A halk szavú, aki legyőzte a csepeli rezsilovagot
Akik közelről ismerik, azok halk szavú háttérembernek tartják az Együtt-PM színeiben egyedüliként egyéni mandátumot szerző Szabó Szabolcsot. Kívülről érkezett a politikába, de igazi csepeli lokálpatriótaként, és egy jó csapattal sikeres kampányt vitt végig. Nem kisebb nevet vert, mint Németh Szilárdot, a rezsiharc főparancsnokát, Csepel polgármesterét. Portré.
Az idei országgyűlési voksolásra összevont csepel–soroksári körzet nem kis meglepetést tartogatott: az egyetemi katedrát mozgalmi aktivitásra cserélő Szabó Szabolcs, a baloldali összefogás színeiben induló, Együtt–PM-es jelölt legyőzte Németh Szilárd rezsibiztost, helyi polgármestert.
Noha az eredmény még nem tekinthető egészen véglegesnek (a feldolgozottság jelenleg 98,93 százalékos, az Együtt–PM indulója pedig mindössze 484 szavazattal vezet – a szerk), a vereséget látszólag már Németh is elkönyvelte: egy helyi képviselő-testületi ülésen személyesen gratulált Szabónak, akit meg is tapsoltatott. A viszontgesztus sem maradt el: Szabó még aznap a Facebookon köszöntötte Némethet, aki a listáról azért bekerült a parlamentbe.
A két politikus egyébként személyesen alig ismeri egymást. Ez nem is meglepő, hiszen míg Németh hosszú évek óta a helyi közélet szereplője (1998-ban már csepeli önkormányzati képviselő, 2004-ben fideszes országgyűlési képviselő, 2010 óta polgármester és parlamenti képviselő is), Szabó neve csupán két és fél éve tűnt fel először a helyi agorán.
A katedrától a mozgalomig
A gyulai származású, jelenleg 35 éves Szabó Szabolcs az egyetem miatt került fel Békésből a fővárosba, ahol klasszikus akadémiai pályán indult el: geográfus végzettséget szerzett, majd doktorival folytatta, így lett először tanársegéd, később adjunktus. Jelenleg is az ELTE Természettudományi Karán oktat közlekedésföldrajzot (ebből írta disszertációját), szociálgeográfiát, illetve gazdaságtörténetet – tehát kifejezetten a társadalmi vonatkozásokra fókuszál. Arra határozottan büszke, hogy sokakkal ellentétben nem az iskolapadból kikerülve ült be egy politikai pozícióba, hanem tényleges szakmai múlt áll mögötte.
Elmondása szerint terület- és településfejlesztőként is látta, mekkora problémák vannak az országban, az aktuálpolitikába bekapcsolódáshoz azonban nem csupán ez vezette el, hanem személyes érintettsége is. Úgy gondolja, felhalmozott magán-nyugdíjpénztári megtakarításait tőle is „ellopták”, emellett pedig az egyetemi forráskivonásokat is a saját bőrén érezte, illetve érzi.
A legkevésbé sem törtető habitusú Szabó így egyre kritikusabbá vált, rendszerellenessége igazolására pedig már igen korán, 2011 végén belépett a civil alapokon megalakult Szolidaritásba, amelynek mozgalmi jellegét határozottan magáénak érzi. A kezdetben kifejezetten szakszervezeti indíttatású tömörülésben többek között annak színességét szereti, véleménye szerint a társulás számos csoport érdekvédelmét ellátja, a fogyatékos személyektől a hátrányos helyzetűekig.
A mozgalomtól a pártig és tovább
Kónya Péter, a Szolidaritás elnöke – aki listáról szerzett mandátumának köszönhetően Szabó jövőbeli képviselőtársa is – jó képességű, embercentrikus személyként ismeri a geográfust, aki nem harsány habitusú, sokkal inkább olyan figura, aki a háttérből tartja kézben a szálakat. Az ilyen értelemben szürke eminenciás visszahúzódó természete ellenére hamar központi alakja lett a mozgalomnak, később pedig az Együtt–PM‑nek.
Ebben fontos szerepe volt szomszédsági hálójának: a Csepelen élő fiatalember közvetlen környezetében szinte a semmiből egy nagyon erős, 60-70 fős helyi stábot ácsolt össze. Elmondása szerint az érte dolgozó aktivisták 99 százaléka számára korábban ismeretlen volt, 2013 nyarán azonban egyenként elbeszélgetett a kormányellenes baloldali szimpatizánsokkal, és szép lassan maga mellé állította őket.
Annak ellenére tehát, hogy kampányát nem baráti, illetve rokoni társaság vitte, Csepelen mégis mélyen beágyazottnak, igazi lokálpatriótának tekinthető. Ő és stábja puszta lelkesedésből tevékenykedik, munkájukért soha egy fillért nem kaptak. Irodájuk tavaly november óta mégis minden délután nyitva állt, a kampányfinisben egész nap fogadták az érdeklődőket.
Kónya szerint Szabó nem ejtőernyősként került a választókerületébe, és mivel kiválóan mozgósító csapattagnak ismerték meg, az Együtt–PM mindenképpen őt szerette volna elindítani Csepel–Soroksáron, ahol reális befutónak is gondolták.
A balos győzelem receptje
Minden bizonnyal sokakat erősen foglalkoztat, hogy mi volt Szabó titka: miként tudott baloldaliként egyéni körzetet nyerni, amikor ez rajta kívül alig néhány jelöltnek sikerült. Ellenfele ráadásul országos ismertségű politikus volt, aki egy szimbolikus intézkedés központi figurájaként került fel a szavazólapra.
A geográfus szerint a helyzet nem ilyen egyszerű: a nimbusz jelenthet előnyt egy választáson, de az is lehet az, ha valakinek a neve újként cseng. Miután biztosan nem kötődnek például hozzá botrányok, nem lehet ellene lejárató hadjáratot sem indítani.
Németh Szilárd csepeli ténykedése az adjunktus szerint nem feltétlenül keltett mindenkiben pozitív érzéseket. Az például kevéssé ismert, hogy a rezsicsökkentés arcaként ismert politikus drasztikusan megemelte a helyi önkormányzati lakások bérleti díjait. A fentiekhez társul, hogy Csepel hagyományosan baloldali fellegvárnak tekinthető, még ha 2010-ben tarolt is a Fidesz. (Erre Németh is próbált építeni, amikor hangsúlyozta, hogy munkáskörnyékről származik, és gyermekkora jelentős részét szegénységben, egy kilenc négyzetméteres albérletben töltötte. – a szerk.)
Szigetvári Viktor, az Együtt egyik társelnöke szerint a győzelemben nagy szerepe volt Szabó egyéniségének, akit tiszta tekintetű, halk szavú, feddhetetlen és eszes embernek jellemzett, és aki véleménye szerint "tökös, tisztességes képviselője lesz Csepelnek". Szigetvári szerint jelöltjük könnyen megtalálta a közös hangot Bajnai Gordonnal is, „akivel jó személyes viszonyt ápol”.
A győzelemben a legfontosabb tényező azonban talán mégis a helyben megszervezett, erős csapat volt, mellyel Szabó a kampányt végigküzdötte: az általunk megkérdezettek a stábot nem győzték eléggé dicsérni. Nem véletlen, hogy ő volt az első Együtt–PM-es jelölt, akinek sikerült 1000 ajánlást összegyűjtenie: ehhez mindössze másfél nap kellett neki, és ezzel még Karácsony Gergelyéket is beelőzte. A kampánycsapatot feldobta, hogy Bajnai a hajrában saját kezűleg főzött nekik halászlevet a Csepel Művek területén.
Noha az egyetemi katedráról érkező természettudós diadala a külső szemlélő számára nagy meglepetésként szolgált, ő és közvetlen ismerősei előzetesen úgy vélekedtek, noha nincs könnyű helyzete, de befutó lehet. „Ha Csepelt nem nyerjük meg, akkor semmit” – szólt a bölcsesség. Hát, megnyerték.
Új csúcsok felé törve
Szabónak parlamenti újoncként bőven van mit tanulnia. Szigetvári szerint a kezdetekkor két olyan dolog volt, amiben abszolút nem volt tapasztalata: médiaszereplésekben és kampányszervezésben. Utóbbiba bőven belejött már, az előbbin pedig tréningekkel könnyen lehet segíteni.
Maga Szabó Szabolcs szintén úgy véli, meg lehet tanulni kezelni a nyilvánosságot, bár a személyét érő támadásokra szerinte nem lehet eléggé felkészülni. És bár egyetemi oktatóként szokott szerepelni, a politikai fórumokon máshogy kell megszólalni: míg ebben a szerepben szinte minden mondatot előre meg kell formálni, addig az akadémiai közegben az alapos szakmai felkészültség a mérvadó, a szóhasználatra kevésbé kell ügyelni. A geográfus egyébként nem híve a vehemens válaszadásnak: szereti átgondolni, amit „közkinccsé tesz”, így viszont tapasztalata szerint a mondandójának legalább van tartalma, amit az emberek pozitívan értékelnek.
A parlamentben elsősorban a neki bizalmat szavazó csepeliek és soroksáriak érdekeit kívánja képviselni, ellenzékiként azonban ő is nagyon fontosnak tartja a Házon kívüli politizálást. Szolidaritásos gyökereitől nem elszakadva, a mozgalmi jellegben, az utcai aktivitásban hisz.
A baloldal választási szereplését pedig összességében nagy kudarcként értékeli. „Teljesen egyértelmű, hogy rommá vertek minket” – fogalmaz, emiatt azonban nem tűnik kevésbé lelkesnek.
Amint választókerületének eredménye hivatalossá válik, bejelenti az egyetemi karrierje felfüggesztését – legalább négy évre parlamenti pályát tervez, és legfeljebb kisegíteni, egy-egy órát megtartani ugrana be az ELTE-re.
Hobbijai már így is komolyan megsínylették a kétfelé szakadást: sem doktori címe megszerzésének örömére vásárolt profi versenybiciklijét, sem túrabakancsát nem koptatta annyit az utóbbi időben, mint szerette volna. Holott a hegyi kirándulások jól tükrözik ambiciózus személyiségét: célja mindig az, hogy elsőként érjen fel a csúcsra.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
