Az izraeli-iráni háború lezárását jelentette be Donald Trump
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Meglepő vezércikkben kritizálja a jobboldali Heti Válasz főszerkesztője, Borókai Gábor a lex CEU-t a hetilap új számában.
Az első Orbán-kormány alatt kormányszóvivőként dolgozó Borókai "Megleckéztetni Sorost" című vezércikkében azt írja, a CEU-ügy valóságos politikai bombaként robbant, "a hatalom erődemonstrációjától átitatott történet" pedig rávilágított arra, hogy milyen gyenge lábakon áll Magyarországon a szabadság, és hogy a biztonság egy erőteljes kormányzati mozdulattal bárki lába alól kirántható.
Aligha kérdés, hogy a hatalom ez ügyben nem jó szándékkal közelített a CEU-hoz, és beavatkozásának célja nem a szabálytalanságok megszüntetése volt. A Soros-világ reprezentánsának nemes egyszerűséggel borsot akartak törni az orra alá
– írja a lap főszerkesztője, aki szerint a CEU elleni eljárás "minden részletében A tanú című film Magyarországára emlékeztet".
A kormányzati cselekvés "metakommunikációja" az eljárás gyorsításával, az érintettek negligálásával és az egyetemet alapító Soros György elleni verbális agresszióval együtt a leckéztetésről, a sarokba szorításról, a kibabrálásról szólt
– teszi hozzá Borókai, aki szerint az egész ügyben nem is nagyon lehetett mit félreérteni, összesűrűsödött benne mindaz, amit a kormányzati munkában kritizálni szoktak: a hirtelen vezérelte ötlet, a türelmetlen végrehajtás, a járt utak megkerülése, a partnerek semmibevétele, a közvélemény felkészítésének teljes hiánya. Borókai szerint az eljárás brutalitása azért is káros, mert még a kormány saját interpretációja szerinti szándékot is elfedi, ugyanis "tettét a Soros-világgal szembeni indulat vezérelte", ami "pocsék tanácsadó".
Így fordulhatott elő, hogy a processzus vállalhatatlansága miatt a törvényjavaslatnak önkéntes pártolója alig akadt.
Borókai szerint azonban a kormányerők politikai játszmája így is "nullszaldósan" végződhet, mert míg elvesztik a városi szavazók sokaságát, addig megnyerik a vidéki jobbikosokat, de hozzáteszi: "Csakhogy az élet, valamennyiünk élete – egyéni sorsokkal, teljesítményekkel, elkötelezettségekkel telve – sokkal színesebb és fontosabb annál, mint hogy bárki is csupán politikai játszmaként tekinthessen rá".
