„Gyönyörű parkokra emlékszem: eleinte Újszászon éltünk, a szüleim egy pszichiátriai otthonban dolgoztak. Orvosok, ápolók és páciensek együtt laktak a ligetes területen. A Béla király úti rezidenciát, ahová nagyszüleim kerültek nagyapám elnöki beiktatása után, ugyancsak hatalmas kert övezte. Láttuk ott például az Áder gyerekeket is játszadozni” – idézi fel fiatalkorát Göncz Kinga 42 éves fia, Göncz Árpád unokája, Benedek Elek ükunokája. Az Árpád és a Fazekas gimnáziumi kezdet után egy magyar ösztöndíjprogrammal Kanadában érettségizett. Megnyert egy tőzsdeversenyt, ami londoni egyetemre röpítette, ahol nemzetközi kapcsolatokat tanult. Ezután a CEU-n végzett politológiát, majd Oxfordban magyar nemzetpolitikából doktorált. Már akkor sok időt töltött Brüsszelben. „A generációm bizonyos részét jó időben érte az EU-csatlakozás. Az új tagállamok, köztük Magyarország fiatal szakembereinek ekkor hirdettek először versenyvizsgákat, hogy feltöltsék az uniós intézményrendszert.” Így került be az Európai Bizottságba, ahol kisebb megszakításokkal azóta is dolgozik, migrációs és biztonságpolitikai területen. Az Együtt alapító tagja volt, de idén nyáron kilépett. Most arra készül, hogy a Momentum képviselőjelöltjeként megmérkőzzön Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel a II. és III. kerület egy-egy részét lefedő választókörzetben.
Felesége uniós diplomata, Brüsszelben élnek. Fiaik – a kétéves Náthán és a négyéves Jákob – az anyjukkal németül, az apjukkal magyarul, az óvodában angolul beszélnek. Nemrég visszavásárolta a meseíró ükapa becses könyvtárát, amely egy örökösödési eljárás nyomán elkerült a családtól. „A családfát, a felmenőim által összegyűjtött irodalmi kincseket és az eredeti kiadású Benedek-könyveket hagyom a gyerekeimre.”
Benedek Márton
Reviczky Zsolt
HVG: Nem tűnik túl hűséges típusnak: kezdő politikus, és máris pártot váltott.
Benedek Márton: Az Együtt megalapítása miatt jöttem haza 2014-ben, az európai parlamenti választások előkészítését koordináltam. Akkor a párt önállóan és a saját elképzeléseit kidomborítva indult, és sokkal jobban teljesített, mint az azt megelőző országgyűlési választáson. Noha a 2014-es összefogás sokunk számára csalódást okozott, 2017 májusáig tag maradtam. Mi négy éve a magyar politika megújítására szövetkeztünk, amit a párt mai szövetségi politikája számomra már nem jelképez. Emiatt léptem ki, roppant fájó döntés volt.
A Nolimpia jelszavú aláírásgyűjtő siker vezette el a Momentumhoz?
Egy kritikus tömegnyi lelkes aktivistával bármire képes egy közösség. Először csak egy uniós panelt szerveztem a Momentum nyári fesztiváljára, de engem is magával ragadott a közösség lelkesedése.
Mi miatt döntött úgy, hogy egyáltalán politikai pályára lép?
A politika mindig felmerült a családban, de én csak 2013-ban aktivizálódtam. A fideszes alkotmányozási folyamat, az Alkotmánybíróság meggyengítése, a választási törvény megváltoztatása, a médiarendszer átalakítása és a magánnyugdíjpénztárak lenyúlása mozdított ki a passzivitásomból. Ha valaki ennyire rendszerszinten alakítja át közös államunkat bármiféle egyeztetés nélkül, és úgy kormányoz, hogy azzal a saját körein kívüli csoportok érdekeit súlyosan sérti, akkor ott tenni kell valamit.
Édesanyja miként éli meg, hogy maga bárhol szóba kerül, az áll a szalagcímben: Göncz Árpád unokája, és nem az, hogy Göncz Kinga fia?
Fontosabb kérdés közöttünk, hogy kicsit tart a burjánzó politikai érdeklődésem lehetséges következményeitől. Ő is úgy tartja, hogy a politikának tisztességes hivatásnak kellene lennie, de a magyar belpolitika olyan brutálissá vált, az egymás ellen vívott harcok olyan mélyre süllyesztették, hogy aktívan nem lehet sokáig részt venni benne.
Nincs igaza? Az első karaktergyilkossági kísérletet már el is követték ön ellen: édesapjával közös cégük jelentős EU-s támogatáshoz jutott édesanyja minisztersége idején.
Abban semmi igazság nincs. Egy nagy nemzetközi konzorcium, melyben apám cége alvállalkozó volt, elnyert egy uniós pályázattal kapcsolatos munkát még az előtt, hogy anyámat miniszterré nevezték ki. Anyámnak semmi ráhatása nem volt erre a döntésre, nekem viszont most van először alkalmam arra, hogy ezt a fideszes hazugságot cáfoljam.
Távol áll tőlem, hogy tippeket adjak ellenfeleinek, de mi lenne a válasza, ha idegenszívűséggel vádolnák? A fél életét külföldön töltötte, német a felesége...
Érzelmi értelemben soha nem hagytam el az országot. Másrészt nem 1956-ban vagyunk, hogy aki átlépte a határt, és disszidált, az előtt örökre lezárult a visszaút. Én éppen a kényelmes brüsszeli életformámat készülök feladni azért, hogy tehessek is valamit az ország jobbításáért.
Lendít az ügyén, hogy Göncz Árpád unokájaként indul a választásokon?
Roppant nagy segítség, hogy a mai napig sokan pozitívan gondolnak az ő elnöki tevékenységére, ami egy egész élet munkájának, hitelességének az eredménye volt. De olyan magasra tette a mércét, aminek nem lesz könnyű megfelelni. Nemcsak a sajtó rója fel nekem, hogy nagyapám unokájaként nem összefogáspárti szervezetben politizálok, hanem a közvetlen környezetemben sem mindig vagyok ezzel túl népszerű.
Reviczky Zsolt
Amikor a család nevében a nagyapját búcsúztatta, azt mondta, megtanulta tőle, hogy ki kell állnunk a magunk képviselte értékek mellett. Mely értékeket tart fontosnak?
Amit tőle tanultam, és ami bennem is folyamatosan fölmerül, az a tisztesség és a hitelesség szerepe a politikában. Személyes életpályámból adódóan pedig a világra nyitottság igenlése.
Ott lesz képviselőjelölt, ahol a család is voksolt. Milyen emlékei vannak a Bécsi úti bérházról, ahol akkor még műfordító nagyapja jó negyven évig élt Zsuzsa asszonnyal?
Nagyapám jelentős könyvtára és a neki járó Economist tornyosuló sok-sok évfolyama. Annak idején Magyarországon nem sokan olvasták ezt a brit hetilapot, de őt a börtönben utasították a külföldi sajtó figyelésére. A káderek ugyanis '56 után nem tudtak idegen nyelveket, így abszurd módon a politikai foglyokkal fordíttattak magyarra fontos cikkeket. Volt egy barátja Vancouverben, aki a húgomnak előfizetett a National Geographicra, ami nagy kincsnek számított, természeti felfedezéseket lehetett tenni általa.
Mások külföldre küldik tanulni a gyerekeiket, a magukéi eleve ott élnek. Nyugdíjaskorig tartó állása van Brüsszelben, nyugat-európai fizetése. Akkor mégis mi ambicionálja?
Míg külföldön éltem, láttam, hogyan működik a kritikus gondolkodásra felkészítő oktatás, a betegeket tisztelő egészségügy, vagy akár a demokratikus vitakultúra a jóléti demokráciákban. Borzasztóan szeretném, ha ezeket itthon is megvalósítanánk. A meglévő kapcsolatrendszeremmel és tapasztalataimmal szeretnék hozzátenni egy olyan közösséghez, amely Magyarország megreformálásán dolgozik. Most még ingázom, hetente egyszer-kétszer hazarepülök, de hamarosan visszaköltözöm Budapestre. A családom is imád itthon lenni; a fiúk kedvence természetesen a Balaton.
MÁTRAHÁZI ZSUZSA
