Ma időközi önkormányzati választás lesz Józsefvárosban, a pozíció betöltésére az egyik esélyes jelölt a függetlenként induló Bolba Márta, józsefvárosi evangélikus lelkész.

Pityinger László az MSZP által támogatott független jelölt, akinek politikai kompetenciája vitatható, ismertsége a kerület lakosai körében annál kevésbé. Márta – Dopemannel ellentétben – sosem futott be értékteremtő rapszövegeivel, és most is a kerületben él.

Sántha Péterné a Fidesz-KDNP jelöltje, jelenlegi alpolgármester, akivel az elmúlt hetekben tele vannak a kerületi lapok és Józsefváros Facebook-oldala, húsvéti ajándékcsomagot oszt és a Horváth Mihály téri, hajléktalan Jézust ábrázoló szobor mellett könyörgést olvas fel, miközben továbbra is üresen áll 1000 lakás a kerületben és erre irányuló szakpolitikai intézkedésekről nem igazán hallani.

Utóbbi tény hangsúlyozása és a lakhatási szegénység megoldása áll Márta kampányának és helyi, évek óta tartó közéleti tevékenységének a fókuszában. Emiatt indult el a választáson, és emiatt indult be ellene már sokkal korábban a lejárató kampány. Pedig aligha lehet fogást találni rajta: egy történelmi egyház lelkésze, kétgyermekes édesanya, a kerület mélyén él, és egy mára jól működő gyülekezetet épített fel tulajdonképpen a semmiből.

Márta kampányát közösségi finanszírozásból adják össze. Ennek megfelelően nincsenek óriásplakátjai, nincs szemfényvesztés és az esélyei is jóval kevesebbek, mint a felületekhez és forrásokhoz könnyebben hozzáférő, eleve pozícióban lévő alpolgármester-jelöltnek, vagy a nyócker antihősének.

De bármennyire is próbálják – egyre kínosabban – bebizonyítani az ellenkezőjét, nyilvánvaló, hogy Márta nem egy idegen erő rend- és nemzetbontó ügynöke, hanem egy valódi kerületi lakos. Egy magyar lelkésznő, akinek programját a demokratikus jogok melletti elkötelezettség legalább annyira meghatározzák, mint az ő mély teológiai alapokra épített világlátása, és mindkettőből következik programjának legfontosabb eleme: hogy az emberek valósága érdekli, valós problémákra reagál és nem hagyja, hogy ezeket elfedjék a mesterségesen, felülről, pártpolitikai érdekek mentén gerjesztett félelmek.

Amióta kitavaszodott, és Márta egy labdázni tilos tábla előtt bejelentette, hogy elindul, majd március 15-re forradalmi labdázást hirdetett, mernek a gyerekek játszani a közparkokban. Zajlik a csendes forradalom, és szerintem a csendes forradalmak tehenek a legjobbat egy több szempontból megnyirbált, szétzilált közösségnek.

Márta eszköztárának, eddigi munkájának és közéleti tevékenységének az igazság keresése és a remény visszaadása az alapja, ezeket nem földi forrásból meríti, de keresztény ember elhívásának megfelelően ebben a világban, ráadásul nem is akárhol szeretné tovább adni: a Magdolna negyedben, amelynek polgárait senki nem nevezi polgároknak, és akik nagyon sokszor vesztették el a reményt és tapasztalnak igazságtalanságot azok részéről, akik az ő ügyeiket hivatottak képviselni.

Nem külső bomlasztó erő, hanem belső, építő szándék motiválja. Nem saját szekerét akarja tolni, hanem azokét, akiknek reményre és igazságra van szüksége. Mindezzel nem őt szerettem volna piedesztálra állítani, hanem érzékeltetni, hogy mennyit emelne a közélet minőségén, hogyha egyre több olyan ember formálná, akik nem a földi dicsőség és hatalomvágy, hanem az igazság és a remény – vagy szekuláris nyelvre lefordítva – közös ügyek és lelkiismereti függetlenség vezetnek.

Nekem, egyszeri keresztény állampolgárnak is visszaadja a reményt Márta, mert megmutatja, hogy az egyházi vélemény nem eladó, hogy mindennél fontosabb, hogy a lelkiismeretünk és sajátos teológiai világlátásunk irányítson bennünket a közélet útvesztőiben.

Ezért tenne nagyon jót a kerületnek, de nagyobb léptékben az egész magyar közéletnek, hogyha egy valóban civil, valóban független, valóban hiteles, ügyek és nem pártpreferencia vagy ideológia mellett elkötelezett keresztény állampolgár (teológus, lelkész, bölcsész, házastárs, édesanya) kerülne be Kocsis Máté önkormányzatába.

A szerző újságíró, evangélikus teológus.

A cikk párja, egy Magdolna negyedről szóló teológiai értékelés (Hoványi Márton és Sághy Ádám írása) itt olvasható. A szerzők a Shekinah Teológiai Kutatóintézet kutatói.