Schmidt Máriát és az Origót cáfolja az 1956-os emlékévből kiszállt történész

Honlapján tette közzé saját álláspontját Horváth Miklós történész, az MTA doktora és a Pázmány Péter Katolikus egyetem tanára, akiről egy hete az Origo azt írta, felmondta az 1956-os emlékévre szóló szerződését.

A kormánypárti lap azt írta, Horváth az 1956-os emlékév "történészszakmai vezetője" volt, a felmondás hátterében pedig a lap szerint "az Emlékév lejáratása érdekében, a még 2016 decemberében indított sajtótámadás áll". Az Origo mindezt a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért felelős közalapítvány kuratóriuma ülésén készült jegyzőkönyvre hivatkozva írta, az ülésen pedig eszerint szó volt a Dózsa László–Pruck Pál-vitáról is, amelyben Horváthra kenték a dolgot, mondván ő azonosította be Dózsa Lászlót eredetileg a vitatott képen, utóbb pedig egyszer sem nyilatkozott az ügyben a nyilvánoság előtt, így Schmidt Máriának kellett vállalnia a felelősséget.

Horváth most a honlapján tette közzé a saját verzióját a történtekről, szerinte ugyanis nagyon nem így történtek a dolgok. Mint írja,

• teljességgel félrevezető az a beállítás, hogy a távozásra vonatkozó döntése mögött bármiféle sajtótámadás állna. Ezzel szemben azért mondott fel, mert az emlékév lezárásával a szerződés szerinti szakmai tevékenysége nem lehet arányos a neki megállapított megbízási díj nagyságával, és az aránytalanságok elkerülése miatt kérte a szerződés felbontását.
• egyáltalán nem ő volt az emlékév "történészszakmai vezetője", sőt, tudomása szerint nem is volt ilyen pozíció. A szerződésében egyszerűen arról volt szó, hogy "támogatja a korszakra vonatkozó történészi kutatómunkát".
• korábban soha nem kifogásolták a munkáját, sőt, még újabb szerződést is kötöttek vele 2017-re, így szerinte Schmidt

a Kuratóriumot felhasználva utólag tesz kísérletet a Dózsa–Pruck-ügyben viselt nem annyira szakmai, mint inkább erkölcsi felelősség áthárítására.

• bár Schmidt Mária hiányolta, hogy nem nyilatkozott a Dózsa-Pruck-ügyben, ez azért volt, mert a szerződésében volt titoktartási záradék is. (Az 56-os Intézet történészei például fegyelmit is kaptak, mert megszólaltak az ügyben.)
• bár a közalapítvány most hiányolja a tudományos vitát a kérdésben, arra azért nem került sor, mert a testület tisztában volt vele, hogy az csak Pruck Pál képének elismerésével végződhetne – amit Horváth maga is elismert végül – de a Terror Háza Múzeum azzal az indokkal zárkózott el a kérdés megvitatásától, hogy az 56-os Intézet szakanyaga nem tartalmaz új, megfontolásra érdemes eredményeket.

Azt nem tartom tudomány-közeli „megoldásnak”, ha negligáljuk az új álláspont kialakítására ösztönző forrásokat, vagy tudományon kívüli eszközökkel – például adminisztratív intézkedésekkel – lépünk fel azok ellen, akik rávilágítanak mulasztásainkra, szakmai tévedéseinkre és/vagy a változtatás igényével lépnek fel.

• Horváth maga még 2016-ban felülvizsgálta a véleményét, és elismerte, hogy Dózsa László helyett Pruck Pál van a képen, ennek ellenére kötöttek vele szerződést 2017-re is.

Horváth mindenesetre a maga részéről ezennel elismeri korábbi tévedését, és közli: "szakmai felelősségem teljes tudatában – a lehetséges következményekkel is számolva – bocsánatot kérek Pruck Erikától és családjától, hogy jelentkezésükig nem kételkedtem Dózsa László állításában, mely szerint Ő van a képen. Teszem ezt őszintén, abban a tudatban, hogy a korábban elhangzottakért – ahogy Pruck Erika megfogalmazta: édesapja emlékének meggyalázásáért – a bocsánatkérést nem tőlem, hanem Schmidt Máriától várja."