szerző:
Szentgyörgyi Rita, Dobszay János
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

"Szellemi nagysága, egyedi szeretete mellett sok előnyét nem éreztük annak, hogy Czeizel Endre az apánk" - mondja Czeizel Barbara korai fejlesztésért felelős miniszteri biztos, akit saját bevallása szerint két bátyja nevelt fel. A szakember 25 évig lobbizott a számára fontos területért, de Balog Zoltánig hiába.

„Küzdő típus vagyok. Életem nagy részében küzdöttem: hogy túléljem a gyerekkoromat, majd a sportolói karriert, később azért, hogy megalapozzam a sérült kisgyermeket nevelő családok minőségi ellátórendszerét” – avat be motivációiba Czeizel Barbara, a korai fejlesztés elismert szakembere. Nemrég e téma miniszteri biztosává nevezte ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

HVG: Az, hogy miniszteri biztos lett, politikai titulusnak is tűnik. A nevét adta ahhoz a rezsimhez, amit gyakran ér az a vád, hogy magukra hagyja az elesetteket?

Czeizel Barbara: Egyértelműen szakmai döntést hoztam, és abban a pillanatban felállok, amikor úgy érzem, hogy politikai nyomás nehezedik rám. Amióta huszonöt éve létrehoztuk a korai fejlesztés és a kora gyermekkori intervenció ellátórendszerének alapjait, folyamatosan lobbiztam a kormányoknál, hogy ez minden rászoruló magyar családnak alanyi jogon elérhető legyen. A szociális–liberális kormányzatok lényegi lépést nem tettek. Érdekes módon a mostani kormányzati ciklusban jutottam el arra a szintre, hogy egy miniszter, Balog Zoltán szánt rám időt, meghallgatott, és megértette a problémát.

Czeizel Barbara, a korai fejlesztésért felelős miniszteri biztos
©

HVG: Minek a hatására kötelezte el magát a fogyatékkal élők ügye mellett?

C.B.: Anyukám tartósan egy evangélikus szeretetotthonban dolgozott, ahol fogyatékkal élő embereket látott el. Jártam oda, illetve apu is elvitt magával abba a budatétényi bentlakásos intézménybe, ahol akkoriban kutatott. Tehát nem volt számomra idegen ez a terület. Mindig vonzódtam a nem teljesen szabályos dolgokhoz, és a gyógypedagógia is ilyen.

HVG: Úgy hírlik, leosztott szerepek voltak a családban: az egyik bátyját orvosnak, a másikat művésznek, önt pedig sportolónak szánták. Megfelelési vágyból, engedelmességből kezdett versenyszerűen futni?

C.B.: Apám úgy ítélte meg, hogy alkatilag a futásra vagyok a legmegfelelőbb. Tizenhat éves koromig szinte az egész életemet ez töltötte ki. Majdnem minden versenyt megnyertem, mégsem éreztem sajátomnak azt a közeget. Anyám halálával úgy éreztem, az elvárás ötven százaléka megszűnt. A sportsérülésem után pedig papírom is volt arról, hogy nem kell többé futnom.

HVG: A nyolcvanas évek alternatív művészvilágában is megmártózott, csatlakozott Jeles András Monteverdi Birkózókör színjátszó köréhez. Mi motiválta? Lázadt?

C.B.: Kamaszkori lázadásra nem volt szükségem. Édesanyám már kiskoromtól beteg volt, majd meghalt. Édesapám pedig szinte alig volt otthon, majd nem is élt velünk. A két bátyám nevelt fel, az ő révükön kerültem az alternatív művészek társulatába, ami egyszerre volt szellemi kihívás és pszichoterápia. Első férjemet, Kistamás Lászlót, a Kontroll Csoport alapítóját is ott ismertem meg.

HVG: Mennyire volt nyomasztó apja „árnyékában” – hasonló szakterületen – bizonyítani?

C.B.: Szellemi nagysága, egyedi szeretete mellett sok előnyét nem éreztük annak, hogy Czeizel Endre az apánk. A testvéreimmel azt akartuk bebizonyítani, hogy önálló identitások vagyunk, és nem az apánk oldalvizén evezünk. Ebben volt egyfajta pszichés dac, büszkeség meg tisztelet is. A diplomázásom után volt néhány szakmai kapcsolódásunk.

HVG: Mióta érzi úgy, hogy már nemcsak Czeizel lány, de a „saját jogán is” beírta magát a szakmába?

C.B.: Mindig toltam magam előtt a láthatatlan betonfalat. 2009-ben megkaptam a Pannon Példakép elismerést, amit azoknak ítélnek oda, akik valami újat alkotnak. A díjátadás másnapján apám kedvesen azt mondta: „Hallom, Barbikám, hogy valamit elértél, és büszke lehetek rád.” Negyvennégy éves koromban ez volt az első elismerés a részéről.

HVG: Nem csak sikerekben van része. Hogyan viseli, amikor kiderül, hogy a kezelt gyermek felnőttkorában is fogyatékkal terhelten fog élni?

C.B.: Természetesen megráznak egyes történetek, de az első reakcióm mindig az, hogyan lehet segíteni a családokat. A reménytelen kategóriát nem ismerem. Nincs olyan, hogy valakiről lemondunk.

HVG: Czeizel Endre lányából idővel Fodor Gábor felesége lett. Hogyan viselte, amikor férje a politika első vonalába került?

C.B.: Én már politikusként ismertem meg Gábort. Nagy szerelem volt a miénk, ráadásul vonzott, amit az akkori Fidesz képviselt. Két önálló, szuverén, szerető ember és szülő igyekszik megtalálni az útját. Előttem volt, van anyám mintája, amit semmiképpen sem akartam követni. Ő ezerszázalékosan megfelelt apám és apám családja elvárásainak, miközben a saját, különleges személyisége nem tudott kibontakozni.

HVG: Köztudottan elszánt liberális és demokrata, rendre kiáll azok mellett, akiket a másságuk miatt kirekeszt a társadalom. A gyerekeit is szabadelvűen nevelte?

C.B.: Független ember vagyok ideológiailag és a szabadságjogaimban is. Nevelési helyzetekben is mindent megbeszélünk a férjemmel, de gyakran mások az elveink, érveink. Hiszem, hogy a gyerekek számára jobb, hogy nem a klasszikus családi rendszerben élünk. Így őszintén látják a véleménykülönbségeket, a kompromisszumokat, a megértésre törekvést, és megvan a lehetőségük, hogy ők is szabadon kibontakoztathassák a személyiségüket.

HVG: Említette, hogy a kinevezését nem politikai feladatként fogja fel. De amúgy be lehetne vonni a politikai csatákba valamelyik oldalon?

C.B.: Nem tudom elképzelni magam egyetlen merev ideológiai vagy szabályrendszerben sem. Az sem véletlen, hogy új munkahelyet hoztam létre teljesen új szemlélettel, nyitott gondolkodású szakemberekkel. A szabályok azért vannak, hogy felülírjuk őket, ha már elavultak. Így igyekszem élni az egész életemet, képviselni a szakmaiságomat.

Névjegy

Budapesten született 1965-ben. Orvos szülei, a híres genetikus Czeizel Endre, illetve Gerőfi Judit, élsportolónak szánták. Egyik bátyja, Gábor színházi rendező, a másik, Balázs grafikusművész. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium sportosztályába járt. „Családi elvárásból atletizáltam, úgy éreztem, akkor kapok megfelelő szeretetet, ha teljesítem a szüleim vágyát.” Tizenhét évesen sportsérülés miatt abbahagyta a versenyzést. Diplomáját a Gyógypedagógiai Főiskolán szerezte 1987-ben. „Akkoriban még nem volt határozott szakmai elképzelésem a jövőmet illetően.” Egy váci bölcsődében kezdett el dolgozni fogyatékos kisgyermekek integrációját segítő gyógypedagógusként. Több külföldi ösztöndíjat is elnyert. Tanult Amerikában, Angliában, Németországban és Hollandiában is. 1991-ben Gallai Mária gyermekorvossal és Dubecz Dorottya gyógypedagógussal közösen létrehozta a Budapesti Korai Fejlesztő Központot és Alapítványt, amelynek intézményvezetője és gyógypedagógusa 1992 óta.

„Úgy élünk, mint a legtöbb ötven feletti házaspár, akik sokat voltak, vannak együtt, de külön is szeretnek lenni” – mondja házasságáról Fodor Gábor liberális politikussal. Két gyermekük közül az idősebbik az ELTE-n, a fiatalabbik az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban tanul. Budai társasházban élnek.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!