Ha nem François Ozon rendezett volna filmet Albert Camus nyolcvanéves Közönyéből, talán fel se tűnne pár kisebb utalás, ami révén a mű mégis eltér az alapjául szolgáló kisregénytől, noha egyébként kifejezetten hagyományos feldolgozásról van szó. Kritika Az idegenről.
Mindössze egy autós állt meg, hogy segítsen. A férfi azt írta, végtelen szomorúság van benne az emberek közönye miatt.
A 85 éves René Robert kilenc órán keresztül feküdt a járdán, végül teste kihűlt.
A feladat az, hogy ne adjunk okot a verésre.
Kevesen érettségiznek informatikából, mert nem érdekli őket a szakma, közben az egyetemet végzett IT-szakemberek harmada már nincs az országban, és a többiek jelentős része is menne. Hogyan leszünk így IT-nagyhatalom?
A hovatovább nyomdafestéket tűrő jelzőkkel már nem illethető magyarországi jobboldal (a hatalmat értjük ezen, nem a gondolkodó, netán tépelődő konzervatívokat) Törökországban (is) „a stabilitás erőit” támogatja, mi mást.
A Hősök Tere kezdeményezés az országot uraló közöny és apátia ellen tenne. Most az újságírók a saját bőrükön tapasztalhatták ennek jelentőségét, viszont találkozhattak Philip Zimbardóval.
Magyarországon nem orbáni diktatúra dúl, hanem a lelkekbe épült közöny diktatúrája, amely nem Orbánnal kezdődött, és feltehetőleg nem is vele fog végződni.
