"Gyere ki, úgy nyakonb...lak, hogy leszáll a fejed" – közölte Szilágyi György jobbikos képviselő Dömötör Csabával, pedig az ember nem beszél így államtitkárral, pláne plenáris ülésen. Szilágyi képviselő mellett szól, hogy ezt belátta, és bocsánatot kért, ráadásul úgy, hogy nem kellett volna a Bayer Zsolt-i értelemben vett fideszes stílushoz nyúlnia. Jó, hogy ezt megemlítette, ugyanis nevezett "újságíró" verbális ámokfutásának más a minősége: aki ennyire a hatalom pincsije, az a hatalom helyett is ugat.

Bayer "kolléga" elhíresült civilügyi megszólalása, mely szerint "úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön", annak fényében értékelendő tehát, hogy meg lehet róla kérdezni a kormányt. Ja, és el lehet menni vele kávézni. A 444 kérdésére Lázár miniszter helyre is rakta az emberüket: az üzenet az, hogy ki a halált érdekel?

A kormány tudomásul veszi és tiszteletben tartja azt, hogy vannak emberek az országban, akiknek Bayer Zsolt kijelentése nem tetszik, és az emberi méltóságát sérti. Van ilyen ember is. A kormány ebben nem kíván állást foglalni.

Sem a kormány, sem az állampárt nem az a szerv, amelyik csak úgy állást foglal piszlicsáré ügyekben, úgymint magyar állampolgárok bárkik általi megfenyegetése, verés kilátásba helyezése, ilyenek, hanem igyekszik lényeges dolgokra fókuszálni. Nem foglalkoztak természetesen azzal az egyéni szocproblémával sem, hogy egy Budapesten élő önjáró csecsen vállalkozó vagy mi, akinek nincs állampolgársága és valamiből él, fogja magát, és egy zártkörű orosz fórumon tett ígérete alapján felkeres egy magyar tüntetőt, és előbb bántalmazni akarja, majd inkább csak bocsánatkérő videóra kötelezi:

Egyéni problémákkal a frakciónk nem foglalkozik (...). Ez nem a mi dolgunk, nem a Fidesz-frakció dolga. Ilyen kérdéssel nem szoktunk foglalkozni.

Mindezt azért bocsátottam előre, mert ez az üzenet önnek szól. Ha önt holnap megverik az utcán, az egy fél közleményt sem fog megérni a kormánynak vagy az állampárt frakciójának. Tudomásul kell venni, hogy

békés és derék keresztény embereknek is viszket már a tenyere,

a feladat tehát az, hogy erre ne adjunk okot. Ez nem mindig könnyű, de egy kis odafigyeléssel megoldható.

Ne védjük meg az angolul beszélő migránst, mert üvöltő elmebetegektől kapunk a fejünkre. Ha egy mód van rá, ne legyünk Down-szindrómás nők, mert pláne kapunk a fejünkre. Ne legyünk tatabányai hajléktalanok, mert nem feltétlenül éljük túl, ha egy 15 éves brutálisan bepöccen. Ne legyünk másképpgondolkodó történészek, síppal a szánkban, élve a véleménynyilvánítás jogával, mert ököllel kapunk az arcunkra. Ne legyünk feleségek, élettársak, mert valaki átlök minket egy vak kutyán. És még sorolhatnánk.

Senki nem állítja, hogy a verbális erőszak automatikusan csap át materiális erőbe. De a fent látott agresszió plusz állami közöny azért lassan megteheti a hatását. Jó tudni, hogy ha ez így lesz, a Fidesz-frakció barátságosan ki fogja jelenteni: ez nem a mi dolgunk, ilyen kérdéssel nem szoktunk foglalkozni.