szerző:
Schiffer András

A bírói függetlenség menetrendszerű, nyílt színi megkérdőjelezése a mindenkori hatalom szempontjából is súlyos kockázatokat rejt – írja publicisztikájában az LMP volt társelnöke, frakcióvezetője.

Az önkény erejével

"Név szerint vadásznak a nekik nem tetsző döntéseket hozó bírókra a kormánypárti politikusok. A maradék nem kormánypárti sajtó mellett az ítélkezők lettek a fő Fidesz-célpontok a választáshoz közeledve" – olvasható a legfrissebb HVG Fókusz-anyagában. Hetilapunk föleleveníti a kormányzati támadásokat, összeállítást közöl a problémásabb ítéletekről és esetekről, megvizsgálja a bírói kar tényleges összetételét, és nemzetközi összehasonlítást is ad az igazságszolgáltatás működéséről.

Budai Gyula, a Fidesz Keller Lászlója és az ő bekapcsolva hagyott mikrofonja, pár napja hamisítatlan kocsmai hangulatot varázsolt az Országgyűlés általa is alelnökölt igazságügyi bizottságának ülésén. A „bírók mind komcsik” c. benyögése viszont nem annyira a képviselő mentális állapotáról tanúskodott, hanem pontosan bemutatta, mit gondolnak a hajdani Bibó szakkollégisták úgy általában a bírói karról. Budainak nyilván közvetlen tapasztalatai is vannak az igazságszolgáltatásban megbúvó komcsikról, hiszen egyik életrajza szerint, pályáját 1987-ben a katonai ügyészségen kezdte.

A komplett bírói kar lekomcsizása persze azért is abszurd, mert 2011-ben az egykori szakkollégisták éppen a bíróságok „komcsitlanítása” jegyében emelték alaptörvényi szintre a hatvanas éveikben járó bírák kényszernyugdíjaztatását. A történethez hozzá tartozik, hogy az ekkor nyugdíjba küldött megyei bírósági vezetőket a korábbi ballib adminisztráció – nem minden alap nélkül – „jobbosnak” könyvelte el.

Budai ámokfutása után két nappal Lázár kancelláriaminiszter már egy konkrét kúriai bírót (Baka András korábbi főbírót) és konkrét ítéleteket, a tao-pénzek nyilvánosságáról szóló döntéseket vette célkeresztbe. Bakát viszonylag bonyodalmas lett volna lekomcsizni: tagja volt a rendszerváltó parlament MDF-frakciójának, majd Antall József jelölte a strasbourgi bíróság első magyar tagjának, 2009-ben pedig – Sólyom László jelölésére – fideszes szavazatok is kellettek ahhoz, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke legyen. Lázár úgy oldotta meg a problémát, hogy szerinte Baka András azért nem hagyja, hogy egy gázszerelő eltitkolja a felcsúti tao-milliárdok sorsát, mert főbírói elmozdítása miatt haragszik Magyarországra. A képet persze itt meg az árnyalja, hogy egy néhány hete kezembe került ítéletben a Baka-féle kúriai tanács – ugyancsak közérdekű adatok megismerése iránti perben – azzal döntött a kormányzati Eximbank mellett, hogy a banktitok minden esetben előzi az információszabadságot. Az ítéleti indokolás felettébb ingatag lábakon áll, mégsem spamelem tele a nyilvánosságot azzal a baromsággal, hogy a Baka-tanács ekkor meg a kormánynak akart volna megfelelni.

Az igazságszolgáltatás elleni politikai hangulatkeltés nagyon nem előzmény nélküli. A klasszikus mondás Horn Gyulától származik: „a bíróságok függetlenek a kormánytól, de nem függetlenek a társadalomtól”. Utódai már kevésbé finomkodtak, ha egy-egy ítélet nem nyerte el a tetszésüket. Az MSZP 2009-es kongresszusán Gyurcsány Ferenc leköszönő miniszterelnök odáig ment: „a bíróságok és az ügyészségek bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, kimondott vagy sugallt elvárásai szerint jár el”. A volt kormányfő idén, a Sukoró-per kapcsán már „bűnösöknek” nevezte az eljáró ügyészeket és bírákat, s állásvesztéssel fenyegette őket. A szocialisták más ügyekben is előszeretettel emlegetnek koncepciós pereket. A nemzeti radikális oldal aktivistái rendszeresen pellengéreznek ki bírákat – legutóbb épp Baka Andrást –, és volt, amikor egyenesen a bíró származása felől érdeklődtek. A Fidesz korábbi frakcióvezetője, Rogán Antal egyszer sajtótájékoztatón rendelt meg előzetes letartóztatásba helyezést, de olyan is történt, hogy a jelenlegi kormányoldal gyors törvénymódosítással akarta elejét venni egy – minő véletlen – közérdekű adatkérési perben hozott jogerős ítélet végrehajtásának. Néhány hete pedig egy országgyűlési határozattal gyakorlatilag megelőlegezték a még nyomozati szakban járó Czeglédy-ügy végeredményét. A kormányoldali bloggerek legalább eljutottak oda, ahová Budai Gyula még nem: rájöttek, hogy a komcsizás lejárt lemez, ehelyett egyes bírák Soros-érintettségét igyekeznek kimutatni.

Természetesen érthetőek a politikusi reakciók. Úgy próbálnak kimenekülni saját felelősségük terhe alól, hogy az egészet áttolják a bíróságok térfelére. Ha a fideszes törzsközönség az elszabotált elszámoltatást számon kérné: Budai Gyuláék jó előre a „komcsi” bírákat teszik mindenért felelőssé. Azért is, ahol el sem indult az eljárás.

Ezt a játékot azonban nagyon sürgősen abba kéne hagyni. Jogállamban egy képviselőnek, kormánytagnak nincsen joga bírákat, konkrét bírósági ítéleteket minősíteni, mint ahogy a bíráknak is tartózkodniuk kell a politikai véleménynyilvánítástól. Az ellenzék számára elvileg teljesen világos a veszedelmes folyamat tétje. Ha a szavakban a jogállam mellett elkötelezett politikai szereplők is pillanatnyi érdekeik szerint fenyegethetnek bírákat, nevezhetnek koncepciósnak bírói döntéseket, ugyan miért csodálkozik bárki, ha nem kelnek százezrek a liberális jogállam védelmére?

A bírói függetlenség menetrendszerű, nyílt színi megkérdőjelezése azonban a mindenkori hatalom szempontjából is súlyos kockázatokat rejt. A jogot alkotó politikai főhatalom számára ugyanis létérdek, hogy a joggal – vagy a jogon keresztül polgártársaikkal – konfliktusba kerülő polgárok az ügyeiket elbíráló fórumot legalább többé-kevésbé semlegesnek fogadják el. Ha ez megtörik, végső soron nem a bírák, hanem éppen az állami akaratot közvetítő jog tekintélye csorbul. Lehet fantáziálni „komcsi”, meg „sorosista” bírák lecseréléséről, de ha majd a polgárok jelentékeny része simán fideszesnek látja a helyükre érkezőket, a jogkövetés lezüllésében a fideszeseknek sem lesz sok örömük.

A bírói szervezetrendszerrel természetesen sok probléma van. A '97-es szervezeti reform végtermékéről az elmúlt húsz évben számos, jobbernek aligha nevezhető szakember is megírta, hogy a bírói kar belterjessé válásához vezetett. Erre hivatkozik Trócsányi miniszter is, amikor egy új rendeletével a közigazgatásból érkező vérfrissítést ösztönzi. Csakhogy okkal hördül fel az ellenzék, ha arra gondol, hogy mostantól a fideszes/fidelitasos janicsársereggé átalakított kormányzati apparátusból töltik fel a megüresedő bírói helyeket. Halkan megjegyzem, ha tavaly a közigazgatási perrendtartás kétharmados részei felől egyezség születik, a miniszter rendeletalkotási manővereit keretek, az adott időszakban egy ügyszakra a közigazgatásból érkező bírák számát pedig felső plafon alá lehetett volna szorítani.

A 2011-es újabb – immáron NER-konform – bírósági reform, illetőleg az OBH-elnök széles jogosítványai rendszerszinten hintették el a gyanakvás magvait. Ezeket akkor lehet kigyomlálni, ha a parlament megteremti a bírói pályázatok és pályázati döntések nyilvánosságát, leszűkíti az OBH-elnök pályázat-érvénytelenítési jogkörét arra az esetre, ha a kiírást követően bekövetkezett munkaszervezést, munkaterhelést, vagy költségvetést érintő változások indokolatlanná teszik az álláshely betöltését, valamint bevezeti az ügyek automatikus szignalizációját.

Ceterum censeo: az államszervezet demokratikus működése felett őrködő köztársasági elnöknek, valamint a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökeinek mindig és haladéktalanul vissza kell utasítaniuk minden, a bíróságokat a másik két hatalmi ág felől érő támadást!

 

A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!