Jó házigazdának akarnak tűnni a balkáni országok
A nyugat-balkáni államok sincsenek felkészülve a menekültáradat fogadására, mégis nyitottak, és elítélik Magyarország menekültekkel szembeni magatartását. Meg is van erre a jó okuk: ők még csak igyekeznek az Európai Unióba.
A szeptember 15-én, kedden elkezdődött „új időszámítás” óta minden a kormány tervei szerint zajlik. A fizikai határzár a jogi határzárral kiegészülve a kerítés szerb oldalán tartja a menekültek ezreit: a szigorúan ellenőrzött határátkelőknél próbálkozó menedékkérőket futószalagon küldik vissza a biztonságos harmadik országgá nyilvánított Szerbiába.
A magyar befogadóállomások és menekülttáborok kiürültek, a Keleti pályaudvar környéki káosz a múlté. De az afrikai és közel-keleti menekültek tömegeit nem fordítja vissza az a kellemetlenség, hogy már nem Magyarországon keresztül vezet az út az EU területére. A menedékkérők egyszerűen új utakat keresnek: jelenleg úgy tűnik román kerülő helyett a Szerbia–Horvátország–Szlovénia útvonal a befutó.
Új határhelyzetek
A megváltozott helyzet kifutása egyelőre nem látszik. Röszkét nem fogja egyhamar elfelejteni a nemzetközi közvélemény, de az még kérdéses, hogy kialakul-e máshol hasonló, robbanásközeli helyzet. Ez főleg attól függ, hogy lezárulnak-e valahol a határsorompók.
Ausztria látszólag rendszertelenül nyitotta és zárta határait, a következő napoktól a szlovén határszakaszukon kezdhetnek hasonló játékba, szerda este már fokozott ellenőrzésekről nyilatkoztak az osztrákok. (Ausztria, Németország és az EU határpolitikájáról bővebben írtunk a HVG csütörtökön megjelenő számában.) Ha lezárnák az osztrák–szlovén határt, akkor az olaszoknak kellene dönteniük a menekültek beengedéséről. Szlovéniából eddig nem jöttek olyan nyilatkozatok, hogy ne engednék be a hozzájuk érkezőket, de határellenőrzéseket ők is rendszeresítenek.
Zoran Milanovic, horvát miniszterelnök egyenesen barátságos fogadtatásról biztosította a menekülteket, üzenve ezzel a szerbeknek is, hogy nyugodtan irányítsák feléjük a Presevóból induló buszokat a magyar határ helyett. Orbán Viktor gyorsan reagált: ha Horvátország felé mennek a menedekkérők, akkor a kerítést meghosszabbítják a horvát határszakasz irányába.
A nyugat-balkáni országok látszólag nagy magabiztossággal alakítják ki a területükön átvezető korridort, amin keresztül regisztráció nélkül Nyugat-Európába juthatnak a menedékkérők. Jó kérdés, hogy akkor is ilyen készségesek maradnak-e, ha lezárulnak a schengeni határok, és magukra már nem mint tranzitországokra kell tekinteniük.
A németek az első nagyobb menekülthullámot hatékonyan kezelték, de azóta többször hangsúlyozták vezető politikusaik, hogy az ő erőforrásaik is végesek, előbb-utóbb uniós megoldásra lesz szükség. A kvótarendszert egyelőre sikerrel gáncsolták a visegrádi országok, de a politikai feszültség érezhetően növekszik. Ha nem jutnak egyezségre a tagállamok, akkor egyszer csak bezáródhatnak az EU kapui, és emiatt nagy bajban lesznek a balkáni országok.
Nem a menedékkérők paradicsoma
A nyugat-balkáni országok nincsenek felkészülve a menekültek fogadására
– erősítette meg Juhász József, Balkán-szakértő a menekültekkel foglalkozó nemzetközi szervezetek álláspontját. A Magyar Helsinki Bizottság többször jelezte, hogy hiába sorolta egy kormányrendelet a biztonságos országok közé Szerbiát, ettől még ez távol áll a valóságtól.
Szerbiában hiába regisztrálják a menedékkérőket, a fair eljárás keretei nem adottak: például nem kapnak ingyenes jogi segítséget, és tolmácsot sem a menedékkérők. Menekültstátuszt szinte senki nem kap, integrációs programok nincsenek, ráadásul Szerbia biztonságos harmadik országnak tekinti Görögországot és Törökországot is, így ide bármikor visszazsuppolhatják a menedékkérőket.
Macedóniában hasonlóan rossz a helyzet, de a már EU-tag Horvátország és Szlovénia sem a menedékkérők paradicsoma. Az Eurostat statisztikái szerint Horvátországban 2014-ben 450-en, 2013-ban pedig 1080-an fordultak menedékjogi kérelemmel a horvát hatóságokhoz: az összes kérelmet elutasították. Szlovénia 2014-ben szintúgy minden menedékkérőt kitessékelt.
Célországnak elégtelen
A nyugat balkáni országok nem voltak eddig sem célországok – a lenti grafikonról leolvasható főbb gazdasági mutatók a miértek egyik csoportjára is választ adnak –, de valamilyen minimális menekültügyi infrastruktúrát uniós nyomásra mégis ki kellett építeniük. A volt Jugoszláviából kivált országok a délszláv háború átvészelése után immár önálló államokként gyorsan kitűzték az eurózónához csatlakozást célként. Ennek egyik feltétele volt a menekültügyi rendszer kiépítése.
Szerbiában már öt menekülttábor üzemel – a legnagyobb, belgrádi 2000 fő befogadására alkalmas –, a magyar határzár hírére Magyarkanizsán és Zomborban is sátrakat állítottak fel. Az állapotokat jól mutatja, hogy az ezerfősre tervezett kanizsai táborban volt olyan nap, amikor ötezren is összezsúfolódtak egyszerre.
Horvátországban két, összesen 700 fő befogadására alkalmas nyílt tábor működik: az egyik Zágrábban, a másik a fővárostól 80 kilométerre fekvő, 15 ezer lelkes Kutinában. Szlovániában egyetlen zárt tábor működik Postojnában: legutóbbi vizsgálatok szerint itt 220 férőhelyre 408 menedékkérő jutott. Ljubjanában van még egy hasonló méretű, 202 fő fogadására alkalmas állomás, azonban ez csak átmeneti szállásként működik. Az integrációt egy ljubjanai és egy maribori lakóotthon biztosítja. Ebben a két országban a nemzetközi szervezetek jó állapotokról számoltak be, de ez nagyban annak köszönhető, hogy eddig alig jártak erre menedékkérők.
Ekkora infrastruktúrára képtelenség lenne ráengedni a mostani, napi szinten 2-3000 fős menekültcsoportokat. Nem csoda, hogy Aleksandar Vulin, szerb szociális miniszter azt is nagy nehézségként interpretálta, hogy a határzár miatt már nem 2-3, hanem akár 10 napot is Szerbiában tölthetnek a menedékkérők.
Azért az EU támogatja Szerbiát, Oscar Benedict, az EU belgrádi küldöttségvezetőjének a helyettese elmondta, az unió 3,2 millió eurót ad Szerbiának a migránsok ideiglenes befogadására. Valamint az UNHCR is jelentős források biztosít a térségnek 2015-ben:
- Szerbia 16,5 millió dollárt
- Macedónia 3,5 millió dollárt
- a magyar regionális iroda (ez alá tartozik Szlovénia és Horvátország is) 14,8 millió dollárt kap.
Vulin korábban azt közölte: ideiglenes befogadóközpontot alakítanak ki Siden, a horvát határ mellett és más vajdasági településeken is, de a miniszterelnök Vučićhoz hasonlóan ő is azt hangsúlyozta, hogy a menedékkérők csak át akarnak haladni az országon, nem ide tartanak.
Az unióba tartanak
"Annak ellenére, hogy Szerbia nem tagja az Európai Uniónak, országunk – felelős államként – készen áll arra, hogy kivegye a részét a válság megoldásából, hogy befogadjon bizonyos számú migránst. Készek vagyunk arra, hogy továbbra is jó házigazdák legyünk, és hogy az összes európai állammal együtt egy átfogó megoldáson dolgozzunk" – fogalmazott Vulin.
Ezzel elárulta a miniszter, hogy Szerbiának továbbra is fő célja, hogy ne akadjanak el a csatlakozási tárgyalások az EU-val. Juhász József szerint Macedónia is így van ezzel: „A probléma az, hogy nem érkezik az EU felől határozott álláspont, amihez alkalmazkodni tudnának.” Azaz a tagjelölt balkáni országok nem tudják mik a helyes lépések, amivel nem rontják tárgyalási pozíciójukat. Egyik nap még a menedékkérők Nyugat-Európába engedése tűnhet elvárhatónak, másnap már az elszállásolásukat kérhetik rajtuk számon.
Macedónia és Szerbia már tagjelölt országok, utóbbiban tavaly a csatlakozási tárgyalások is megkezdődtek. Szlovénia gyors 2004-es EU-csatlakozása után 2013-ban Horvátország is belépett, miközben Albánia és Bosznia-Hercegovina még a tagjelöltek listájára sem tudott felkerülni a mai napig. A Nyugat-Balkánt szétszabdaló etnikai konfliktusok különböző gazdasági és politikai konszolidációs pályát és ebből kifolyólag eltérő esélyeket határoztak meg az EU-csatlakozásra az egyes országok esetében.
Puskaporos hordó
Mindez jelen szituációban azért lényeges, mert a nyugat-balkáni országok távlati céljaiban, belpolitikai csatározásaikban, és külkapcsolataik megválasztásában is fontos támpont az uniós integráció lehetősége. Egy ilyen erős elutasító gesztus, mint a magyar határzár arculcsapás a régiónak, amely 2010-ben még felkerült a schengeni fehér listára, azaz eltörölték számukra a vízumkényszert.
Juhász József szerint a határzár még nem okozta a szerb–magyar viszony elhidegülését. Viszont a menedékkérők szerdai horgosi áttörési kísérletére adott magyar vízágyús-könnygázas válasz feldühítette a szerb kormányt. A balkáni országok koordináltan működnek együtt egyelőre: senki nem mutogat a másikra nacionalista indulatoktól feltüzelve, hogy íme, ők szállítják hozzánk a menekülteket.
Konkrét politikai ellentétek – például Koszovó elismerése, görög–macedón névvita – korábban is akadályokat gördítettek az EU-csatlakozási folyamatok elé. Ha a magyar határzárat tétlenül nézné az EU, és a menekültek tömege a Balkán fejletlen menekültügyi infrastruktúrájára szakadna, annak messzemenő következményei lennének az EU-Balkán kapcsolatokra nézve. Szerb politikusok már üzengettek is Merkelnek és az EU vezetőinek, hogy felelős politikusként nem nézhetnék karba tett kézzel a magyar lépéseket.
Az ilyen fejlemények azoknak a politikai formációknak kedveznének, melyek az unió helyett Oroszország, vagy közel- és közép-keleti irányban tájékozódnának inkább, és innen számítanának gazdasági együttműködésre és tőkeberuházásra. Az EU ezzel egy viszonylag könnyen integrálható régiótól esne el, a térség pedig könnyen újra destabilizálódna.
Márpedig a 2008-as gazdasági válság fontos tapasztalata volt, hogy az EU problémái lecsapódnak a Balkánra, de azokkal külső segítség nélkül nehezen tudnak helyben bármit is kezdeni, miközben visszahatnak az eurózónára is. Elég példaként felhozni Koszovó villámgyors kiürülését. (A Németországba tartó menekültek nagyjából 30-40 százaléka koszovói.)
Az uniónak természetesen nem feladata a Balkán minden problémájának megoldása, de súlyosbításuk érthetetlen, ha továbbra is a bővítés következő lépcsőfokaként tekintenek a térségre. A jelek mondjuk mást mutatnak az utóbbi időkben: az EU büdzséjének 1 százalékánál is kevesebbet költ jelenleg a Balkánra, és vezető politikusok is az euróválság megoldását helyezték az utóbbi időben előtérbe. Pedig ha az EU továbbra is a nemzetállamok demokratikus politikai közösségének szövetségéből eredezteti magát, akkor felvetődik a felelőssége a kontinens egésze iránt: jelenleg ez morális szempontként merül fel legfeljebb, a gyakorlatban pedig éppen az ellenkezője látszik.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
