Balavány György
Balavány György

A NER felől nézve még a Gyurcsány-éra is letűnt aranykornak látszik, de aranykor itt sosem volt, főleg nem akkor. Vélemény.

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában

Akkora a hörgés Tamás Gáspár Miklós gyurcsányos cikke miatt, hogy az ember csak kapkodja a fejét. (A kitűnő íráshoz ezúton is tisztelettel gratulálok.) TGM megőrült, mondja az egyik Gyurcsány-fan, borzasztó kártékony, csóválja fejét a másik. A személyeskedésen túli érvek természetesen a cikk központi állítását veszik célba, miszerint Gyurcsány – aki újságírók leváltását, politikusok és egyéb, közhivatalt betöltő személyek (pl. a legfőbb ügyész) bebörtönzését ígérte, ha hatalomhoz jut – elárulta magáról, hogy nem demokrata.

TGM ezt meg is indokolja, ilyenformán:

Gyurcsány Ferencnek, aki nem közvádló és nem bíró, semmi köze nincs hozzá, se kormányon, se ellenzékben, hogy ki kerül börtönbe, s ki nem. Nem fenyegetheti meg politikai ellenfeleit és családjukat (!). Megtorlással fenyegetőzni a diktatúrák híveinek a szokása, ez demokratikus politikai küzdelemben megengedhetetlen és elítélendő.

A cikk utóéletét látva attól tartok, közügyek iránt érdeklődő honfitársaink egy részének enyhe fingja nincs róla, mi a demokrácia. Alázattal hadd jegyezzem meg: a tényleg – tehát nemcsak névleg – demokratikus államrendben az egyik legfontosabb szabály a hatalommegosztás, vagyis a hatalmi ágak szétválasztásának sokat emlegetett elve. Ilyen ág a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom („sajtó, mint negyedik hatalmi ág” amúgy nem létezik), bármely típusú demokrácia akkor tényleges, ha ezek az ágak nem futnak össze egy személy (vagy csoport) kezébe.

A jelenlegi magyar demokráciát az teszi névlegessé, hogy de jure ezek a területek el vannak választva, ám de facto nincsenek. Egyetlen gyakorlati következmény a sok közül: nem lehet számon kérni a korrupt politikusokat, mert a hatóság, amely kezdeményezhetné a számonkérést, a korrupt politikusok kezében van.

Nyilvánvaló, hogy aki törvényhozói hatalomra ácsingózva börtönnel fenyegetőzik, annak a szétválasztás követelménye nincs a politikai elvei közt. Egyszerűbben szólva nem demokrata. A politikus, ha demokrata, fáradozik a hatalmi ágak szétválasztásán, függetleníti magától a hatóságot, nem pedig dirigálni akarja. A független igazságszolgáltatásnak aztán lehetne dolga a NER néhány kulcsfigurájával, persze, de itt nem erről van szó.

Amiben TGM-nek szerintem nincs igaza, az pl. az, hogy Gyurcsány „okos, tehetséges ember, ügyes taktikus, szórakoztató szónok”. Fölösleges ilyen gesztusokat tenni őfelé meg a szektája felé; nem feltétlen azért, mert a düh mámorában észre sem veszik – gyanítom, ez kevéssé érdekli TGM-et –, hanem inkább azért, mert Gyurcsány csöppet sem ügyes, nem okos és nem tehetséges ember, hanem egy rossz ripacs. (Szórakoztató persze lehet; ízlés dolga. Annyit elismerek, hogy van egy elég markáns karaktere.)

Nagyobb problémának érzem, hogy a TGM-írásból is az cseng ki, ami a DK-jelenség baloldali kritikusainál visszatérő elem: Gyurcsány valahogy ilyen lett, úgy menet közben, kábé mostanában, amire azután rá is kell csodálkozni ilyen cikkek formájában, meg olyan megállapításokkal, hogy pl.: „egyre jobban hasonlít” diktatórikus hajlamú kormányfőkre.

Gyurcsány Ferenc sosem hasonlított jobban diktatórikus hajlamú kormányfőkre, mint amikor kormányfő volt. Hatalomra kerülve ezt mondta:

le kell verni a jobboldalt, és én meg is teszem hezitálás nélkül,

hadat üzenve az ország egyik felének. Gyilkos tisztogatást vitt véghez, minden közpozícióba a saját embereit ültette. Aztán elhazudta a költségvetési adatokat, mert ugye nem szerette kibontani az igazság minden részletét. Módszeresen verte szét az egészségügyet, röhögve-viháncolva vitte csődközelbe és adósságcsapdákba a gazdaságot. A közmédiát a csicskájának tekintette, az ellenzéki sajtót bezúzatni igyekezett (például a közintézményekben egyszerűen betiltatta), minden igyekezetével korlátozta a szólás- és gyülekezésszabadságot. Szelektíven, persze: a nácizmus Gyurcsány alatt vált igazán szervezett politikai tényezővé, a szegények alatta zuhantak mélynyomorba, alatta virágzott ki és vált rendszerszintűvé a korrupció.

Ez az ember a titkosszolgálatot arra használta, hogy ellenzéki újságírókat és közszereplőket kövessen, figyeltessen, és próbáljon ellehetetleníteni. Eközben politikai innováció tekintetében ugyanolyan nulla – ismétlem, nulla – volt, amilyen azóta is maradt. (A Gyurcsány-kormány egy percig sem volt más, mint az ellenzék ellenzéke.) „Ügyes taktikusként” végül kisebbségi kormányzásba lavírozta a pártját.

Értem, hogy a NER felől nézve még a Gyurcsány-éra is letűnt aranykornak látszik, de aranykor itt sosem volt, főleg nem akkor. Nem véletlen tartja úgy a pesti mondás (vagy a népi bölcsesség, ahogy tetszik), hogy a kétharmad Gyurcsánynak köszönhető. Gyurcsánynak sikerült olyan mértékben megutáltatnia magát és szövetségeseit 2010-re, hogy a Fidesznek – emlékezzünk – program sem kellett az elsöprő (egyébként jogos és demokratikus) győzelemhez. Elég volt Gyurcsányra mutatni, és azt mondani: „leváltjuk”. Aki csak valamennyire tisztában van vele (legyen bal- vagy jobboldali felfogású), hogy mit művelt az országgal ez az ember, azt mondja: soha, de soha többé nem szabad a hatalom közelébe engedni.

TGM okkal kéri számon a demokratikus szabályokat egy ellenzéki politikustól. Ha Gyurcsány forradalmár vagy valami terepszínű gerilla volna, fenyegetőzhetne megtorlással, tisztogatással és számonkéréssel, abba a műfajba ez pont belefér – persze, akkor aztán végképp kiröhögné mindenki. De inkább felveszi pártépítésre a hatalom által kínált összeget, aláírást gyűjt és urnákhoz hívja a hatalom által kitűzött napon a polgárokat, vagyis de jure demokratikus választáson akar nyerni egy de facto antidemokratikus programmal. Csupán annyi az üzenete, hogy „elég volt Orbánból, leszek inkább én a diktátor, jó?”.

Hát nem, nem jó.

Gyurcsány Ferenc a legtöbbet azzal tette volna a hazáért, ha elbújik – már évekkel ezelőtt – valamelyik puccos vityillójába konyakozni, és meg sem mukkan a nyilvánosság előtt. Talán valamirevaló ellenzék is létezne már, hiszen lehetne témákról beszélni ahelyett, hogy ezt a hazug pojácát kelljen kerülgetni folyton.

Na, azt meg tényleg ne tudjuk meg, hogy ő mit művelt volna kétharmaddal.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!