Papírból dolgoznak

„A törvényjavaslatot ezennel tisztelettel megtagadom” – Németh János, a polgári perrendtartás kodifikációs főbizottságának elnöke, az Alkotmánybíróság volt elnöke fogalmazott így egy múlt heti konferencián a parlament előtt lévő, végszavazásra váró polgári perrendtartással kapcsolatban. Olyan szövegről mondott kritikát, amelyen amúgy már jó három éve dolgozott, méghozzá a kormány felkérésére, csaknem 120 neves jogásszal közösen. Arra az igazságügyi miniszter által jegyzett javaslatra viszont, ami végül az Országgyűlés elé került, egyik szakértő sem ismert rá. Ahogy Németh fogalmazott, „a szakértői anyagnak nemhogy az átvételét, de az elolvasását sem tapasztalta”. Így pedig használhatatlan, olykor nevetséges perjogi szabályozás készült, amely abszurd esetekben emberek ezreit fogja megfosztani a jogaitól.

A tervezet azért is különösen ijesztő, mert a polgári perrendtartás alapján évente csaknem 250 ezer per és több mint egymillió nem peres eljárás indul. S bár az említett konferencián a benyújtott törvényjavaslat születési körülményeit ecsetelő Németh és a javaslatot ízekre szedő előadók is olyan vastapsot kaptak, amilyet egy elsöprő sikerű színházi premieren a színészek is megirigyelhetnének, a szaktárcánál a szokatlanul éles kritikákból mintha semmit sem érzékelnének. „Ez volt a legjobb kompromisszum” – fogalmazott Völner Pál, az igazságügyi tárca államtitkára a HVG-nek, hozzátéve, hogy a jogalkotási felelősség természetesen a minisztériumé.

A cél – az eljárások felgyorsítása – mindenesetre nemes, ennek érdekében számos újítást terveznek. Mindezek alapján egészen újfajta pereskedésre lehet felkészülni. Várhatóan 2018. január 1-jétől hozzá kell szokni például ahhoz, hogy minden pereskedőnek – annak is, aki perel, és annak is, akit bepereltek – kutya kötelessége lesz a per befejezését minden erejével elősegíteni. Ez még talán érthető is, az viszont már a szakértők szerint is nonszensz, hogy a törvényjavaslat a peres fél saját érdekével ellentétes cselekedetet vár el azzal, hogy bevezeti a „feltárási kötelezettséget”. Nehezen hihető például az, hogy az ellenfél felszólítására egy adós ki fogja adni a birtokában lévő átvételi elismervényt, ha amúgy még a kölcsön tényét is tagadja.

Újítás lesz abban is, hogy a tudatos hazugság tilalma helyett a jövőben igazmondási kötelezettség terheli a pereskedőket. De kíméletlenül lecsapnak a hibázókra is: tömegek csúszhatnak le követeléseik behajtásáról pusztán azzal, ha nem az illetékes bíróságra adják be a keresetüket. A jogvesztő határidő ketyegni fog ugyanis a gyakorlatban hónapokat igénylő ügyáthelyezés ideje alatt is. Különösen igaz ez a járásbíróságok előtti perekre (idetartozik minden 30 millió forint alatti követelés), ahol nem kötelező a jogi képviselet. De elég lesz egyetlen feledékeny ügyvéd is ahhoz, hogy egy természeti katasztrófa után tömegek bukják el a követelésüket. És mivel ebben sem elég következetes a javaslat, így akár az is elérhető, hogy egy nagy multi ellen indított kártérítési pert ne a hatáskörileg illetékes törvényszék, hanem a helyben jellemzően „megértőbb” járásbíróságon tárgyaljanak.

Az eljárások gyorsításának jegyében véget vetnének a parttalan vitáknak is: a jövőben fő szabályként írásban kell majd kommunikálni a bírósággal, amely úgynevezett „osztott perszerkezet” alapján jár majd el. E szerint két szakaszuk lesz az eljárásoknak: egy előkészítő, úgynevezett perfelvételi rész, és az érdemi tárgyalás. Az előbbin kell a feleknek a nyilatkozataikat megtenniük, s ott kell előadniuk a bizonyítékokat is, kizárólag írásban. Az iratok sora az írásbeli ellenkérelemmel kezdődik (amire érkezhet válaszirat, arra viszonválasz és így tovább). Amennyiben az írásos anyagok alapján a bírónak már világos, hogy ki és mi alapján mit kér, lezárja a perfelvételi szakaszt, s akár nyomban meg is kezdődhet az érdemi tárgyalás, ahol azonban már csak a bíró kérdéseire lehet válaszolni, új nyilatkozatot vagy bizonyítást már nem lehet kérni.

A kormány úgy számol, hogy a perek többsége lezárul majd az első érdemi tárgyaláson, bár szükség esetén ezt is halasztani lehet majd. Mindettől abszurd módon felgyorsulhatnak a perek, s gyakorlatilag megszűnik a tárgyalások nyilvánossága is. Ha ugyanis a lényeges tényeket írásban közlik egymással a felek, s ez olyan jól sikerül, hogy a bíróság nyomban döntést is tud hozni, releváns információ nem lesz hallható az amúgy fő szabályként nyilvános tárgyalásokon. Márpedig az iratokhoz a perben nem érdekelt felek, így az újságírók sem juthatnak hozzá. Az írásbeliség azzal a veszéllyel is járhat, hogy nem lesz lehetőség a félreértések tisztázására sem, ezek pedig könnyen meglepő ítéletekhez vezethetnek. A felek között pedig vitás elemek maradhatnak kitárgyalatlanul, amelyek szükségképpen további jogviták forrásává válhatnak. Az ilyen eljárás gyors lehet ugyan, de a jogvédelem biztosításában hatékony nem – érveltek gyakorló jogászok a közjegyzői konferencián.

A parlamenti eljárásban még „javulhat” a szöveg – vélekedett Völner. Nagy kérdés azonban, hogy milyen irányban. A tervezethez lapzártánkig 16 módosító indítványt nyújtottak be parlamenti képviselők, ám egyik sem jogásztól származik. A jobbítók között van viszont geográfus, állatorvos és természetvédő honatya is.