A média az Iszlám Állam kinyújtott keze
Soha nem történt még ennyire rövid idő alatt ennyi terrortámadás Európában. Az Iszlám Állam távirányítóként használja a nyugati médiát, a németek már kapcsoltak. Lesz plakátkampány a terrortudnivalókról is?
Három évvel ezelőtt, 2013-ban egyetlen terrortámadás történt az Európai Unió területén egész évben. Az elmúlt két évben viszont már összesen 18 terrortámadásban 443 ember halt meg. Idén csak júliusban négy helyen csaptak le a terroristák, és ezek csak a bizonyítottan iszlamista hátterű terrorcselekmények.
A müncheni lövöldözést, a berlini gyilkosságot, a svédországi lövöldözést és a stuttgarti macsetés gyilkosságot nem számoltuk ide, pedig ezek is mind júliusban történtek, és be is számolt mindegyikről a média. Ráadásul a támadások célpontjainak szimbolikája is összeállt idén júliusra.
Az Európát sokkoló párizsi terrortámadások óta felsejlik egy logikus struktúra.
A kétezres évek európai al-Kaida-merényleteinek tömegközlekedési, illetve az azt követő szórványos merényletek izraeli és zsidó vonatkozású célpontjai helyett most előtérbe kerültek az európai kultúra alapjait jelentő értékek szimbólumai. A szabad véleménynyilvánítás után (Charlie Hebdo), az európai szabadságot, kultúrát és szórakozást (párizsi terrortámadások), az nemzeti ünnepet (nizzai ünnepi tűzijáték), végül a kereszténységet (Saint-Etienne-du-Rouvray templom) vették célba.
Ennyire gyors egymásutánban még sosem történtek terrortámadások a kontinensen, mint az utóbbi pár hétben, tehát a média reakciója egyfelől érthető, a rendkívüli érdeklődést szolgálja ki, másrészt talán megkérdőjelezhető állapot, hogy a newsroomokban már egy “hétköznapi” bombariadó hírére is megremegett a szerkesztők keze a “breaking news” felirat beillesztése felett. Hiszen a terror célja a megfélemlítés, elsődleges eszköze a támadás, ám szinte azonnal ezután, vagy inkább ezzel összehangolva a kommunikáció.
Az Iszlám Állam elvette a távirányítót
Az utóbbi időben számtalanszor felmerült, nem a terroristákat segíti-e, ha minden késelésről, gyilkosságról, merényletkísérletről ekkora felhajtás kíséretében számol be a sajtó. Ha egy ámokfutás helyszínére azonnal kitelepül az összes létező nemzetközi hírcsatorna, vagy ha a támadás idején folyamatos információkat szolgáltatnak a merénylők számára is azzal, hogy közvetlen közelről kísérik az eseményeket. Ezt próbálta “média-, sőt Facebook-csenddel” befolyásolni tavaly novemberben a brüsszeli rendőrség, amire cica-spam volt a válasz a megértő brüsszeli lakosság részéről.
A médiának tehát három szempontból is lehet és van felelőssége. Az egyik, hogy akaratlanul a terrorszervezetek egyik eszközévé válik, amennyiben továbbítja a terrortámadások képeit, és ezzel továbbgerjeszti a félelmet. Ez viszonylag nehezen hárítható probléma, hiszen ha nem tájékoztatnak rendkívüli gyorsasággal és részletességgel, akkor lemaradnak a hírversenyben, és a fogyasztók másik hírforrást fognak keresni (helyenként már meg is találták azt a közösségi média felületein).
A másik, hogy a toborzást is elvégzik a szervezetek számára, vagyis elérnek számukra olyan potenciális, radikalizálható rétegeket, akik a célterületeken élnek, sokszor a célországok bennszülött állampolgárai.
A harmadik szerepkör viszont adott esetben pozitív végeredménnyel is zárható. Ez pedig a terrortámadások utóélete (“aftermath”), ami rosszabb esetben a fenyegetés pszichózisának táplálása, ideális esetben viszont a trauma feldolgozása is lehet. A védekezési mechanizmusok felvázolása, a megoldások keresése és a veszélyhelyzetből kínált kiút lehetősége enyhíthet a tömegpszichózison, amit a terrortámadások kreálnak.
Terrorsztárt csinál a tömeggyilkosokból a média?
Hoyer Mária, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszékének vezetője szerint az elkövetők túlnyomó részben származásuk miatt identitászavaros, a magánéletükben sikertelen, labilis, bizonytalan egzisztenciájú, legtöbbször fiatal férfiak, akikben a kilátástalanság miatt már formálódik akár az öngyilkosság gondolata is. Ha ehhez egy labilis személyiség is társul, az már könnyen vezethet ahhoz, hogy a hírekben látott, az Iszlám Állam által elkövetett brutális gyilkosságok és terrorcselekmények keretet adjanak az életüknek. Az öngyilkosságnak ezt a formáját kiterjesztett öngyilkosságnak nevezzük, hiszen nem csak az elkövető életét oltják ki.
Hoyer Mária szerint a médiának abban mindenképp fontos szerepe van, hogy milyen részletességgel ábrázolja a brutalitást, ami pótolhatja ezeknek az unatkozó fiataloknak a harc, a küzdelem érzését. A terrorszervezetek kommunikációja erősítheti bennük a férfiasságot és a küldetéstudatot. "A lélektani elméletek nézőpontjából
a nyilvánosság/média korábban erős tekintély volt, nagy felelősségtudattal, míg manapság a piaci elvárások ezt teljesen átformálták, elveszett a tekintély, és vele együtt a felelősségtudat is.
Pedig ezeket a híradásokat sérülékeny csoportok, gyerekek, idősek, mentálisan zavart emberek is nézik" – mondja a pszichológus. Szerinte így sikerült akár akaratlanul is importálni azt a fajta kegyetlenséget és harciasságot, ami a nyugati kultúrából az elmúlt évtizedekben már kikerült.
Tudta Ön, hogy mit csináljon terrortámadás esetén? Hát most sem fogja megtudni
Az elkövetőkre gyakorolt hatás áll az egyik oldalon, a másikon viszont a tömegek reakciója. A stresszelmélet szerint a jelentős életesemények komoly hatással vannak nemcsak a lelki egészségünkre, de a testi állapotunkra is. Hogy miként küzdünk meg ezzel a trauma okozta stresszel, függ attól, hogy mennyire érezzük kontrollálhatónak.
A fenyegetettség, a veszélyérzet táplálása folyamatos, nemcsak a médián keresztül, ahol azért többféle álláspont is megjelenik, hanem elsősorban a kormányzati kommunikáció útján. Itt ugyanis folyamatosan megjelenik a fenyegetés tárgya, az idegen, akitől félni kell, rövid távú megoldási javaslat azonban nem szerepel sehol.
Arról lehet hallani, hogy hogyan kell majd szavazni, arról viszont szinte semmit vagy nagyon keveset, hogy mi a teendő a bajban,
hogy hová és hogyan kell rohanni, kinek kell szólni, hogyan kell reagálni, ha a közelünkben valaki tüzet nyit a tömegre.
| Ami a plakátokról hiányzik |
| Arról, hogy a kormány hogyan (nem) tanítja meg a magyar állampolgárokat védekezni a terror ellen, korábban mi is írtunk. Cikkünkre később a BM levélben reagált, ahol figyelmünkbe ajánlották a katasztrófavédelem honlapján eldugott tájékoztatót, amit azóta sem tettek ki az ablakba, de óriásplakátokat legalábbis nem értek meg. |
A nyugati média kezd lehiggadni
Kis-Benedek József nemzetbiztonsági szakértő szerint a médiatermékek sokszor minden apró részletről beszámolnak, az elsődleges feladatuk, a lakosság tájékoztatása viszont sokszor elsikkad. Ebben állt be most változás elsősorban a német és az osztrák médiában, ahol a híradások az utóbbi időszak terrortámadásairól csak a tényeket közölték, nem akarták “megfejteni” az eseményeket, ezzel pedig csökkentették a támadások súlyát. Szerinte ez lehetne a helyes szerep.
Mindemellett Németországban és már Franciaországban is rendkívüli mértékben érezni, hogy a médián keresztül óriási nyomás nehezedik a politikusokra, mert az emberek egyre elégedetlenebbek a fenyegetésre adott állami válaszokkal. Megváltozott a vélemény a menekültekről is, főleg Németországban, ahol sokan már a nem befogadó magyar megoldást találják kívánatosnak. A magyar média ugyanakkor – főleg Magyarország fenyegetettségéhez képest – szerinte túlpozicionálja a kérdést, és megállás nélkül a migrációval és a terrorral foglalkozik, sokszor konkrét válaszokat is kínálva a problémákra. A lakosság tájékoztatása, a közvetlen fenyegetés, támadás elhárítására vonatkozó segítség elmarad.
Az utóbbi pár évben az Unióban elkövetett terrorcselekmények túlnyomó részét már iszlamista szervezetek, csoportok, sejtek, a legutóbbi időben egyre gyakrabban "magányos farkasok" hajtották végre. A szélsőjobb- és a szélsőbaloldal szinte teljesen kiszorult a terrorpiacról, holott a kilencvenes évek végéig még szinte monopolhelyzetben voltak.
Az is igaz viszont, hogy az iszlám nevében gyilkolók egyre ritkábban hivatkoznak vallási útmutatásokra, idéznek a Koránból akár egy mondatot is, az esetek jó részében mindössze annyit mondanak, hogy az Iszlám Állam nevében teszik, amit tesznek.
Az Iszlám Állam médián keresztül toborzott új katonái számára az iszlám vallás már csak egy logó,
legfeljebb a zálog a túlvilági élet nagyszerűségére, ami felváltja evilági sikertelenségüket. Szemük előtt a kalifátus, a politikai cél és az általuk választott közeg elismerése az egyetlen érték. Amíg ez így marad, és amíg új hazájuk nem lesz képes elérni őket, akár a médián keresztül, addig a nemzetközi terrorszervezeteknek nem lesz más dolguk, mint kivégzős videókat feltenni az internetre, aztán hátradőlni és nézni, hogy megsemmisül Európa.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
