Szintet léphet a karaktergyilkos Habony-média

Ha a Jobbik nem fordítja saját fegyverét a Fidesz ellen, és nem fúrja meg Orbán Viktor alkotmánymódosítását, feltehetően a választásokig várni kellett volna arra a minden eddiginél gátlástalanabb, személyeskedő és manipulált híradásokkal operáló karaktergyilkos kampányra, amit a kormány és a kormányközeli média indított az ellenzéki képviselők lejáratására. Vona Gáborral kapcsolatban például a Tv2 és az Origo Terry Black transzvesztita előadóra és a börtönviselt Zuschlag Jánosra hivatkozva sugallja, hogy homoszexuális lenne.

Könnyen lehet azonban, hogy ez még csak a kezdet, csak a kormánybarát bulvármédia bejáratásáról van szó, és az igazi produkciók majd egy év múlva jönnek. Ami egyben azt is jelentheti, hogy hiába mondják sokan, hogy színvonalban, erkölcstelenségben ennél lejjebb már nem lehet menni, a Habony Árpád vezette agytröszt nyilván megmutatja majd, hogy ez tévedés. Erre utal, hogy már nemcsak politikusokat vagy üzletembereket, hanem újságírókat is – történetesen a hvg.hu-tól – célkeresztbe vesznek.

Simicska Lajosra váró lesifotósok

mno.hu

A személyeskedő, hazug és gusztustalan kampány persze mit sem érne, ha nem lenne rá fogadókészség. Habonyék felismerték, hogy az effajta üzeneteknek komoly vevőtáboruk van a választóközösségből. E logika szerint szavazatszerzés szempontjából eredményesebb, ha a „kényes ízlésű” értelmiség fanyalgásait figyelmen kívül hagyva inkább az – egykor általuk lenézett – „panelprolik” megnyerésére játszanak. A korábban Fidesz-barát és jelentős befolyással bíró bankárt (Spéder Zoltánt) alpári eszközökkel kikészíteni például nagy tetszést arathat ott, ahol korábban „bankárkormánnyal” lehetett riogatni. De az is igaz, hogy a magyar társadalom jelentős részét el lehet ijeszteni egy-egy politikustól, ha azt terjesztik róla, hogy meleg. Az ötlet ráadásul nem is a Habony-művek találmánya: elsőként Ungár Klára volt fideszes és szabaddemokrata politikus mondta Kocsis Máté nyolcadik kerületi fideszes polgármesterről, hogy homoszexuális, aki be is perelte őt ezért. Azóta bírósági papír is van már arról, hogy bárkiről bármikor azt lehet mondani, hogy meleg, mert az nem sértő kijelentés.

A keresztapa

A negatív kampányok keresztapjaként is hivatkoznak a szakirodalomban Arthur Finkelsteinre. Dolgozott Amerikában, Izraelben Benjamin Netanjahunak, és pár éve Közép-Európában is megjelent. Egy prágai konferencián elhangzott – a 444.hu által előbányászott – beszédében például olyanokat mondott, hogy a választókat nem lehet eléggé alábecsülni. Őket – a racionális érvek helyett – érzelmi alapon kell meggyőzni arról, hogy kire szavazzanak. Pontosabban arról, hogy kire ne. A választások előtt ugyanis a legtöbb szavazat már előre „le van osztva”. Az azonosulás egy párttal vagy jelölttel többnyire olyan erős ugyanis, hogy a szabad voksok száma erősen korlátozott, ezért a legjobb taktika elriasztani a másik fél szavazóit. Ennek során gonosznak és negatívnak kell lenni, az emberek dühére kell apellálni. A politikai kampány ugyanis nem értelmiségi műfaj, és „néha egészen idióta okok miatt választanak meg jelölteket”. Finkelstein arra is „tanít”, hogy az átlagszavazó alultájékozott, ezért könnyen meg lehet vezetni. Ám úgy kell kicselezni őt, hogy észre se vegye. Először igaz dolgokat kell mondani, így a gyanútlan választó később észre sem veszi, ha megtévesztés áldozata lesz.

A bulvármédia felhasználása politikai célokra Magyarországon a Fidesz leleménye, hiszen korábban az volt az általános vélemény, hogy azokat, akik ezt a médiát olvassák-nézik, nem érdekli a politika, illetve nem ők a politikai üzenetek fő címzettjei. Orbán Viktor már évekkel ezelőtt tudatosan kezdte használni ezt a fajta médiát: családi ünnepei, nyaralása vagy egyéb jól eladható események alkalmával „kommentelt”, de Rogán Antal sem véletlenül tetetett Blikk napilapot a belvárosi Rikkancsfiú szobrának kezébe. Felismerték, hogy választási programokkal bíbelődni, racionális érvekkel operálni nem érdemes, a választók többségét ez úgysem érdekli. Ahogyan a konzervatív filozófus, Roger Scruton írta még a múlt század kilencvenes éveiben: „nincs semmi értékes abban, ha a tudatlan többség időről időre új pártot választ, olyan célok bűvöletében, amelyeket éppúgy nem ért meg, mint a korábbiakat”. Ehhez a „tudatlan többséghez” igyekezett idomulni a Fidesz, s magához kötni a bulvármédia eszközeivel.

Bármennyire visszataszító is, amit a Habony-média csinál, a negatív kampány, mint eszköz, pártsemleges. 1990 óta Magyarországon már nem egy lejáratókampány volt, s nagy részük sikeres. Az MDF mint párt, illetve Antall József és Boross Péter miniszterelnökökkel szemben ez működött is. De alkalmas volt ilyen marketingfogásokra Kövér László is, akinek a 2002-es úgynevezett „köteles beszéde” adott alapot a negatív kampányra, amit Gyurcsány Ferenc bevallása szerint ő és a csapata dolgozott ki. Igaz, hosszabb távon meg is fizetett érte: mint azt 2010 után a Fidesz politikusai el is ismerték: politikai feladat volt Gyurcsány amortizálása, ami „százszázalékosan sikerült”.

A negatív kampányok terén azonban még a Fidesznek is van tanulnivalója. Mint azt az idei amerikai elnökválasztási kampány is mutatta, se szeri, se száma az amerikai történelemben az elnökválasztások során alkalmazott nemtelen eszközöknek, amit már az alapító atyák is használtak egymással szemben. Már a második választáson John Adams és Thomas Jefferson úgy estek egymásnak, hogy utóbbi egyszerűen hermafroditának nevezte ellenfelét. De amikor finomkodnak, akkor is nagyokat tudnak ütni ezek a kampányok, például a „kérdezem, nem mondom” típusú marketing használatával. Karl Rove kampányguru például a 2000-es amerikai republikánus előválasztások során olyan kérdést intézett a párttagokhoz, hogy jobban vagy kevésbé támogatnák-e John McCaint, ha kiderülne róla, hogy fekete gyereke van balkézről? A légből kapott gyanúsítással el is ültette a bogarat a választók fülébe, s ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy George W. Bush lett a republikánusok jelöltje az elnökválasztáson.

Ebből az iskolából jött a Fidesz kampánystratégája és Habony ötletadója, majd üzlettársa, Arthur Finkelstein is. A negatív kampányok nagymesterének tartják, főleg a nyolcvanas, kilencvenes években voltak sikeres kampányai az Egyesült Államokban. Annak ellenére, hogy meleg és házasságban él, több homofób kampány kötődik a nevéhez, s a zsidósága sem riasztotta vissza attól, hogy rasszista szólamokat vezessen elő jelöltje érdekében, ha szükségesnek látta. Talán ez a gátlástalanság győzte meg Orbán Viktort, hogy felfogadja tanácsadójának, s mint az a választási eredményekből látható, együttműködésük sikeres és termékeny lett a Fidesz számára.