Az Economist hétfőn megjelent cikkében azt próbálja boncolgatni, hogy mennyiben van igaza Orbán Viktornak és Robert Ficónak, amikor azt állítják, hogy az Európába érkező menekültek valójában nem menekültek, nagy többségük ugyanis egyszerűen a jobb élet reményében kel útra egy olyan köztes országból, amelyben amúgy már nem fenyegeti veszély az életét. Fico konkrétan azt állította, hogy 95 százalékuk gazdasági bevándorló.

Ez azért nem mindegy, írja az Economist, mert a kifejezetten a menekültek helyzetét rendező 1951-es genfi egyezmény és az uniós szabályok szerint azoknak a menedékkérőknek, akik bizonyítani tudják, hogy háború vagy üldöztetés elől menekülnek, az európai országok kötelezően menedéket, vagy más tipusú védelmet kell nyújtaniuk. Azokat viszont nem kötelező menekültként befogadni, akik bármilyen nyomorúságos élethelyzetből érkezzenek is, csak az életkörülményeik javítása végett vándorolnak be. Ha Orbánéknak igazuk van, írja az Economist, akkor a mostani európai migrációs válság csak egy határőrizeti probléma, de a kérdés, hogy valóban igazuk van-e.

Orbán persze nem azt állítja – és ezt az Economist finoman el is ismeri cikke végén –, hogy akik menekültként érkeznek, azok soha nem is voltak menekültek, hanem azzal érvel, hogy ők már nem az életükért futnak, hanem szerinte biztonságos befogadó országokból kelnek útra, mert a németországi életszínvonalt célozták meg maguknak. 

MTI / Koszticsák Szilárd

Az Economist úgy kalkulál: 2015 első negyedévében hét olyan ország volt, amelynek menekültstátuszért folyamodó kérelmezőit több mint 50 százalékban valamiféle menedékesként ismerték el az európai államokban: Szíria, Eritrea, Irak, Afganisztán, Irán, Szomália és Szudán. Az Economist ezután a statisztikák alapján megállapítja, hogy az idén várhatóan Görögországba érkező negyedmillió bevándorló 81 százaléka számíthat valamifajta védelemre, míg az Olaszországba érkező 119 500 migránsnak a 46 százaléka. (A görögökhöz több szír, afgán és iraki érkezik, míg az olaszokhoz több eritreai, szomáliai és szudáni, de sok nigériai, gambiai, bangladesi is, akik közül sokan nem kapnak menekültstátuszt.)

Más számokat is alapul vehetünk az Economist szerint: az a 160 ezer menekült, akiket a tervezett uniós kvótarendszer szerint elhelyeznének a tagországokban, olyan országokból fogadnák be, amelyekből a kérelmező menekültek 75 százalékának megadják a menekültstátuszt, ez jelenleg Szíria, Eritrea és Irak.

Az Economist arra a következtetésre jut, hogy azok az illegális bevándorlók, akik elérik Európát, jellemzően jogosultak lesznek a menekültstátuszra (leszámítva a Koszovóból és Albániából érkezőket), vagyis ezek valódi menekültek. Ilyen értelemben a számok tehát cáfolják Orbánt és Ficót.

Viszont Orbán védelmében felhozzák azt is, hogy a menekültek és gazdasági bevándorlók közötti jogi különbségtétel arra már alkalmatlan, hogy megmutassa, az okok és indokok milyen összetett keveréke vezet arra egy migránst, hogy a hosszú utazására elszánja magát. A háború elindíthat egy menekültet az utazásra, de aztán azt próbálják a számukra gazdaságilag legelőnyösebbé tenni. Viszont mivel a jelenlegi bevándorlók többsége valóban háború sújtotta országból érkezik, az európai vezetőknek egy nagyvonalúbb megközelítést kell alkalmazniuk – összegzi az Economist az elemzést.