleges helyet és szakembert biztosítottak az egymással hadban álló szülők számára, hogy legalább a gyermekkel való viszonyukat rendezzék.

A kapcsolatügyeletek hálózata már a 2000-es évek első felében kialakult országszerte, ezek módszertanát, azt, hogy a gyakorlatban miként működjön a mediáció, Kardos Ferenc, az alapítvány elnöke dolgozta ki. 2005-ben az alapítvány szervezett egy konferenciát, melyre meghívták a bíróságokat is, a Szegedi Törvényszék (akkor Bíróság) Nagy Mártát delegálta előadóként, aki felkarolta az ügyet.

A családjogi ügyekkel foglalkozó bírónő Szegeden, a Gyermekjóléti Szolgálatnál már működő kapcsolatügyelet munkatársaival is felvette a kapcsolatot, így megindult, ekkor még nem hivatalosan, az információcsere a bíróság és a kapcsolatügyeleti szakemberek között. Ennek köszönhetően Szegeden már 2006 és 2007 között volt együttműködési megállapodás a bíróság és a mediációs szakemberek között. (Ekkoriban a szegedi gyermekjóléti szolgálat munkatársai pályázati pénzből, majd egy rövid ideig karitatív alapon dolgoztak.) A mediálás kísérleti szakasza hivatalosan 2009 és 2010 között folyt, ekkor már az Igazságügyi Minisztérium biztosította a pénzt a működésre.

A családjogi ügyekre a Szegedi Bíróság, a munkaügyi területen a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, a nagy értékű gazdasági cselekmények vonatkozásában pedig a Fővárosi Bíróság kapta meg a lehetőséget, hogy a megfelelő mediációs eljárásokat kidolgozza és letesztelje. A szegedi pilot project eredménye: a 127 mediált esetből 27-ben teljes körűen megállapodtak a váló felek, tehát megegyeztek mind a vagyoni, a tartási, és ami a legfontosabb, a gyermekelhelyezés kérdésekben is. 80 esetben pedig a gyermek elhelyezésében hozott megoldást a mediáció.

A gyakorlat

A Ptk. módosítása nyomán tavasztól, amennyiben a bontóperi keresetet benyújtja a válást kezdeményező fél (az esetek háromnegyedében a feleség), a bíró a bontóper vonatkozásában csak ajánlhatja a mediátor felkeresését. De a szülői felügyelet rendezése miatt a felek kötelesek lesznek felkeresni a mediátort.

Egy megbeszélés után dönthetnek úgy is, hogy visszatérnek a peres útra, de Gyengéné Nagy Márta, a Szegedi Törvényszék bírája szerint többnyire elfogadják a váló felek a segítséget. A hivatalból kirendelt mediátor igénybevétele illetékmentes lesz, s a feladatot, a szükséges képzést elvégző bírósági titkárok, nyugalmazott, illetve gyakorló bírók látják el.

Ha a keresetet benyújtók nem a kirendelt mediátort akarják választani, azt is megtehetik, de akkor piaci árat kell fizetniük. Az országos névjegyzékbe felkerült közvetítők is kötelezhetők a bíróság kirendelését végrehajtani, amennyiben egy úgynevezett alávetési nyilatkozatot tesznek. Ebben az esetben a jogi közvetítőkre vonatkozó jogszabály értelmében úgynevezett hatósági tarifa, azaz fejenként és óránként 3000 forint illeti meg őket. A mediátorok névjegyzéke a KIM honlapján megtalálható, minden megyéből 10-15 mediátor kérte a névjegyzékbe felvételét.

Elveszik az ügyvédek kenyerét?

„A kenyeret már megette a válság – vélekedett az egyik szegedi ügyvéd, aki szerint nem a mediáció megjelenése miatt fognak elapadni az ügyvédek bevételei. Egy válásért vidéken nem lehet többet elkérni 30-50 ezer forintnál, 4-5 tárgyalási nappal számolva nem sok pénz. A fővároson kívül nem igazán lehet szakosodni, tehát ha jelenthet is bevételkiesést, nem olyan számottevőt.”

AFP / Eberhard Grames

Egy másik szegedi ügyvéd ugyanakkor káoszt jósol a bíróságokon. Szerinte képtelenség lesz annyi közvetítőt kirendelni, amennyi az ügyszám alapján szükséges volna. Ha egy mediátorra több ügy jut, akkor meg a terhek miatt képtelen lesz a kitűzött célok szerint közvetíteni, nem lesz ideje a felek közötti megállapodás ügyét szolgálni. Volt olyan ügyvéd, aki a büntetőügyekben kirendelt ügyvéd hatékonyságával vetette össze a majdani kirendelt közvetítőkét. Szerinte a szocializmust idézi a közvetítő kötelező kirendelése, ahol majd unottan és kötelezően intézik a váló felek konfliktusát. „Hogyan tudja egy közvetítő két fél érdekeit szem előtt tartani, akik például ketten tulajdonosai egy panellakásnak, ahol két kiskorú gyermeket nevelnek. Hogyan lehet békésen megmondani az egyik félnek, hogy te húzzál el innen, amíg felnőnek a gyerekek?

Kertész József, a Csongrád Megyei Ügyvédi Kamara elnöke kamarai tagokkal beszélgetve arra jutott, hogy az ügyvédek többsége örvendetesnek tartja a Ptk. vonatkozó módosítását, mindemellett úgy gondolják, hogy munkájukra ezután is szükség lesz, hiszen előkészítik a bontópert, a mediátorok nem helyettesítik az ügyvédeket, más az ő feladatuk. Az elnöknek egyébként tudomása van arról, hogy több tagjuk már elvégezte a tanfolyamot, s kérte felvételét a névjegyzékbe.

Ki mediálhat jól?

Az ügyvédek szerint azok a mediátorok, akik felsőfokú diploma mellett szereztek mediátori képesítést is, nem biztos, hogy alkalmasak helyzetek feltárására, a megfelelő megoldás megtalálására, hiszen nem rendelkeznek annyi tapasztalattal, jogi felkészültséggel, ami szükséges lehet egy bonyolult ügyben kiutat találni.

A mediátorok szerint viszont az ügyvédeknek jelenleg nem érdeke a gyors megoldás, hiszen egy elhúzódó ügy biztos bevételi forrást jelenthet. A bíróság köréből kijelölt bírákat pedig a többéves ítélkezési gyakorlatuk akadályozhatja a szülői kívánalmakat preferáló aspektus kialakításában – ezt pedig ügyvédek és mediátorok egyaránt mondják.

Horváth Ida hét éve mediátor, mára egy összehangolt csapattal dolgozik, pszichológussal, pszichiáterrel, ügyvéddel. Szerinte egy ügyvéd belátja, hogy neki is jobb, a szülők által közösen elfogadott megállapodással egyetlen egyszer megjelenni a bíróságon, mint több alkalommal órákon át hallgatni a tárgyalóteremben, ahogy a felek kiteregetik a családi szennyest. A mediátori tevékenység gyakorlata (amely eddig a civil szférában zajlott) azt mutatja, hogy a gyerek válás következtében elszenvedett sérülései enyhülhetnek, a szülőkkel való kapcsolattartási joguk pedig erősödhet a polgári törvénykönyv módosításának hatályba lépésével. Még akkor is, ha biztosan lesznek a bevezetés után kezdeti nehézségek.