szerző:
Balázs Zoltán
Tetszett a cikk?

A magyar konzervatív-jobboldali értelmiségnek – benne nekem – nincs szüksége rá, hogy adminisztratív-jogi eszközökkel ebrudalják ki a CEU-t: ez megalázó.

A Nemzeti Felsőoktatási Törvény legújabb módosítási javaslata a magyar felsőoktatási rendszer igen kicsi szeletét adó intézmények működésének szabályait kívánja szigorítani, mivel, úgymond, szabálytalanságokra derült fény. Ezekről igen felületes információk kerültek elő, helyesebben lettek megszellőztetve; ezek viszonya a törvénymódosításhoz szinte értelmezhetetlen. A törvény indokolásából sem derül sok minden, egyetlen részlet viszont világos: az amerikai felsőoktatási rendszer immár nem számít automatikusan kompatibilisnek a magyarral.

Az elmúlt huszonöt évben annak számított. Jó okkal: nincs épeszű ember, aki az amerikai egyetemek átlagos minőségét ne tartaná világszerte mértékadónak, elérendő célnak (kompatibilitási problémákról nem is hallottam még). Éppen ezért a törvényjavaslat megjelenése utáni másodpercekben kormánypárti és ellenzéki sajtóban mindenki ugyanarra a következtetésre jutott: itt a Közép-Európai Egyetem számára kívánnak olyan feltételeket előírni, amelyek teljesítésére az jelenlegi formájában valószínűleg képtelen. A törvényjavaslat szerint a képzés feltétele, hogy az intézmény „magyarországi működésének elvi támogatásáról szóló nemzetközi szerződés kötelező hatályát a szerződő felek elismerték”. Nem vagyok nemzetközi jogász, nem tudom egyértelműen értelmezni ezt a bekezdést (milyen szerződő felekre van itt gondolva? milyen nemzetközi szerződésre?), de a legvalószínűbb verzió, hogy ennek alapján a magyar kormány gyakorlatilag tetszése szerint dönthet úgy, megadja-e az elvi hozzájárulást egy külföldi egyetem itthoni tevékenységéhez, vagy nem. Egy ilyen feltételt semmilyen felsőoktatási intézmény nem tud teljesíteni, hiszen a feltétel lényege a későbbi engedélyező előzetes beleegyezésének a megszerzése. Abszurd.

Fölösleges tovább csűrni-csavarni a szöveg értelmezését. Gyakorlatilag biztos, hogy a célkeresztben a Közép-Európai Egyetem van. Az Egyetem 1991 óta működik Magyarországon, eleinte Prágában és Varsóban is. Illeszkedése a magyar felsőoktatáshoz nem volt problémamentes; ma sem az. A magyar egyetemi-akadémiai világ anyagi erőforrásait messze meghaladó lehetőségei sokszor irigységet, vagy – mondjuk enyhébben – frusztrációt váltottak ki a környezetében. Elitképzést csinál, a legjobb hallgatók közül is válogathat. Eredményei impozánsak, amelyek mögött azonban a magyar BA-szintű felsőoktatás és a magyar akadémiai szféra teljesítménye is ott van; erről sokan hajlamosak megfeledkezni. S nem tagadható, hogy a CEU-nak van világnézete, ha jobban tetszik, politikai karaktere, ami nem mindenki számára vonzó, nem mindenki érzi magát otthon benne. Erről van személyes tapasztalatom, de ez itt mellékes.

Mindezek a tények és tényezők azonban messze eltörpülnek a lényeges dolgok mellett. Minden indokolatlan és indokolt frusztráció ellenére a CEU inspiráció, modell, mérce és rang a magyar felsőoktatás jobbik részében. Az Egyetem Magyarország egyik ajtaja a világba – elnézést az egyszerű hasonlatért. S akár vonzó valaki számára az említett karakter vagy szellem, akár nem, ettől az még létezik, a civilizált világban mindenütt, amellyel mindig érdemes párbeszédet folytatni, ha kell, vitatkozni, keményen polemizálni. Ez nem a kormány dolga, nem is a kormánysajtóé. Ez mások dolga, többek között az enyém. A magyar konzervatív-jobboldali értelmiségnek – benne nekem – nincs szüksége rá, hogy adminisztratív-jogi eszközökkel ebrudalják ki a CEU-t: ez megalázó.

Természetesen a CEU-n folyó akadémiai tevékenység túlnyomó része nem is függ össze az említett politikai karakterrel meg szellemiséggel. Az ott oktató és kutató magyar kollégák megbecsült és segítőkész tagjai a magyar akadémiai világnak, a magyar társadalom-, gazdaság- és humántudományokat jelentős eredményekkel gazdagították. Lehet, hogy ezek papírízű kijelentések, de ettől még igazak. S fontosak.

Nincs most idő hosszan taglalni, hogy huszonöt év teljesítményét miért kell komolyan venni, s azt hogyan kell értelmezni. Ezt a teljesítményt semmilyen jogi-szabályozási szőrszálhasogatás nem képes meg nem történtté tenni, pláne elrejteni. A döntéshozó politikai döntést tud csak hozni, másra nem képes. Sic volo, sic iubeo: ezzel az érvvel természetesen nem is lehet vitatkozni.

Nem remélem, hogy a politikai akarat megváltozik. Régóta keveset remélek már, de a kevés reménynek nem remélt hozadéka is van: a lelkiismereti szabadság. Ami pedig kötelez.

 

(A szerző közgazdász-politológus, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, 1994 és 2001 között a CEU munkatársa)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Úgy összevertek egy férfit Újbudán, hogy belehalt

Úgy összevertek egy férfit Újbudán, hogy belehalt

Újabb minisztere hagyja ott Trumpot

Újabb minisztere hagyja ott Trumpot

Hatalmas lángokkal égett egy kamion Kecskemétnél

Hatalmas lángokkal égett egy kamion Kecskemétnél