„Gyermek gyilkos voltam” – ezekkel a szavakkal kezdi visszaemlékezéseit egy 18 éves kamasz Joyce Carol Oates Luxusvilág című regényében. Önvallomásában Richard állítja ugyan, hogy hét évvel korábban megölte az anyját, de az amerikai írónő ezt a lehetőséget azért homályban hagyja; ami egy regényben teljességgel érthető. A jog azonban nem ennyire elnéző, a magyar különösen nem az. Az Országgyűlés a gyermekek büntethetőségi korhatárát 12 évre szállította le. A legutóbbi indoklás alapján részint azért, mert „egyre fiatalabb személyek csatlakoznak terrorszervezetekhez”. A rendpártiság jegyében a büntetendő cselekmények listáját a rablásra, a kifosztásra is kiterjesztették. Fókuszban rovatunk a három és fél évvel ezelőtti döntés következményeit, hatásait, utóéletét elemzi.
„Ma az az alapelv, hogy a bűnt megtorolni kell, és nem megelőzni” – figyelmeztet Gyurkó Szilvia, és ez nem csupán a „gyermekbűnözésre” igaz. Csakhogy a kormánypárti politikusok a megelőzésben nem látnak voksgyarapító esélyt, annál inkább a megtorlásban. A vörösiszapperben például már a vádirat elkészítése előtt közölték az ítéletet – mármint azt, amit elvártak. Az ügyészség igyekezett is megfelelni, ennek jegyében zúdította a Mal munkatársaira a vádjait, a hatóságok felelősségét viszont nem firtatta. Nem csoda, hogy a vádlottakat első fokon felmentették. Az sem, hogy másodfokon új eljárást rendeltek el. Félő, hogy a felelősség részletes feltárása nem történik meg. A per ellentmondásaival a Gazdaság rovat foglalkozik, Révész Sándor jegyzetét pedig Vélemény rovatunkban olvashatják.
Alakulgat az ítélet a 4-es metró állítólagos korrupciós ügyében is, holott a jogi tisztázás még el sem kezdődött. A célkeresztben, mások mellett, Medgyessy Péter volt miniszterelnök és Demszky Gábor előző főpolgármester áll. Az EU csalás elleni hivatalának dokumentumát sorvezetőnek véve tét nélkül lehet vádaskodni, miközben a magyar állam és a főváros arra kényszerül, hogy ugyanazokkal a cégekkel működjön együtt a hármas metró felújításán, amelyeket most Brüsszel gyanúba kevert. Az ellentmondást a Magyarország rovat villantja fel. Egyúttal megjeleníti Antall Péter pályafutását is: az első szabadon választott miniszterelnök fia mindig ahhoz dörgölőzött, akitől pénzt várt, ennek megfelelően alakítgatta a véleményét. Most célba ért: az Antall József Tudásközpont Alapítvány az Orbán-kormánytól tavaly 600 millió forint támogatást kapott, és az idén is ennyire számíthat, amiből évi 28 millió az ő fizetsége.
Romániában több százezres tömeg késztette meghátrálásra a kormányt, nem tűrve, hogy a korrupt politikusokat egy amnesztiarendelettel futni hagyják. Bár a kép ennél árnyaltabb, derül ki Parászka Boróka véleményéből. A magyarországi korrupció ellen lépett fel annak idején André Goodfriend, az USA ügyvivője is – erről mostani utódja, David Kostelancik azt mondja: az utasításokat Washington adja. A vele készült interjút és a romániai tudósítást is a Világ rovat közli.
Kegyeletsértés kontra költészet: politikai parancsra jegelték évtizedekig József Attila analízisben készült feljegyzéseit. A Szabad-ötletek jegyzékének történetét Jordán Tamás könyve alapján idézi fel a Szellem rovat. Még ebben az iszonytató írásban is felcsillan a remény: „a gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapták”.
