HVG: Igazságon innen és túl

A Fidesz médiapolitikája már a tényeken túli világ beköszöntére készül, valóságos arzenált vet be, hogy átmossa az agyakat. Erről, és sok másról olvashat a HVG e heti számában. Farkas Zoltán szerkesztő szubjektív lapajánlója.

HVG: Igazságon innen és túl

A post-truth igazi divatszó, magyarul igazság utánit jelent. Oxfordi nyelvtudósok szerint ez lett az év szava. A kitüntető címet azzal érdemelte ki, hogy tavaly óta kétezer százalékkal nőtt a használata. A Brexit és Trump győzelme után terjedt el robbanásszerűen, azt a helyzetet jellemzi, amikor az objektív tényeknek kisebb a hatásuk, mint az érzelmeknek. Utóbbiak vonzerejének tulajdonítják a tudósok, hogy a választók sem Nagy-Britanniában, sem az Egyesült Államokban nem hittek az észérveknek. Ezt az igazságon túli állapotot az olasz író, Umberto Eco Mutatványszám című regényében egy lapszerkesztő így jellemzi: „Az emberek eredetileg nem is tudják, milyen az észjárásuk, mi mondjuk meg nekik, ők pedig rájönnek, hogy tényleg.”

A megmondásra és a tényeken túli világ beköszöntére alapozza médiapolitikáját a Fidesz is. Valóságos arzenált vet be, hogy átmossa az agyakat, és hogy az ellenzéki véleményeket elhallgattassa. A miniszterelnök közpénzekkel és állami hitelekkel kistafírozott üzletemberei rátenyereltek a sajtó nagy részére, a bulvárral az élen, a kormánypárti frakciók kényelmetlen ügyeket titkosítanak törvényekkel. Erről a térfoglalásról szól a Fókuszban rovat összeállítása. Rímel rá a Magyarország rovat írása Schmidt Máriáról, a rendszer dédelgetett, busásan megfizetett főtörténészéről, aki nem is titkoltan rajong Orbán Viktorért. Ő a Figyelő című hetilapot kaparintotta meg. Illik a képbe: igazi post-truth figurája a közéletnek, láthatóan nem zavarják a tények, legyen szó az 1956-os eseményekről vagy a magyar holokausztról.

HVG

Dacolva a divattal, a HVG inkább marad a tényeknél. Heti diktárorszemléje a Világ rovatban Ramzan Kadirov csecsenföldi elnök rémes nézeteit és Yahya Jammeh gambiai elnök rémtetteit szemlézi. A Putyin által támogatott Kadirov híve a vérbosszúnak; feltehetőleg nem olvasta Helena Bobinska Kaukázusban játszódó szocreál tanregényét, A kabunauri nemzetség bosszúját, különben tudná, hogy a törzsi szokások és az ősi babonák miatt családok irtották ki egymást. Nem áll távol ettől a pre-truth világtól Jammeh sem, aki magát csodatevőnek tekinti, üldözi a boszorkányokat, és képzelt kitüntetést adományoz magának.

A tények körébe tartozik viszont, hogy a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház illemhelyén elhunyt egy hajléktalan, akire a szóbeszéd szerint öt nap után bukkantak rá. A Gazdaság rovat az eset kulisszái mögé pillant be. Ez a rovat számol be arról is, milyen háttértámogatást kapott a válófélben levő Matolcsy Gyöngyi, Balatonakarattya polgármestere a férje által gründolt jegybanki alapítványoktól és az állami MKB Banktól, amelyek ingatlanvásárlásokkal egyengették a terepet beruházási tervei előtt.

Akad olyan igazság, amely feltáratlanul is szép. Az író Déry Tibor utolsó szavaira a kortársak különbözőképpen emlékeznek ugyan, de abban egyetértettek: József Attila versét mormolta. A különbözőségekből Parti Nagy Lajos szűrte le a tanulságot a Szellem rovatban: „Az események azáltal vannak, azáltal lesznek, ahogyan elmesélik őket.” Ennek a mai, post-truth világban azért van kockázata.

FARKAS ZOLTÁN

szerkesztő