Orbán Viktorék mindent a nemzeti érdeknek vetnek alá a külpolitikában, legalábbis az állításuk szerint. Riba István elemzéséből ugyanis kiderül, hogy nem mindig annak megfelelően cselekszenek.

Az természetes, hogy Oroszországra jelentős kereskedelmi partnerként tekint az Orbán-kormány, s igyekszik minél kedvezőbb üzleti környezetet kialakítani vele. Ám az is nyilvánvaló, hogy az orosz politika számára a kereskedelmi kapcsolatok hagyományosan alá vannak rendelve a külpolitikai érdekeknek. Putyin oldaláról Magyarország trójai falónak számít az EU-n és a NATO-n belül, Moszkvában Budapestre csak eszközként tekintenek céljaik eléréséhez.

Nehéz belátni, mi ebben a magyar nemzeti érdek. Ilyen erős kötődés az orosz érdekszférához csak csökkentheti a magyar kormány mozgásterét. Az igaz, hogy Németország a hagyományos Ostpolitikja jegyében békülékeny politikát folytat Oroszországgal, hiszen ez az érdeke gazdasági és politikai szempontból is. Orbán többször kifejtette, hogy külpolitikai irányvonalában Németországot követi, s úgy tűnik, arra számít, a németeknek előbb-utóbb sikerül kiegyezniük az oroszokkal. Éppen ezért hajlandó beállni a sorba, és például megszavazni az Oroszország elleni szankciókat vagy az Európai Néppártban együtt szavazni a többiekkel.

Az viszont feladhatja neki most a leckét, hogy korábbi fenntartása ellenére Angela Merkel a szorosabb uniós együttműködés mellett köteleződött el – olvasható az e heti HVG-ben.