Akár a holdraszállást, olyan izgalommal követik milliók világszerte az amerikai elnökválasztást: 47 évvel az után, hogy az ember másik égitestre lépett, az is megtörténhet, hogy egy nő lép a földkerekség első számú szuperhatalmának élére. Múlt péntekig legalábbis szinte biztosnak látszott, hogy ha az már soha nem derül is ki, miként alakult volna a pénzügyi válság, ha a Lehman Brotherst Lehman Sistersnek hívják, azt hamarosan megtapasztalhatjuk, más lesz-e világ, ha éppen nem Bill, hanem Hillary Clintonnak hívják az USA elnökét. Miután azonban az FBI újranyitotta a demokrata jelölt e-mail-botrányának vizsgálatát, ismét nyílttá vált a már lefutottnak hitt küzdelem. Fókuszban összeállításunk szerzője a helyszínen szerzett benyomások alapján nemcsak a sárba lerántott, gyilkos versengés hátterét és mozgatórugóit vázolja fel, hanem Amerika példátlan és alighanem kibékíthetetlen megosztottságát is.
Aki nem az Apollo–11-en, hanem helikopteren száll fölébe, azt persze itthon leginkább csak a kataszteri hold érdekli. A „Földet a gazdáknak” program mérlegét megvonó cikkünkből nyilvánvalóvá válik, hogy nem a 30 ezer gazda, hanem néhány tucat gazdag járt a legjobban, az előbbiek törpeparcelláival szemben a Fidesz-közeli bizalmasok és családtagjaik több száz holdas nagybirtokokat harácsoltak össze.
Az FBI a hazai politikában is feltűnt, egészen pontosan a szövetségi nyomozók körözési toplistáján évekig szereplő személy tűnt fel az Orbán család és a letelepedési kötvények környékén. Magyarország rovatunk cikke szerint az e politikai ballaszttól szabadulás lehet a járulékos haszna a kötvények kivezetése és az alkotmánymódosítás kapcsán vívott Fidesz–Jobbik-háborúnak, amelyből Orbán akár kettős győzelemmel kerülhet ki. Azt még nem tudni, hogy a nemzeti vővel üzletelő, körözött szaúdi olajmágnás beköltözése rontja-e a Cinege út és a XII. kerület bűnözési statisztikáját, a budapesti bűntérképet felrajzoló cikkünkből és toplistáinkból az azonban kiderül, hogy a főváros melyik negyedeiben vagyunk leginkább kitéve különféle bűncselekményeknek. S azzal az aggasztó ténnyel is szembesülünk, hogy például a lakásbetörések 3–10 százalékánál zárul csak eredményesen a nyomozás.
Nem kevésbé érdemesek a böngészésre a HVG TOP 500 összeállítás cégrangsorai sem, az azokat elemző cikkekből egyebek közt megtudhatjuk, hogy a legnagyobb magyarországi vállalkozások végre túljutottak a válságon, s arra is fény derül, melyik az a cég, amelyik egyetlen év alatt nagyobb összeggel növelte az árbevételét, mint a lista másik 499 résztvevője együttvéve.
Nem csupán a véletlen műve, ha valaki a mai magyar valóság jelenségeire ismer a Szellem rovatban felidézett A csodacsatár című, 1956-os filmben. A Futbóliában játszódó eredeti történet végén a sokáig trükkökkel szédített nép végül fellázadt, a mozikba viszont már a szerzőnk által cenzúratörténeti kuriózumként aposztrofált „javított” verzió került. Hasonló filmet alighanem a magyar sajtóban ma történtekről is lehetne forgatni-hamisítani. A főbb szerepekben a lapszöktető-pártlapépítő Liszkay Gábor, akiről a Magyarország, és Mészáros Lőrinc, akiről a Gazdaság rovatban olvashatnak, harmadik, témába vágó írásunk főhőse, Spéder Zoltán pedig, ahogy egykoron Puskás Öcsi, kiretusálva.