Vagyonával kérkedve próbálta megszorongatni Gyurcsány Ferenc az egyik legfőbb politikai riválisát, Botka Lászlót. Az MSZP miniszterelnök-jelöltjének a gazdagok megadóztatására vonatkozó ötletére reagálva a volt kormányfő kijelentette: csak az idén több adót fizetett be – 460 millió forintot –, mint amennyit Botka valaha meg fog keresni.
Gyurcsány ezzel a kijelentésével önkéntelenül is azzal a Lázár Jánossal került közös platformra, aki még hódmezővásárhelyi polgármesterként azt fejtegette, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Botka nem is hagyta ki a ziccert. Azzal vágott vissza, hogy egy ember értékét nem az határozza meg, hogy mennyit keres. Amit egyébként a Lázár-üggyel kapcsolatban korábban maga Gyurcsány is hangoztatott. Facebook-oldalán például 2011-ben még azt írta, nem szeretne olyan országban élni, amiről Lázár beszél, mert „annak az országnak nincs emberarca”.
A baloldali pártok két meghatározó politikusa közötti civódás szinte elemzést sem érdemelne, ha nem egy évvel az országgyűlési választások előtt, a kormányellenes erők esetleges összefogását előkészítő tárgyalások közepén, a teljes nyilvánosság előtt zajlana. Az események kísértetiesen emlékeztetnek arra, ahogy a 2014-es választások előtt, a maihoz nagyon hasonló politikai szituációban a választási összefogásra készülő MSZP, DK, illetve az akkor még egy tábort alkotó Együtt–PM és a liberálisok egymás gyengéit kihasználva próbálták egyre feljebb srófolni saját árfolyamukat, hogy jelöltjeik minél előkelőbb helyet kapjanak a közös listán, illetve az egyéni körzetek felosztásakor. Orbán Viktor már akkor is ölbe tett kézzel figyelhette, hogyan nyírják egymást a sajtón keresztül üzengető baloldali pártok, és a mostani események láttán is hasonló nyugalommal dőlhet hátra.
Botka László általa töltött kolbásszal. Eszi, nem eszi
Iványi Aurél
Elég volt Botka Lászlónak korábban azt az alaptételt leszögeznie, hogy Gyurcsány Ferenc – akit személy szerint és a politikai képességeit illetően nagyra becsül – jobban tenné, ha hátrébb vonulna, mert neve a Fidesz-kormány leváltását támogató választók egy részében megütközést kelt. A volt kormányfő és pártja duplán törlesztett. A hétvégén például nemcsak Botka személye ellen intézett támadást a DK, hanem a pártját is célba vette. Az MSZP-t olyan céggel hozta hírbe, amely az egyik Matolcsy-alapítvány kedveményezettje. Mint ugyanis az Átlátszó megírta, az MNB Pallas Athéné Domus Mentis Alapítványa nettó 42 millió forintot fizetett ki a Vabasze Kft.-nek, hogy a leendő kecskeméti Pallas Athéné Egyetem helyén elbontson két épületet. Az ominózus társaság Puch Lászlónak, az MSZP volt pénztárnokának üzleti köréhez tartozik. Ebből vonta le azt a következtetést a DK, hogy az MNB-s pénzek alighanem a szocialista párt kasszájába folynak be. A bumeránghatás ez esetben sem maradt el: Puch ugyanis épp Gyurcsány kormányának és az egyebek mellett általa elnökölt szocialista pártnak volt a pénztárnoka. Vagyis annak a 2010 előtti világnak az emblematikus figurája – Gyurcsánnyal egyetemben –, amellyel Botka szakítani akar.
hvg
Csakhogy a múltjukat feledtetni akaró szocialisták sem mindig adnak a makulátlanság látszatára. Csupán Botka határozott felszólításának engedelmeskedve farolt ki a párt több prominense – Hiller István választmányi elnök, Bárándy Gergely, Józsa István és Hiszékeny Dezső – a Semjén Zsolt és Lázár János által jegyzett kormánypárti javaslat mögül, amely azt indítványozta, hogy a hatvani Grassalkovich-kastély ingyen kerüljön át az Országos Magyar Vadászkamarához.
A korábban több mint 3 milliárd forintos uniós forrásból felújított épület tulajdonjogának átadását a törvényjavaslat azzal indokolta, hogy a vadászkamara kiemelkedő szerepet tölt be a jövő vadásznemzedékének nevelésében, és ezzel állami közfeladatokat is átvállal. Amit a szocialisták azzal toldottak meg, hogy a vadászat, a vadgazdálkodás politikamentes ügy, ami – a politikusok korábbi közös vadászatainak ismeretében – helyesebben inkább úgy hangozna, hogy valamennyi párt érintett benne.
Ám még ha szólnak is racionális érvek a hatvani kastély ingatlanátadása mellett (tulajdonosként a kamara pályázatokon indulhatna), az utóbbi évek fejleményeinek tükrében a kétharmados parlamenti támogatást igénylő döntés inkább újabb lenyúlási kísérletet sejtet. Erre hivatkozva faroltak ki a szocialisták végül is az akcióból, mondván: még a látszatát is kerülni szeretnék, hogy az állami vagyon magánosítása ügyében együttműködnek a Fidesszel.
hvg
A szégyenfoltot azonban már nehéz lesz eltüntetni. Ráadásul a javaslat támogatását illetően mutatkozó bizonytalankodás, a ki-be ugrálás újfent megerősíteni látszik az MSZP-ről általánosságban elterjedt „kormányzóképtelen párt” képét. S ennek ellenkezőjéről igencsak nehéz lesz Botkának meggyőznie a választókat, akik között nagyjából ugyanannyian vannak azok, akik szerint a szegedi polgármester alkalmas lenne, s akik szerint nem lenne alkalmas az ország vezetésére (lásd erről a Jelölőgyűrés című Medián-felmérést, amelyet a HVG hetilapban talál).
Erősen kétséges, hogy egyetlen fecskeként Botka képes lenne nyarat csinálni, már csak azért is, mert a pártok politikai támogatottsága lényegében befagyott. A baloldali pártok népszerűsége együttesen sem éri el a Fideszét, ami egy évvel a választások előtt aligha jogosítja fel túlzott reményekre a kormányváltásra készülő, magukat baloldalinak mondó politikai erőket. Az ellenzéki politika pedig – s ezt épp Botka fogalmazta meg a legplasztikusabban – lényegében beszorult a budapesti nagykörútra, és az üzengetés helyszínéül szolgáló stúdiókba. Utóbbira jó példa, hogy az egyik potenciális szövetséges, a PM-es Karácsony Gergely is épp a Klubrádióban fogalmazta meg a minap Botkával kapcsolatban, hogy szerinte „az MSZP miniszterelnök-jelöltje elsősorban az MSZP miniszterelnök-jelöltje kíván lenni”. Ilyen helyzetben szokás mondani: innen szép a győzelem.
DOBSZAY JÁNOS
