„Én ahhoz a radikális többséghez állok közel, akik szerint a fővárosi autós közlekedés a kerékpározással csak a Margitszigeten fér össze” – írja magáról Szikszai. Hivatkozik arra is, hogy próbált ő biciklizni, de a gyereke „húszkilós iskolatáskája, tesicucca, rajzmappája, csellója plusz a bevásárlószatyor nem volt kompatibilis a Csepel versenybringájával”.

„Szóval én autóval közlekedem, bocs. Eredendő bűn, de majd valahogy jóvá teszem” – fogalmazott.

Szerinte „véget érne a kerékpáros felsőbbrendűség, a jobbágysorba taszított autósok sanyargatása”, ha megvalósítanák a városházáról kiszivárgott terveket.

„Tehát ha a bringás társadalom titokban még arra számított, hogy majd metróalagútban is szabályosan szembe lehet haladni az érkező szerelvénnyel, akkor keservesen csalódniuk kell” – tette hozzá.

Szikszainak egyebek mellett az a baja, hogy az autóját rendszeresen jobbról előzgetik a biciklisek a reggeli dugóban, ahogy ő mondja: „a sok transzplantációs programra esélyes extrém sportoló holttérben előzi az araszoló kocsisort”. Emellett szeretné, „ha a kerekezők a kerékpárutakat használnák, amelyekért annyit tüntettek”.

Szikszai úgy látja: „az mégsem állapot, hogy egy 7-es busznyi iskolásnak naponta végig kell néznie, hogyan kapnak a menetidő miatt stresszes BKK-sofőrök stroke-ot, amikor egy kilométeren belül negyvenszer kell megelőzniük a buszsávban haladó bukósisak nélküli szociológus hallgatókat, akiknek 120 decibellel döng a fülükben a Halott Pénz”.

Szerinte a „kerékpáros propagandista liberális sajtó most arról beszél, hogy Tarlós a hetvenes évekbe süllyeszti vissza Budapestet”, pedig valójában „a józan ész diktálta rendet” készítik elő a városházán.