szerző:
hvg.hu
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Még nem született meg a gazdasági válság után az új szintézis, az új megoldás, így a demokrácia „apályát” éljük most át Tölgyessy Péter szerint. Az alkotmányjogász a magyar demokratikus hagyományok gyengeségéről beszélt történeti távlatban egy szombati konferencián.

A magyar demokratikus hagyomány folytonosságáról és megszakítottságáról tanácskoztak a Történelemtanárok Egyletének szombati konferenciáján. Tölgyessy Péter alkotmányjogász, az SZDSZ egykori elnöke, frakcióvezetője, a Fidesz korábbi (2006-ig) országgyűlési képviselője szerint a rendszerváltás előtt azt mondták: azért nincs demokrácia, mert nincsenek demokratikus hagyományok Magyarországon. Valójában a Kádár-kor, a szovjet típusú rendszer nem tudott mit kezdeni az alulról jövő kezdeményezésekkel, az öntudatos fellépéssel. A Kádár-kor nyitott kiskapukat az ügyeskedők előtt, de minden öntudatos fellépés Kádár Jánost egy mini Petőfi-körre emlékeztette. Ezzel Tölgyessy az 56-os forradalmat megelőző vitafórumokra utalt, amelyek először ártatlan összejöveteleknek tűntek, majd kiderült róluk, hogy a forradalom egyik legfontosabb szellemi-ideológiai előkészítőivé váltak.

Tölgyessy saját állítása szerint 1989-ben még azt hitte, hogy Magyarország nem rosszabb például Spanyolországnál, ahol szinte komolyabb konfliktus nélkül sikerült egy elzárt autoriter-diktatórikus rendszerből az átmenet egy demokratikus jogállamba. (A puccskísérletről nem tett említést, amit az akkori spanyol király fellépése akadályozott meg többek között.) Az alkotmányjogász mára azonban belátta, Magyarország nem járja a német utat sem, ahol a második világháború után szintén sikeresen demokratizálták a bonni alaptörvénnyel az országot.  „Nem lettünk sikeresek” – mondta Tölgyessy, Magyarországon 200 éve ismétlődik szinte ugyanaz: nekifeszülünk valaminek, de nem érjük el a célunkat Éppen ezért szinte az utolsó 200 évet is újra kell értelmeznünk.

©

Nagy ívű előadásában ezután erre tett kísérletet, bár a kitérőt dél-amerikai példákkal kezdte. Szerinte ma már csak ott fordulnak elő nyílt diktatúrák, így a mai Magyarország sem ebbe a sorba illeszkedik. Ugyanakkor kitért arra, hogy a népre hivatkozás az autoriter és diktatórikus rendszerekben gyakori. A II. világháború előtt például Németországban szinte minden évben volt népszavazás, ami ott erőfelmutatásra szolgált, akár évente kettőt is tartottak. A háború után az új demokratikus német alaptörvény ezért kizárta a szövetségi (országos) szintű referendumok megrendezését.

Valójában azonban a demokráciák nem az ilyen, egységes népakaratot megtestesítő államok Tölgyessy szerint. A demokráciában a hatalom megosztott, a népre való hivatkozás helyett a pártok képviselik a tagolt társadalom szintén tagolt részérdekeit. A francia forradalom óta az emberi jogok jelentősége is megnőtt, az osztott hatalom is részben ezzel függ össze. Ezen túl még fontos a demokráciák számára a joguralom, vagyis, hogy a törvény, a jog megvédi a magántulajdont és embereket. Ilyen formában ez persze csak nagyon kevés helyen valósult meg, az effajta államok angolszász területeken léteztek, előbb az Egyesült Királyságban, majd az USA-ban. Bár kétségtelen, ezekbe az országokban is voltak jobb és rosszabb időszakok.

Tölgyessy meg is jegyezte: a brit Brexit-kampány, vagyis az unióból való kilépésről szóló népszavazás akár Magyarországon is megtörténhetett volna, úgy bonyolították le. Utalt Donald Trump amerikai elnökjelölt kampányára is, amelyet Schopenhauer nyomán az akarat érvényesülésének tudott be: a politikai akarat itt az igazság fölött érvényesül. Vagy másképpen (Lukács György kommunista filozófus nyomán): az ész trónfosztásáról beszélt. Vagyis Tölgyessy szerint ma – amikor az egyenlőtlenségek a két világháború közötti vagy még korábbi szintre kezdenek hasonlítani – ismét előkerül az, hogy nem érdekli az embereket a szakemberek véleménye, és igazságnak azt fogadják el, amit a legtöbben gondolnak. Például a komparatív előnyökről szóló tételt, amely a közgazdasági gondolkodás sokszorosan bizonyított, a szabad kereskedelmet igazoló tézise, nem fogadták el a brit szavazók és az EU-ból való kilépésre szavaztak, de ugyanúgy Trump híveit sem érdekli a szabad kereskedelem, miután jobban tartanak a kínai és más konkurenciától.

Tölgyessy szerint egyfajta árapály-jelenséghez hasonlít mindez. Nálunk is ez az árapály-jelenség figyelhető meg: a demokrácia, a nyugathoz való felzárkózás vágya hol erősödik, hol visszaszorul. Magyarország azért különleges szerinte, mert a demokrácia „dagálya” viszonylag rövid ideig szokott tartani, míg a nem demokratikus rendszerek általában stabilizálni tudják magukat, így az apály nálunk hosszabb ideig tart.

Hogy a mostani korszak „apálya” mennyi ideig tart, azt Tölgyessy nem akarta megjósolni, inkább történelmi példákat idézett fel arra, hogy a jövő mennyire nem látható előre. Így például visszaemlékezett az idősebb Bush elnökre, aki Budapestre látogatva 1989-ben nem hitte, hogy a Szovjetunió hamarosan össze fog omlani, és az akkori magyar demokratikus és más ellenzéki csoportosulásokat igyekezett önmérsékletre bírni. Az USA-nak ugyanis akkor a Gorbacsovval folytatott enyhülés volt az első számú érdeke, és Bush ezt az álláspontot képviselte.

Tölgyessy külön kitért a demokrácia hagyományaira Magyarországon. Elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy tartós demokráciát kapitalizmus, azaz tőkés rendszer, piacgazdasági koordinációs mechanizmus, piaci verseny nélkül még sehol sem sikerült stabilizálni. Márpedig több magyar demokratikus gondolkodó enélkül képzelte el a demokratikus jövőt, ezek közé sorolta Bibó Istvánt is. De a népi mozgalom demokratizmusa is antikapitalizmussal párosult szerinte.

A politológus szerint erre az összefüggésre eddig kevésbé figyeltek fel Magyarországon, ahol a történelem során nem voltak felkészült demokratikus erők, olyanok, amelyekre demokráciát lehetne alapozni. Így volt ez szerinte 1945-ben vagy éppen 1918-ban. Az utóbbi esetben Károlyi Mihályék például olyan demokraták voltak, akik a legjobban a néptől féltek, és nem írtak ki választást, jóllehet elvben kiterjesztették a választójogot. Tölgyessy szerint ezek a csoportok demokratikus zárványokat alkottak, és általában ellenzékben voltak, míg az uralmat mások szerezték meg rendszerint.

Tölgyessy felhívta a figyelmet a jobboldal megszakadt hagyományaira is: ott előremutató lehetne a parlamentarizmus évszázados tradíciója, de ezt a jobboldali hagyományt véglegesen a Rákosi-kor törte meg.  Szerinte 1989-ben úgy tűnt, mégiscsak nyílik egy demokratikus kapu Magyarország előtt, ám mára kiderült, nincs ilyen. Ami a gazdasági növekedést és fejlettséget illeti, nem tudjuk még a mérsékelten sikeres spanyolokat sem követni, nemhogy a fejlettségben még nagyobb ugrást tevő íreket vagy finneket. Még a saját kelet-közép-európai régiónkon belül sem teljesítünk jól gazdaságilag, az éllovas észtektől és szlovákoktól le vagyunk maradva, talán Bulgáriánál viszont jobban teljesítünk. 

Szerinte a fő probléma mind a gazdaságban, mind a politikában végeredményben az, hogy nem tudunk „középre húzó” társadalmat teremteni, túl nagy rétegek maradnak szegénységben, túl kicsi és szűk az elit, és a középosztály is vékony. Ahol sikerült középre húzni - ilyen volt Amerikában a „Nagy Társadalom” a második világháború után -, ott sikerült a gazdaságot is megélénkíteni, és ahol ez sikeres volt, ott a nagy gyűjtőpártok a szavazatok 90 százalékát is begyűjthették. Ez a korszak Nyugaton is szertefoszlóban van, jelenleg a szélsőséges pártok erősödtek a gazdasági válság nyomán, amelynek a problémáira még nem született meg az új megoldás, az új szintézis. Ugyanakkor Tölgyessy annyiban bizakodó volt, hogy hamarosan megszülethet ez az új szintézis.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!