„Én az voltam. Negyedosztályú futballista. Amikor ezt mondom (egyébként inkább ötöd, hol negyed, hol ötöd), a legtöbben elnevetik magukat, mintha tréfát hallanának, mintha önironikusan rögtön vissza is vonnám állításomat… Mintha a negyedosztályúval azt mondanám, rossz voltam, vacak, ügyetlen, egy eltévedt kézilabdás, szóra sem érdemes.” – kérte ki magának a megyefocista titulust Esterházy Péter Az utazás a tizenhatos mélyére című könyvében. Teljesen hiába, persze: a magyar futballban a negyedosztály továbbra is kusturicai világot, rejtői karaktereket meg óhatatlan idézőjelet („foci”) jelent. Ugyanakkor nem is olyan messze innen, Ausztriában vagy Németországban, akár még pár osztállyal lejjebb is menve, tényleg létezik az iskolázott magyar játékos álmainak netovábbja, a mennyei megye.

„Elképesztőek a különbségek”

Hétvégente több száz, nívós hazai klubokban nevelkedett magyar futballista áll zsoldosnak, hogy az osztrák bajnokságban stoplist húzva, az itthonival összehasonlíthatatlan körülmények között zsugázza össze a betevőt. „Elképesztőek a különbségek, és minél lejjebb megy az ember, ez még exponenciálisan növekszik is” – meséli Andrejcsik Ádám, aki jelenleg az osztrák ötödosztályban, az SG Klostenburg gárdájában futballozik.

Az ASV Gutebrunn pályája (ötödosztály)

hvg.hu

Míg itthon az alsóbb osztály egyet jelent a görönggyel és a hullámosra meszelt oldalvonallal, odakint még a hetedosztályban is billiárdasztal minőségű a pálya. A gyepet a helyi vállalkozók reklámtáblái veszik körbe, a csapatban pedig (jól meg)fizetett labdarúgókat találni. „Kapcsolatok nélkül előrelépést a hazai első osztályba nem tudtam elképzelni, viszont kaptam egy fix ezer eurós ajánlatot az osztrák hetedből. Én úgy gondoltam, hogy köszönöm, ezért kijövök” – emlékszik vissza Andrejcsik, aki közel négy éve ment ki Ausztriába futballozni, a hazai NBII-ben a Vác és a Kaposvölgye, az NBIII-ban a Balassagyarmat és Hatvan csapatában szerzett keserű tapasztalatok után.

Az osztrák bajnokságban futballozó magyar játékosok többsége ingázó, így általában mindösszesen heti legfeljebb egy-két edzésen és a hétvégi bajnokin vesznek részt. „Ki kellett mennem kedden edzésre, pénteken még egy edzésre, de volt kaja és szállás, majd szombaton meccs, ami után ismét csak volt biztosítva ebéd” – meséli Andrejcsik, aki szerint itthon sokszor nemhogy a fizetés, de még a meccs utáni étkezés sem biztosított, amiről rögtön egy másik történet is az eszébe jut: „Az egyik harmadosztályú csapatommal az ország egy távol eső pontján játszottunk idegenben, amikor a meccs után az elnök feljött a buszunkra, a csapat egyhangúlag kérte, hogy hazafelé esetleg megállhatnánk valahol enni. Ő a kérésünkre csupán annyit mondott: Ti hősök vagytok! – És leszállt a buszról.”

„Még azért is fizettek, hogy ne játsszak!”

Talán ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy az egykori NBIII-as csapattársa, a Szombathelyen és a Sándor Károly Akadémián nevelkedett és az MTK II-vel a hazai másodosztályt is megjárt Németh Péter is már az osztrák bajnokságban futballozik. „Magyarországon gyakran semmibe veszik a játékost, itt viszont még ha alsóbb osztályban futballozol is, úgy érzed, hogy vagy valaki. Még az edzéseinkre is kijönnek a szurkolók, az utánpótlás játékosok felnéznek rád, a meccseinken pedig több ezren vannak.” – meséli Németh Péter, aki a nevelőklubjának első osztályú mérkőzésén (MTK) biztosan nem tapasztalhatott volna hasonlót.

Németh jelenleg újra szülővárosában, Szombathelyen él, egy kertes házat bérel, onnan ingázik a heti kétszeri edzésre és a hétvégi mérkőzésre. „Otthon kaptunk egy buszbérletet, hogy lejárjunk a vidéki meccsekre, itt kaptam külön egy csapatlogóval ellátott Chevrolet terepjárót, aminek persze a blokkok alapján még a benzinköltségét is fizetik” – meséli Németh Péter, aki szerint magától értetődő, hogy Ausztriában mindig pontosan, a megbeszéltek szerint jön a fizetés.

„Bár éreztem, hogy van egy kis huzi (húzódás – szerk.) a lábamban, a meccsprémium miatt, és hogy játékban maradjak, focizni akartam, de mivel egy hét múlva fontos mérkőzés jött, az elnök megkért, hogy ne játsszak. Persze ők ettől függetlenül kifizették a meccsprémiumot, ami ötvenezer forint.” Németh ezzel szemben azt hozta fel hazai példaként, hogy az egyik volt klubjában, ahol még egy év volt hátra a szerződéséből, elé toltak egy négyéves hosszabbítást, amit ha nem ír alá, akkor elveszik alóla a pesti lakást, miközben annyi stabil fizetést nem kapott, hogy egy albérletet fenn tudjon tartani.

Foci mellett még a munka is belefér

A heti két edzés és a hétvégi bajnoki „szorított” üteme mellett a legtöbbször még egy polgári állás is belefér. Gyakran maguk a klubok biztosítanak a játékosoknak valamilyen idénymunkát. „Én most másodedző vagyok a klubnál U8-ban a kicsiknél, és mellette márciustól októberig karbantartó egy strandon, ahol egyáltalán nem kell megszakadni. A fennmaradó hónapokban pedig havi 800 eurós munkanélküli segély is jár. Úgy érzem, itt megtaláltam a számításomat, és el is leszek nyugdíjig” – mondta Andrejcsik, aki mindezt idén azzal hálálta meg, hogy az eddigi 15 mérkőzésén 14 gólt jegyzett.

Németh Péter az AS Roma után

hvg.hu

Németh Péter a foci mellett fennmaradó szabadidejében tanul, próbál diplomát szerezni, ugyanis „a Sándor Károly Akadémián erre az állandó hétvégi elfoglaltság és napi két edzés mellett még levelezőn sem volt lehetőségem” – emlékszik vissza Németh.

A 2013-2014-es bajnokság kezdetéig az osztrák bajnokság alsóbb osztályaiban még két főben maximalizálták az idegenlégiósok számát csapatonként, mára ez a limit is megszűnt. A jelenleg a német sokadosztályban, az FC Reflexa Rettenbachban („Azt ne kérdezd, hogy ez hanyadosztály, mert arról fogalmam sincs”) munka mellett futballozó Freud Gábor itthon Újpesten, Sopronban, Szolnokon és Kispest első csapataiban eltöltött évei után Ausztriába kezdett kijárni – még az Újpest másodedzője ajánlott neki egy lehetőséget. „Nincs pénz itt, féléves csúszás ott. Ez Magyarország. Valamit lépni kellett” – meséli Freud Gábor, akinek bár az osztrák foci nagyon feküdt, egy kétezer eurós fix ajánlat miatt továbbállt Németországba. A csapat főszponzora egy árnyékolástechnikával foglalkozó cég, ahol áprilistól szeptemberig a foci mellett keményen dolgozik is, így a fizetéséhez lakástámogatást is kap.

Az elnök is tolta a havat

Szintúgy Németországban, a nyolcadosztályban futballozik a munka mellett Radovits Ádám, aki Németh Péterhez hasonlóan MTK-nevelés, bár ő a meghívás ellenére sem ment a Sándor Károly Akadémiára futballozni. „Amikor édesapámnak megmutatták az akadémia létesítményeit, a pályákat, az összkomfortos öltözőket, amiben még csocsóasztal is volt, apukám csak anyit jegyzett meg, hogy mindez nagyon szép, de hol van itt a könyvtár, ha a fiúk esetleg olvasni szeretnének?” – meséli a magyar játékos.

Ádám szerint a légiós életnek is megvan az a hátránya, hogy az embertől könnyen megválnak. Az osztrák ASV Gutebrunnál egy szezon után egy olcsóbb cseh játékosra cserélték, a német munkalehetőségig a negyedosztályú Törökbálint gárdáját erősítette. Németországban aztán a nyolcadosztályban is megtapasztalta, mi a profizmus: „Az első edzésen a szerb edzőnk azt mondta, hogy még csak ráhangolódunk, ennek ellenére belefért egy tíz kilométeres futás a mínusz öt fokban” – ezek után Ádám már el sem tudja képzelni, milyen lehet a Bundesliga. A játékost azért az is meglepte, amikor egy hónapja az egyik edzésük azzal kezdődött, hogy le kellett lapátolni a havat a pályáról, és az elnökük vett 20 hólapátot és maga is beállt dolgozni. „Elsőnek érkezett és másfél órán keresztül kesztyű nélkül lapátolta a havat, miközben otthon is lehetett volna a vélhetően nem másfél szobás kis lakásában. De ugyanígy a meccsnapokon tölti a kulacsokat, és szedi össze a mezeket a meccs után” – mesél a hazai közegben elképzelhetetlen tapasztalatairól Radovits Ádám, aki azon már nem is akadt fenn, hogy mindössze 200 eurót kellett befizetnie egy törökországi edzőtáborért teljes ellátással.

A kereseteket a liberalizáció és a kínálati piac egyébként az utóbbi időben levitte. „A lengyelek, a szlovákok és a csehek már nagyon kevés pénzért is kimennek focizni, de még így is 500 euró körül van a hétvégi kijárós. Munka mellett tökéletes” – foglalja össze Freud Gábor, aki úgy tervezi, hogy családjával még ebben az évben hazaköltözik, de mindenképp folytatja a labdarúgást – és ingázik tovább.