Szerdán kezdte meg a 2015-ös "halálkamiont" szervező embercsempész banda tárgyalását a Kecskeméti Törvényszék. A banda tevékenységét az ügyész 26 vádpontban részletezte, ezek mindegyike egy-egy Nyugat-Európába szervezett fuvar volt, amelyben embereket próbáltak átcsempészni a határon, legtöbbször embertelen körülmények között, levegőtlen teherautókban, kocsikban.

A 25. vádpont vonatkozott a Parndorfnál az osztrák autópályán elhagyatva megtalált hűtőkocsi ügyére, amelyben 71 ember holttestét találták meg, köztük nőkét és gyerekekét is.

A hűtőkamiont a banda Kecskeméten vásárolta. Kétmillió-százezer forintot fizettek darabonként három teherautóért. Az ügyet az ötödrendű vádlott intézte. Ezt követően ideiglenes rendszámot kerítettek. Az ügyintézés elhúzódása döntötte el, ki szállt fel végül a tragédiában használt teherautóra. A beszerzésnél az első- és másodrendű vádlott hozta el az új gépkocsikat.

Augusztus 26-án kapott megbízást a sofőr és az előfutó a feladatának ellátására. A teherautót vezető férfi 3500 eurót kapott, kísérője az 5000 eurós megbízás maradékát. Mórahalomra mentek a teherautóval és az Audival. Ott a sofőr ki sem szállt, a motort sem állította le. Ismeretlenek szállítottak be 71 embert, köztük 8 nőt és négy kiskorút. A negyedrendű vádlott adott vizet a raktérben lévőknek, majd rájuk zárta az ajtót bolgár főnöke utasítására.

A Volvo típusú hűtőkamion raktere valamivel több mint 14 négyzetméter volt – 30 köbméteres űrtartalommal. Szellőzése nem volt, belülről az ajtókat nyitni nem lehetett. Erről a vádlottak is tudtak. A transzport komoly kísérettel indult, hiszen elöl külön kocsiban ment a banda két vezetője, mögötte az "előfutó". A konvojban utazók állandó telefonkapcsolatban voltak.

MTI / EPA / Herbert P. Oczeret

Az ügyész az ügy részletezésénél lassabban beszélt, mint előtte, megfontoltabbak lettek szavai. Ekkor jutott el oda, hogy a raktérben lévők szenvedését leírja. Szerinte a problémák szinte azonnal jelentkeztek. Mintegy fél óra után dörömbölni kezdtek ugyanis az emberek. Erről a sofőr jelentést is tett társainak. Megálltak, hogy a nagy melegben pótolják a kamionban a hűtővizet, de mivel az autópálya pihenőhelyén hallották, hogy a bezárt emberek jelentős zajt csapnak, a raktér kinyitása vagy a hűtővíz pótlása nélkül továbbhajtottak.

A dolgot jelezték bolgár főnöküknek, aki egyeztetett a banda afgán vezérével. Ő többször azt az utasítást adta, hogy hajtsanak tovább, a rakteret ne nyissák ki. Mind a négy vádlottnak tudta, hogy miért dörömbölnek: mert megfulladnak. A bentieken az sem segíthetett, hogy a gumitömítés egy részét sikerült kitépniük.

Augusztus 26-án este három telefonbeszélgetésben adta tovább a bolgár főnök az afgán férfi utasítását a sofőrnek és az előfutónak. Ezek szerint haljanak csak meg az emberek odabent, és akkor a sofőr dobálja ki a holttesteket Németországban. A sofőr ekkor jelezte, hogy tankolnia kell. Nem engedték benzinkúthoz lehajtani. Kannában vittek üzemanyagot. Az elsőrendű vádlott ekkor már üvöltött.

Ne hallja meg a dörömbölést, azok bent dögöljenek meg

– utasította a sofőrt az afgán bandavezér.

A hegyeshalmi határátkelőnél a teherautó a személygépkocsiknak kijelölt sávban haladt, amit a hatóságok jelentettek. Ezek után attól féltek, hogy hamarosan igazoltatják a sofőrt, ezért elmenekült a helyszínről, az előfutóval visszautaztak Kecskemétre. Az első négy vádlott tudta, hogy a teherautó hátrahagyása a szállított személyek halálát okozza. Még akkor sem nyitották ki az ajtókat, amikor végleg visszahagyták a gépkocsit (igaz, ekkor már mindenki halott volt bent).

A sértettek halálát elhúzódó fulladás okozta, amit a szállításuk módja váltott ki. Ők Magyarország területén haltak meg az indulást követő másfél-két órán belül, hárman több mint két órán át szenvedtek. Haláluk különösen gyötrelmes volt. Az ügyész szerint az afgán férfi indulatos szavai ellenére a vádlottak egyike sem kívánta az emberek halálát, de annak bekövetkeztetét számításba vették, így emberölést követtek el.