Juhász Gábor: A családelnök, a sátánvadász és a kompániájuk

Szépen gyarapodik a jegybankelnök famíliája. Nemcsak gazdagodik, de sokasodik is. MSZMP-tagsága idején Matolcsy Györgynek még csak 750 ezer ideológiai vagy helyezkedési rokona volt, most már viszont – fejtegette a parlamentben a múlt héten – „számunkra, akik hívő emberek vagyunk”, mindenki az, akit „a Teremtő rokonként megteremtett”. Az így immár 7,5 milliárd fős Matolcsy családból a távoliak, mint mondjuk a bangladesiek, nyilván megértik, hogy a közeliek – gyerek, feleség, unokatestvér – előbbre valók, de még a legfőbb ügyész rokonsága is. Nemcsak a kurzuskeresztény MNB-elnök lett teológiai szakértő, hanem Aradszki András államtitkár is. Az ugyancsak családközpontú kereszténydemokrata politikus – akinek lánya apja minisztériumának egyik cégénél kapott felügyelőbizottsági posztot – rátalált a Sátánra. Úgy látszik azonban Fókuszban összeállításunkból, hogy nem ártana több hittanóra a pártgyűlések helyett egyik-másik kormánypárti nagyotmondónak.

Némelyikük, ha fociról van szó, nemcsak nagyot mond, de nagyot is cselekszik. Mondjuk Fradivárost építtet olyan időszakban, amelyben a magyar foci épp olyan gyalázatos színvonalú, mint a kijutás a ferihegyi reptérre. Mindkettőre készül a kormányzati „megoldás”, de cikkeinkből kiderül, hogy meglehetősen drágán. A légikikötő esetében persze még ez is jobb, mint az a „fejlesztés”, amikor csak átkeresztelték Liszt Ferencre. A nagy ürességek nagyüzemi hangoztatása mostanra az egész államapparátusra kiterjedt. A büntetés-végrehajtás szerint például a „fogvatartottak jogainak érvényesítése a jelen megállapodás hatályban tartása nélkül is fenntartható”. Ezt a megállapodásfelmondási szellemességet a Magyar Helsinki Bizottságnak írták, ami sajátos egyenruhás humorra vall most, amikor a rácsok mögötti zsúfoltságot olyan statisztikai trükkökkel csökkentik, hogy az idéntől egy zárka hasznos alapterületébe már az emeletes ágyak is beleszámítanak, és olyan drágán telefonálhatnak a fogvatartottak, mint a XX. század elején a szerencsés a távbeszélő-előfizetők. Az ilyen leleményesség jellemző Krisán László budapesti iparkamarai elnökre is, aki – mint a Gazdaság rovatban olvasható – az uniós pénz segítségével épült fogadójában nem nagyon igyekszik vendégeket fogadni. Talán azért, nehogy lestrapálják az idegenek addigra, amikor már jogszerűen magánhasználatú ház lehet belőle. Ez a lehetőség tényleg bizonyítja, hogy Brüsszellel baj van: a bennfenteseknek némi kapcsolattal tíz- vagy akár százmilliókat is könnyen kivarázsolnak az uniós kasszákból. Hogy miért van ez így, azt majdnem olyan nehéz megválaszolni, mint azt, hogy pontosan mi van a világot lázban tartó – Vélemény rovatunkban is tárgyalt – zaklatási ügyek mögött.

A végére álljon itt egy találós kérdés. Kire utalt 1992 februárjában a parlamentben Andrásfalvy Bertalan MDF-es kultuszminiszter azzal a mondatával, hogy „hadd tegyem hozzá, hogy amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt”?

A helyes megfejtést beküldők között egy Orbán Viktort sorsolunk ki.

A szerző a HVG vezető szerkesztője.