Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid

Úgy fest, dönteni kellett, a rajta átvonuló forgalmat vagy a közösségi tér jelleget szolgálja a Széll Kálmán tér felújítása, és ha mindkettőt nem sikerült, hát az első választották. Alapvetően meg is oldották a feladatot, bár pár érdekességbe és zsákutcába azért sikerült belefutnunk.

Átadták az új Moszkv… az új Széll Kálmán teret, az első fotókat már kedden megmutattuk, most pedig el is mentünk, hogy gyakorlatban teszteljük, miképp szuperál Budapest egykori emberpiaca, amely Rajk László építésznek, ahogy egyszer erről vallott, gyakorlatilag a város határát jelenti, s ahol annyi generáció találkozott az óra alatt.

©

A régi Moszkva tér furcsa szerzet volt, üresen volt igazán csúnya, az évtizedek alatt rátelepedett, akár a guanó, egy másodlagos réteg: itt élt és dolgozott a város legbunkóbb, amúgy jobboldali érdeklődésű könyvesboltosa, aki minden érdeklődőben potenciális tolvajt látott, és minél inkább érdeklődött valaki, annál gyanúsabb lett. Itt álltak az elcsatolt területekről érkező magyarok, akik a napi építkezés, takarítás anyagi lehetőségeiben bíztak, és itt árulták megbízható kínai portékáikat az ugyancsak szórványmagyarság közül kikerültek.

©

Itt álltak az újságosok, a pékség, ahol megbízható minőségű volt a kakaós csiga, és persze itt volt a legendás Moszkva téri csalamádés hamburger. Ez a másodlagos struktúra tette a Moszkvát élővé. Miközben olyan közlekedésszervezési rémálmok valósultak meg, mint a villamos fordulóköre és a másik vágányok közti 35 cm-es járda és társai. Ez is indokolta a tér átépítését.  

Az új most elkészült Széll Kálmán térről értelemszerűen lekerült ez a (poszt)szocialista kéreg, az új minimalista kialakítással pedig hangsúlyozottan olyan lett, mint egy csontváz. És ez alapvetően jól van így, hisz ez az a tér, amelyet elsősorban arra találtak ki, hogy A-ból B-be eljussanak az emberek, az egyik  villamosról átszálljanak a másik buszra a lehető leginkább akadálymentesen. Ennek a funkciónak meg is felel a tér, a fordulókör megszűnt, a betonelemeken lendületesen vág át a tömeg.

©

Más kérdés, hogy a funkcionalitás lehetne barátságosabb és akkor közösségi helyként is lakályosabb lehetne a tér. Amelyet eluralt az építésvágy: a Szilágyi Erzsébet fasor felőli részén felépült a Szily László által csak lelátóként aposztrofált felépítmény, egy mesterséges domb. Ide felhágva mesés kilátás tárul - a mire is? A metróállomás épületére, a forgalomra, az emberekre? Pontosan nem érteni, miért jó ide felmenni, és a téren több ilyen elsődleges funkció nélküli építményre lelni. Az építészek biztos elmagyaráznák, hogy milyen jól, fokozatosan vezeti át a járdaszinttől a BKK-s épületek tömegéig a lelátó a szinteket, oké. Viszont mögötte, a két épülettömeg találkozásánál keletkezik pár sikátor, amelyek már most koszosak, a csikk ad randevút a szalámihéjnak, és nyilván alkalmi vécé is kerekedik a helyből. Tán nem ez volt a legszerencsésebb megoldás.

©

A tér közepén áll az egykori óra obeliszkes megidézője, körülötte, kicsit tanácstalan elrendezésben, megint csak az átmenő és a megállapodó forgalom közti kompromisszum jegyében odatelepített székekkel, ülőhelyekkel. A második napon én már szagról éreztem, hogy valaki ült az egyik ilyenen előttem, megjósolható, hogy ezek a helyek gyors deklasszálódásnak indulnak. Az átmenő forgalomnak itt valamennyire lavíroznia kell, ahogy ki kell kerülniük a Szabadság téri szökőkútra emlékeztető vízi parádét is – remélhetőleg a látássérült közlekedők nem fognak egyenesen belegyalogolni a vízbe, mert az teljesen szintben van a járdával. Itt olykor a Kossuth téri vízpáraköd budai rokona is a gomolygásnak indul, ami a nagy nyári melegben nyilván hasznos lesz.

©

A téren torát üli a beton mind az épületeken, mind a járdaszinten, ami alapvetően sivár benyomást kelt, de hát nem azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat, hanem hogy közlekedjünk. A járólapokat olykor megtörik a préselt vörös és fekete babra emlékeztető anyagból készült felületek. A beton diadalmenete ott is kitart, ahol tán jobb lenne más anyag: a Várfok utcai mellvéd, ahonnan le lehet nézni a fonódó villamosokra és a Széna térre, Margit körútra, egyrészt magas lett, másrészt áthatolhatatlan betonból van az is - a gyerekeknek sok spenótot kell enniük, hogy saját lábon állva megpillanthassák, ahogy fordul a Combinó. Miért nem készülhetett ez a mellvéd üvegből? Itt amúgy is széles járda vezet a semmibe, pontosabban vissza a térre a Vérmező utcán keresztül.

©

A Csaba utca rövid, itteni szakasza sétálóutca lett, aminél rosszabb vicc nem nagyon van: ez a lejtős, rövid, gyakran sötét, a Krisztina körút és a Széll Kálmán tér forgalmától háborított, rossz hangulatú utcarész mindenre jó, csak sétálásra, adott esetben helyfoglalásra és egy jó dumcsizásra nem. A postaépület oldalában évtizedes múltra visszatekintő illegális bolhapiac mindenesetre megmaradt. Itt is jutott a beton térelemekre az egész téren szétszórt réz csigákból, amelyek arra biztos jók, hogy a székely deszkások ne tudjanak csak úgy csúszni-mászni az ülésre szánt felületeken, és hallunk még jó pár itt csúszkáló gyereket felsírni.

©

A Krisztina körút - Margit körút – Szilágyi Erzsébet fasor csücsök melletti kis sarokba száműzték a korábban a tér közepén álló Makrisz Agamemnón-szobrot, a Sellőt – itt alakult ki egyedül egy olyan kis térrészlet, amely emberléptékűnek mondható, de hát itt sem fog senki leülni, hogy a kétszer négy sáv által kibocsátott károsanyagfelhőben pácolja és pihentesse testét, lelkét.

©

A metróállomás, amelyet mohaként vontak be a kisebb-nagyobb bódék, és csúfítottak el a létező szocializmus műszálas árnyékolói és egyéb gyarlóságok, most, mint a fogsor a fogkőtől, megszabadult minden lerakódástól. Ízlés kérdése, hogy ez a harmonikatetős, 1972-es épület kinek mennyire tetszik, a metróból, a Föld középpontjából feltörekvő munkásembereknek a felszínen föléjük magasodó betonszarkofág inkább elrettentő, mint kedves, csinos élmény, és a térre is rátelepszik az egész épület. Amely most valóban légiesebb lett a sok üveggel, az ide csűrt irodák és szolgálati helyiségek kitelepítésével.

©

A térre, ahová lehetett és volt értelme, zöldfelületet létesített a beruházó, lelkiismeretesen, sok szempontot figyelembe véve, erről korábban beszélt nekünk az itt dolgozó kertészet vezetője. Ebből még ma kevés látszódik, igaz abból is, ahogy majd kikopik, elhal bizonyos rész az itt dübörgő embertömeg hatására.

©

Összességében elmondható, hogy egy racionálisabban kialakított, de inkább barátságtalan, minimalista tér született az új Széll Kálmán térrel, ahol továbbra sem álldogálni és nézdegélni lesz jó, hanem keresztülvágni rajta.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!