Nem egyedi az a tökölődéssel vegyes ordenáré hazudozás, ami a hármas metró felújított (haha) szerelvényei kapcsán folyik. Az, hogy 2016-ban, egy európai nagyvárosban (haha) még mindig papírfecniket dugdosunk pléhcsinálmányokba, hogy azok mintázatot lyukasszanak beléjük, ugyanilyen hazugságfolyam eredménye. Kigyűjtöttem önnek, kedves olvasó, hányszor hazudhatott eddig Tarlós István gárdája az elektronikus tömegközlekedési jegyek és bérletek bevezetéséről. Így történt:
2011. április, Tarlós bő fél éve főpolgármester: a közgyűlés dönt, kezdődhet az elektronikus jegyrendszer bevezetése a közösségi közlekedésben. A városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes előterjesztésében hangsúlyozta, hogy a jelenlegi, papíralapú rendszer drága, rugalmatlan és kényelmetlen az utasok szempontjából, veszteséges, nehezen ellenőrizhető, valamint kevés információt ad a szolgáltatónak. Stimmel.
2012. január, Tarlós lassan másfél éve főpolgármester: a közgyűlési előterjesztés szerint 2014-től vezetnék be az időalapú jegyet, 2015-től, a harmadik ütemben a metróknál teljesen, a HÉV-eknél részben automatizált be- és kiléptető kapuk váltják majd az ellenőröket. A tervek szerint bevezetik az érintés nélküli bankkártyás fizetést; érintésmentes bankkártyák vagy mobiltelefonok segítségével, külön kártya kiváltása és ügyintézés nélkül, utólagos fizetéssel lehet majd utazni.
2013. július, Tarlós már több mint két és fél éve főpolgármester: a főváros ígérete szerint az új jegyrendszer megvalósítása 2014-ben kezdődik meg. Először a papírbérleteket váltják fel elektronikus kártyák, majd a jegylyukasztók és a papíralapú jegyrendszer is megszűnik 2015-től. Addig is, a Corvin-negyednél az elektronikus jegyek tesztjének hazudva a metrólejáró elé felszereltek pár kaput, amelyeken úgy lehetett áthaladni, hogy megnyomunk egy gombot. De ki is lehetett kerülni. E-jegynek nyoma sincs. A főváros ekkor azt állította, „üzemeltetési tapasztalatokat” gyűjt, később utasszámlálásnak minősítette a kínos akciót.
2013. szeptember, Tarlós szűk három éve főpolgármester: az elektronikus jegyrendszerre a szállítói szerződést várhatóan 2014 elején írják alá a nyertes pályázóval. Már jövőre megkezdődik a chipkártyás bérletek bevezetése, mondják. A tervek szerint 2015-16-ban (újabb év csúszás) tűnnek el a jegylyukasztók, ezután üzemelhetik be az új beléptető kapukat. Sűrűsödnek a bombasztikus bejelentések, hiszen közeledik az országgyűlési kampány. Utána hosszú csend.
2015. december, az újraválaszott Tarlós már bő öt éve főpolgármester: a RIGO fantázianévvel (hiszen továbbra is csak a fantáziánkban létezik) ellátott rendszert már megint „tesztelik”. A bejelentés szerint „BKK-s dolgozói tesztkártyák kiosztásával megkezdődött az elektronikus jegyrendszer első próbaüzeme, ami azt a célt szolgálja, hogy a 2018-tól teljes egészében működő rendszer kártyakibocsátása már hatékonyan és hibátlanul tudjon üzemelni. A több száz dolgozói tesztkártyával a rendszer működéséhez szükséges szoftverelemeket és gyártósorokat tesztelik a szakemberek.” Hogy hogyan lehet úgy tesztelni egy rendszert, melyhez még se kapuk, se leolvasók, tulajdonképpen semmi nem áll rendelkezésre, tudja a rosseb. Biztos nézegetik otthon a kártyát, hogy hát valóban kártya, a teszt sikeres. Később pontosítanak, hogy nem a használatot, hanem a „kibocsátást” tesztelik, csodás, a kártyák legyártásával tehát azt próbálják ki, hogy le tudják-e gyártani őket. Hallatlan progresszió, őrült innovációs száguldás!
2016. március, Tarlós már öt és fél éve főpolgármester: kiderül, hogy már két ütemben több mint 6,665 millió eurót, vagyis körülbelül kétmilliárd forintot költöttek el az elektronikus jegyrendszer bevezetésére kapott hitelkeretből. Az illetékesek szerint „minden ütemterv szerint halad”, úgyhogy „a kivitelezést ez év második felében kezdi meg a szállító, a start pedig 2018-ban lesz”. Nézzenek oda, megint éveket csúszunk, pont a következő országgyűlési kampányra időzítve!
Nos. Az egyik probléma a fentiekkel az úgynevezett várkertbazárizmus veszélye. Valamit ugyanis Tarlósnak, ha törik, ha szakad, át kell adnia 2018-ban, a tavaszi választásokat megelőzően. Valamit, amit elektronikus jegyrendszernek lehet hazudni. Az eddigi tapasztalatok alapján ez jó eséllyel valami összeszigszalagozott, próbaüzem próbaüzemét futtató, egynapos szavatossági idővel rendelkező gány lesz. Csak addig tartson ki, míg lefotózzák a parolázó kormányfőt és főpolgármestert, meg a távolról újságírónak látszó nyaloncok megírják, hogy lám, micsoda siker. Aztán másnap vissza is lehet vinni a színházi kellékraktárba. A másik gond viszont az, hogy a jelenlegi főpolgármester annak ígéretével került pozícióba, hogy bár nem ő fogja rongyosra olvasni a kortárs szépirodalmat a könyvhéten, nem ő fog utat mutatni innovációban a nyugati nagyvárosoknak, de amit meg akar csinálni, azt amolyan fül mögé dugott ceruzával létrázó szakiként szépen, elvágólag, időre megoldja. És nem, kedves fővárosiak, ez sem jött be. Tarlós nem tud működtetni, Tarlós nem tud rendbe rakni, Tarlós „műszaki emberként” is kudarc. A konklúzió így kétféle lehet. Vagy azt mondjuk, hogy hagyjuk a francba az egészet, semmi szükség arra, hogy a kormány döntéseit egy felmosórongy engedelmességével végrehajtó, önnön szórakoztatására imbecillisen tütüző kontárnak külön hivatalt biztosítsunk. Jelenleg a fővárosiaknak semmi hasznuk nincs a főpolgármesterből. Akkor meg #minekvan?
Vagy, esetleg, talán-talán: legközelebb válasszunk igazi főpolgármestert Budapestnek.
