Babakocsiban apró újszülöttet tologató, álmodozó szemű férfi a Duna-parton, a játszótéren vagány kisfiával önfeledten mászókázó borostás apuka – képek, amelyek láttán minden 18 és 100 év közötti nő azonnal ellágyul. Ennek ellenére a magyar férfiak elenyésző százaléka marad az anya helyett otthon a picivel az első három évben, vagy ennek egy részében. Az egyik legnyomósabb ok az anyagiak: jellemzően magasabb a keresetük, így logikus, de szükségszerű is, hogy a családban az a fél marad továbbra is a kenyérkereső, aki több pénzt tud hazavinni, s így az egész családért anyagi felelősséget vállalni. Emellett a tradicionális szerepek is irányadóak: a magyar társadalom alapvetően még mindig arra van berendezkedve – mind intézményes szinten, mind a fejekben –, hogy a gyermek gondozása az anya feladata.

A statisztikák szerint a magyar nők heti 15-16 órával többet töltenek házimunkával és gyerekneveléssel, mint a férfiak. Annyival, mintha szombaton és vasárnap is napi 8 órát dolgoznának. Holott a gyermek gondozásához – a szoptatás időszaka után – csupán két kéz kell, melyek pelenkáznak, öltöztetnek, simogatnak; egy száj, amely mesél, énekel, puszit ad; és egy szív meg egy agy, hogy mindennap szeretettel, ésszel neveljünk. Ezek pedig minden férfinak is rendelkezésére állnak.

„Érdekes módon sokkal logikusabban, racionálisabban oldja meg a férjem az otthoni feladatokat. Kevesebb hiszti van, és nem dől össze a világ, ha egy-egy délután nincs alvás, vagy kicsit több csokit evett a fiunk. Úgy látom, nagyon jó hatással van a kapcsolatukra az új felállás” – mondja egy 40 éves, vidéki édesanya. 

Földönkívüliek

Az apák otthonmaradásának társadalmi támogatottsága Magyarországon kifejezetten alacsony – elméletben persze szinte mindenki pártolja az ötletet, hogy az apák úgy általában vegyék ki a részüket a gyermeknevelésből és a házimunkából. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a jogi környezet is igen diszkriminatív az apákkal, hiszen például a napi átlagkereset 70 százalékában meghatározott csecsemőgondozási díjat (csed, korábban tgyás) az édesapa csak akkor igényelheti, ha a gyermek édesanyja, azaz a szülő nő az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák, netalán meghal. A pár tehát nem dönthet úgy, hogy a kisbabát az első 24 hétben, vagy annak egy részében az apa gondozza otthon, s az anya dolgozik, mert ebben az esetben az apa csak gyedre jogosult, ami 2015-ben maximum bruttó 147 ezer forint lehet. Míg ha csedre lenne jogosult, gyakorlatilag a korábbi nettó bérét kaphatná (mivel a csedből az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot nem kell levonni). Ez pedig jelentős, akár kétszeres, vagy háromszoros különbség is lehet az összegek között. Persze, mondhatnánk, hogy a csed a szülési szabadság idejére jár, s lényege, hogy pótolja a gyermeket szülő nő elmaradt jövedelmét, mialatt ő munkát nem tud végezni a gyermek gondozása miatt. Ám ha az anya nem szüli a gyermeket, hanem örökbe fogadja, akkor is elsősorban neki jár a csed. Azaz a jogalkotók sem segítik elő az apukák nagyobb részvételét az otthoni teendőkben.

Shutterstock

És bár a munkajog elméletben mindkét szülőnek engedélyezi a fizetés nélküli szabadságot a gyermek gondozására annak hároméves koráig, képzeljük el azt a jelenetet, amikor az apuka beballag a munkahelyére, s benyújtja a fizetés nélküli szabadság igénylésére irányuló nyilatkozatát, mert ő innentől kezdve a féléves gyermekét szeretné gondozni.

Valószínűleg úgy néznének rá a magyar munkáltatók jelentős részénél, mint egy földönkívülire. „Amikor a férjem bejelentette, hogy felhagy a kiváló karrierrel kecsegtető állásával, és otthon marad, teljesen kiakadtak a vállalatnál. Nem próbálták meg lebeszélni, de maximálisan értetlenül álltak a döntése előtt. Az idő azonban minket igazolt: én dolgozom, a lányom gyönyörűen fejlődik, ő apa kis hercegnője, a férjem pedig valószínűleg vissza sem megy a vállalathoz, ha vége a három évnek. Inkább új állást keres. Elege lett a mókuskerékből” – mondja egy 35 éves budapesti édesanya. 

Az ilyenkor előforduló „Hehe, Józsi, szoptatni is te fogsz?”, vagy „Nehogy már te legyél a bébisintér a családban!” – jellegű beszólások egyértelműen mutatják, milyen megalázó helyzetbe kerülhet ma az a férfi, aki semmi mást nem szeretne, mint gyermeke gondozásában, fejlesztésében nem csak esti egy-két órát kapni.Annyit, mint az anyák.

Igazolt hiányzás

Pedig a következmények egyértelműek. Évtizedek óta számos kutatás bizonyítja, hogy az apák és gyerekeik közötti korai intenzív kapcsolat érzelmileg és értelmileg is fejleszti az utódokat, és jóval kevesebb viselkedési zavar figyelhető meg náluk, mint azoknál a gyerekeknél, akik lazább viszonyban nőttek fel az apjuk mellett.  A munkaerőpiacon is megfigyelhető pozitív hatás, hiszen az édesanya nem marad ki három-öt évet a gyermekvállalás miatt, nem lesz akkora törés a karrierjében, mivel megosztják a munkahelytől való távollét kockázatát. Emellett az a néhány hónap vagy év otthonlét az apáknak általában igazi felüdülés a munkahelyi stressz és a mókuskerék után. Ha belegondolunk, a férfiaknak nemigen van lehetőségük a teljes karrierjük ideje, azaz akár négy évtized alatt igazolt távollétre, szünetre.

Sok férfi éli meg tehát azt a fajta „felszabadulást”, hogy nemcsak az ő vállát nyomja a család eltartásának terhe. Nem véletlen, hogy az egyenjogúságban élenjáró országokban nemcsak nem akadályozzák, de aktívan támogatják, sőt jogi és anyagi eszközökkel ösztönzik is az apák nagyobb részvételét a gyereknevelésben. Svédországban, Izlandon és Németországban is a szülők csak úgy juthatnak hozzá a legtöbb szabadsághoz és anyagi juttatáshoz, ha valamennyi időt mind a ketten otthon töltenek. Ha az apa nem veszi igénybe a rá eső részt, a juttatást elveszítik. S lássunk csodát: a gyermekvállalási kedv azokban az országokban magas, ott születik több baba, ahol a szülői szerepek megosztását és a valós egyenjogúságot az állam is elősegíti, támogatja. 

A cikk a HVG Extra Pszichológia legújabb számában jelent meg.