A málló sárkányfogak, egy Kreml-közeli klán és persze Putyin – miért halhatott meg az orosz miniszter?
Egy komoly korrupciós ügy állhat a hátterében annak, hogy meghalt Roman Sztarovojt volt orosz közlekedési miniszter.
"Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak
afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. (...) Igen.
Különben a bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel,
tanfelügyelői középülésen..."
Karinthy Frigyes: Magyarázom a bizonyítványom
Megkapta a bizonyítványt a magyar oktatási rendszer, mindjárt kettőt is. Az egyik, a TIMSS eredménye az, hogy a tantervi jellegű tudással nincsen semmi baj. Büszke is rá az államtitkárság, és kissé sértődötten jegyzi meg, hogy a PISA-teszt, amely ezzel szemben siralmas állapotokat mutat, voltaképpen idegen a néplélektől, de az oktatási rendszertől meg végképp. Az ugyanis nem az anyagot kéri számon, hanem hogy életszerű problémákra képes-e a tanuló alkalmazni mondjuk a matekot. Kiszámolni egy lakás alapterületét, vagy hogy egy áruházi akción mennyit takarít meg.
Arra egyáltalán nem kíváncsiak, hogy jó keresztény és jó magyar-e az a gyerek, hanem földhözragadt kérdésekkel zaklatják. Pedig ő ahhoz van szokva, hogy absztrakt paralelogrammákkal számoljon. Honnan kéne neki tudnia, hogy az asztallap is az? Ráadásul számítógépen kellene kitöltenie, azt pedig a mi iskoláink nemigen használják.
Nincs ugyanis a tantervben. Az alkalmazott tudás meg a számítógép világi hívságok, amivel keresztény magyar úr nem foglalkozik, tekintve, hogy birtokai járadékából él.
Ebben az a jó hír, hogy sem a gyerekek, sem a tanárok nem hülyék; nem ette meg az agyukat a kóla meg a chemtrail. Ami a tankönyvben van, azt vérrel-verejtékkel megtanulják és megtanítják, a tudás átadásának csatornái nem dugultak el. A rossz hír, hogy mindennek gyakorlatilag annyi értelme van, mint ásatni egy gödröt a foglyokkal, hogy aztán betemethessék. Tehát a magyar iskolarendszer kvázi büntetőtáborként működik. Irdatlan munka és szenvedés árán verünk a fejükbe egy csomó mindent, de azt nem, hogy azokkal hogyan és mit lehet kezdeni. Annak a csomó mindennek jelentős részével egyébként semmit; viszont cserébe nem tanítjuk meg, hogyan találják meg azt az információt, amire épp szükségük van.
Az egész inkább rituálé, mint funkcionális rendszer.
Végül is jogos az államtitkár sértődöttsége, amiért a PISA-felmérés nem veszi figyelembe, „mi történik egy adott ország oktatási rendszerében”. Hanem csak úgy méreget közömbösen, valami globális, plutokrata norma szerint. Holott minden nemzetnek joga van a sajátosságaihoz. Adott ország oktatási rendszerében most az történik, hogy minél kevesebbet akarunk költeni rá, de azt legalább rosszul. Az észak-koreai gyerekek meg mind bebiflázták, hogy mi mindent talált fel Kim Dzsong Il a láthatatlan adó-vevőtől a hamburgerig. Ez is teljesítmény, tessék pontozni! Bezzeg a mozgássérülteknek van külön olimpia, nekünk, hülye országoknak miért nincs külön kompetenciamérés?
Persze Észak-Koreában nem méricskélnek semmiféle PISA-teszttel, mert ők nem hagyják magukat leckéztetni. Éppen amikor ezek a senki által meg nem választott külföldiek beszóltak a szakrális magyar oktatásügynek, egy másik aknamunkás társaság megkapta a maga két pofonját, és haza lett zavarva. Ezt úgy hívták, hogy Nyílt Kormányzati Együttműködés, és a korrupció visszaszorításán dolgozott. Addig szaglásztak, amíg a magyar kormánynak elege lett, és ukmukfukk kilépett az egészből. Nyilván nem vették figyelembe a nemzeti sajátosságainkat, nem tartották tiszteletben a kultúránkat, pedig lett szólva, hogy ha Magyarországra jössz, akkor így kell tenned. Az indoklásból kiderül, hogy ezek apróságokat fújtak fel, tényeket ferdítettek, és egyes országokat direkte leckéztettek. Ennek véget kellett vetni, szuverenitás-kérdés meg honvédő háború, magyarnak magyar legyen a korrupciója. Nem a lopás ellen kell küzdeni, hanem a kiderülése ellen.
Ez lesz a megoldás: otthagyni az OECD-t, aztán akkor majd nem tudja meg senki, hogy a magyar oktatás szar. Leckéztesd a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat. A másik lehetőséget inkább felejtsük el egyelőre. Az változásokat jelentene, és felelősségvállalást hat elvesztegetett évért. Valakinek ki kellene mondania: kedves gyerekek, elkúrtuk. A változás pedig pont olyan képességeket igényelne, amikről ez a rendszer nem akar és nem képes tudomást venni, mert nincsenek a tantervben.
