Hosszú és kimerítő portrét közölt Orbán Viktorról a Financial Times Magazine "Orbán Viktor felemelkedése: liberális bajnokból populista képromboló" címmel, amelyben arra keresik a választ, hogy a Magyarországot félautoriter rendszerré változtató politikus hogyan lett egykori demokratikus aktivistából az, aki.

A cikkben felidézik Orbán 1989-es beszédét a Nagy Imre-újratemetésen, és hogy ezzel szemben 28 évvel később a kormányfő Erdélyben múlt nyáron már Európa dekrisztianizálásáról, iszlamizálásáról beszélt, globális elitről, amit a brüsszeli bürokraták támogatnak, akik el akarják árasztani Magyarországot muszlim bevándorlókkal.

Orbán útja a demokrácia fiatal bajnokából az általa "illiberális demokráciának" nevezett rendszer megteremtőjévé az európai politika egyik legfigyelemreméltóbb átváltozása. Ez egyben annak is a története, hogy a kontinens keleti felén a demokráciába való történelmi átmenet – amely visszafordíthatatlannak tűnt egy évtizede, amikor 10 volt kommunista ország az EU-hoz csatlakozott – hogyan kezdett feloldódni, veszélyt jelentve az EU értékeire, talán még a jövőjére is

– írja a lap, amely szerint Orbán az elmúlt nyolc évben Európa legsikeresebb nacionalista-konzervatív uralmát építette ki, amelyet Lengyelországban és Ausztriában is másolnak, és amely egyesek szerint Donald Trumpra is hatással volt.

Mindeközben az EU nehezen tud minderre választ adni, miután Orbán két sikeres választással a háta mögött átírta az alkotmányt, a kritikusok szerint leépítette a bírói függetlenséget, hozzá hű embereket nevezett ki a kulcspozíciókba, a közmédiát propagandagépezetté tette és hozzá hű oligarchákat segített ahhoz, hogy felvásárolják a független médiát.

A lap idézi Timothy Garton Ash-t, az oxfordi egyetem professzorát, aki szerint Orbán rendszere nem szigorúan vett diktatúra, de már nem is egy liberális demokrácia, hanem egy hibrid berendezkedés, egy félautoriter rendszer, amely alapvető kérdéseket vet fel az EU-ról, hiszen az amúgy demokráciák közössége. Orbán ráadásul a lap szerint az idei választásokat is meg fogja nyerni.

Orbánt a hatalom akarása mozgatja

Maga a miniszterelnök többszöri kérésre is megtagadta, hogy interjút adjon a Financial Timesnak a cikkhez, amely azonban több ismerősével és kritikusával is beszélt, hogy megpróbálja felfejteni Orbán pályáját.

A cikk szerint Orbánt alapvetően a hatalom akarása mozgatja, ezért megvizsgálja, hogy mit akar hallani a nép, és aztán azt mondja. A cikkben megszólaló korábbi tisztviselő szerint Orbánnak nincsenek gátlásai vagy erkölcsi határai, a támogatói szerint viszont a kritikusak csak irigyek rá.

A cikk felidézi Orbán nehéz gyerekkorát, éveit a Bibó szakkollégiumban, ahol a Fideszt alapították, és ahol kitűnt a szellemi képességeivel. Idézik Fodor Gábort, Orbán volt szobatársát, aki szerint Orbán mindig is azt érezte, hogy a budapesti értelmiségi körök nem fogadták be őt teljesen, és ez politikai személyisége részévév vált, valamit Kéri Lászlót, volt szakkollégiumi tanárát, aki szerint Orbán nagyon is agresszívan fejtette ki nézeteit, viszont nagy hatással volt a kortársaira. A lap idézi azt is, hogy Soros György támogatta a Bibó szakkollégiumot is egy fénymásolóval, és Orbánt is egy ösztöndíjjal.

Kéri szerint Orbán szakdolgozata a lengyel Szolidaritásról "himalájai" szellemi teljesítmény volt, majd amikor Orbán a barátaival megalapította a Fideszt, Kéri szerint azzal érvelt, hogy még akkor kell kockáztatni a szervezet megalapításával, amikor Kádár él, mert később már hiába lesz. A dolog bejött, a Fideszt meghívták az ellenzéki kerekasztalhoz, Orbán beszédet mondhatott a Hősök terén a Nagy Imre-újratemetésen, pártja pedig bejutott az első rendszerváltás utáni parlamentbe is.

A Fidesz a populizmus útján

A lap felidézi, hogy két évvel később, amikor felmerült az SZDSZ-szel való szövetség, Orbán a jobbra tolódás mellett tette le a voksát, ahol szerinte a Fidesz lehet majd a fő erő, sőt Fodor szerint azt is mondta, hogy a fő ellenségük a liberális párt, a csatát pedig meg kell nyerniük. Orbán már 1993-ban egy nacionalistább, konzervatívabb hangot ütött meg, és Simicska Lajost tette meg pártpénztárnoknak, aki eladta az államtól kapott székházukat.

Orbán azzal érvelt párton belül, hogy pénzre van szükségük, hogy fel tudják venni a versenyt a volt kommunista párttal, de a pártban egyesek aggódni kezdtek, hogy össze akarja mosni a párt- és a magánvagyont. A most az Együttben politizáló, de volt fideszes Szelényi Zsuzsanna a cikkben azt mondta, már ez sem a jog szellemében történt, ha nem is volt illegális, de a viták miatt végül 1993-94-ben sokan kiléptek a Fideszből, Szelényi szerint éppen azok, akik ellensúlyozni tudták volna Orbánt.

Bár 1994-ben a Fidesz alig jutott be a parlamentbe, Kéri szerint Orbán már ekkor arról beszélt, hogy a jobboldalon ők lehetnek az egyesítők, miközben a balközépben csak kis szereplők. Orbán elkezdett érdeklődni a vallás iránt, egyházi szertartás szerint elvette a feleségét, megkeresztelte a gyerekeit, és Balog Zoltán segítségével jó kapcsolatot kezdett építeni az egyházakkal. 1998-ban pedig megnyerte a választást.

A lap felidézi az Orbán Győző bányáiról szóló botrányt az első Orbán-kormány idején, valamint a 2002-es választási vereséget, amely után a lap forrásai szerint Orbán levonta a következtetést, hogy "túl őszinte" volt a kampányuk. Megerősítette hatalmát a Fideszben, Simicskával Fideszhez hű médiabirodalmat épített fel, a határon túli magyarok ügyének felkarolásával pedig a nacionalista retorikát erősítette.

Végül a szocialista kormányok bukása után Orbán 2010-ben kétharmadot szerzett, azóta pedig a támogatói szerint rendbe szedte az ország gazdaságát, visszaszorította az idegen "liberális" értékeket és visszaállította a tiszteletet a kereszténység és a család iránt.

Orbán a hatalomban

A cikkben megszólal a "kisfiús külsejű" Szijjártó Péter külügyminiszter is, aki szerint Orbán eredményei bekerülnek a történelemkönyvekbe, és aki azt mondta, azóta Orbánnak akart dolgozni, hogy hallotta őt beszélni az iskolájában 1996-ban. Szijjártó a lapnak visszautasította, hogy Orbán autoriter rendszert építene, mert az szerinte nem úgy néz ki, mint Magyarország.

A lap felidézi a Lengyelország és Magyarország, valamint az Orbán és Jaroslaw Kaczynski közötti hasonlóságot, azzal a különbséggel, hogy Orbán nem a háttérből irányítja a szálakat, hanem ő maga a Fidesz, ráadásul hatalmas hatalom összpontosul a kezében: ő nevezi ki a kormánytagokat, ő választja ki a képviselőjelölteket, ezért mindenki tőle függ és senki nem korlátozza.

A mai Orbán Viktor tokásabb, mint a vékony diák 1989-ben. De nyilvános szereplésekkor a legtöbbször felül kigombolt ingben még mindig benne van ugyanaz a nyughatatlan energia, kényelmetlenül feszeng a székén, ha nem ő beszél, a jegyzeteivel matat, a szemeivel pásztázza a szobát. Tud elbűvölő lenni, joviális és néha alázatos is azokkal, akiket meg akar nyerni, mint az orosz Vlagyimir Putyint

– írja a Financial Times. Szelényi szerint Orbán viszont nem hagyja, hogy bárki is a kihívója legyen, a riválisokat egymásnak ugrasztja.

Az EU-vezetők szerint Orbán személye is olyan, mint a politikája, hosszas történelmi fejtegetésekbe bonyolódik Magyarország történelmi szerepéről Európa megvédésében, a médiamegjelenései részletesen megtervezettek, az EU-val pedig egyfajta pávatáncot jár, beleegyezik egyes vitatott törvények átírásába, miközben azok lényege érintetlen marad.

A kvóta és Soros György

Az egyetlen téma, amelyben nem enged, a kvóta, amelyből egy Brüsszel elleni faltörő kost csinált, és bár az Európai Néppárt a Fidesz kizárásával fenyegetőzött, az EU végül is eszköztelen a demokráciát elvető országokkal szemben, ugyanis soha nem is sejtették, hogy ilyesmivel kell foglalkozniuk. Legutóbb a lengyel szankciók esetén Magyarország jelezte, hogy meg fogja vétózni azokat. Az EU-nak pedig azzal is meg kell birkóznia, hogy Orbán modellként tekint Oroszországra és Kínára, akikkel jó kapcsolatot ápol, ezért olyan, mintha ezek az országok is ott ülnének az EU-ban a tárgyalóasztalnál.

Az EU-val vívott "csaták" mindenesetre növelik Orbán hazai támogatottságát, ugyanis Magyarország védelmezőjeként tünteti fel magát az EU-val és a muszlim hordákkal szemben. A Financial Times rámutat, míg Orbán korábban a polgári rétegek és a középosztály pártjaként pozicionálta a Fideszt, most már a vidéki szegények bajnokaként tünteti fel magát a budapesti elittel szemben – pálinkát iszik és erősen rájátszik a magyarság áldozati szerepére.

A lap természetesen kitér a Soros György-ellenes kampányra is, aki Orbánnal ellentétben találkozott a Financial Times újságírójával. Soros azt mondta, a második világháború óta nem jelentettek ilyen kihívást a nacionalisták a nyílt társadalmakra, és szerinte Orbán akkor lépett rossz útra, amikor gazdaggá tette az első kormány idején az apját kvázi monopóliumot adva neki az útépítési anyagokra. "Ekkor kezdte kiépíteni a maffiaállamot. Ekkor szerezte meg igazán a hatalmat" – mondta a milliárdos.

A cikk kitér az Orbán és Simicska közötti szakításra is, és Mészáros Lőrinc azóta felívelő karrierjére is.

A lap idézi Magyar Bálintot, aki szerint Orbán nacionalista-konzervatív ideológiája egy mesterséges dolog, amelyet csak azért találtak ki és úgy alakítottak, hogy megszerezzék a hatalmat, de egy névtelenül idézett magas rangú bankár azt nyilatkozta a lapnak, hogy bár Orbán eleinte csak 20-30 százalékát hitte el annak, amit mond, minél több időt van hatalmon, annál inkább elhiszi a populista gondolatokat. A cikk kitér arra is, hogy milyen feszültségeket gerjesztenek a kormány megnyilvánulásai – idézik a sorosos disznóvágást és az őcsényi hisztériát is.