Mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak beléd kötni.

A pártok nem fogadták meg Hajdu János TEK-főigazgató tanácsát, aki 2012-ben ezt tanácsolta egy kiszabadított magyar túsznak egy sajtótájékoztatón.

Cápák úsznak azon szigetek körül, ahol a mai magyar választási kampány zajlik, az átjárás tehát lehetetlen. Nem szekértáborok alakultak ki, mostanra szigetlakók lettek azok, akik beálltak a pártok mögé. A Fidesz óvodásokat, hintaátadásokat, meg olyan hazugságokat tol a választóik arcába, amelyekről hiába derül ki, hogy nettó hazugság, a hatalmat nem érdekli. Az ő céljuk csak annyi, hogy április 8-ig valahogy fenntartsák a szavazók lelkesedését, kitartson a lendület és a listás szavazatok nagyjából 40 százalékát begyűjtsék. 2014-ben 44,9 százalék elég volt a kétharmadhoz.

A szigeten lakik és táplálja a Fidesz szavazóit a kormányt kiszolgáló, minden szakmaiságot és elvet feladó propagandagépezet, amely egyszerre állítja, hogy Vona meleg, muszlim, törökökkel és arabokkal barátkozik, olyanokkal, akik a pápát is meg akarták ölni. De szerintük Gyurcsány piás, Szél Bernadett és Karácsony Gergely pedig Soros farzsebében van. A kampányban ezekkel a töltényekkel lőnek, érvek nincsenek, csak a legalapvetőbb érzelmekre rájátszó hazugságok.

Egy másik szigeten a baloldali ellenzék és köre retteg és rettegtet. Beszélnek Orbánról, Vonáról, túlhatalomról, diktatúráról, EU-s kilépésről, Putyin langymeleg öleléséről, álarcot húzott nácikról, elcsalt választásról (horribile dictu utolsó szabad választásokról), választások utáni zavargásokról. Nehéz megállapítani, hogy a szigetlakók közül a politikusok vagy a szavazók rettegnek jobban, és melyik irányítja melyiket (elég csak Heller Ágnes vagy épp Márki-Zay Péter akcióira gondolni). Az biztos, hogy a hangulat nagyon nem jó, az együttélés nem kölcsönösen előnyös, sokkal inkább agresszív és terjeszkedő.

A jobbikos sziget jellemzője, hogy a politikusok 106-an kezdték és ehhez a számhoz ragaszkodnak, mintha csak ez hozhatná el a bársonyszékek mennyországát. Érték itt sincs sok, az elsődleges érdek pedig az, hogy ott kell politizálni, ahol hely van – a szélsőjobbra türemkedett Fidesz miatt pedig most a közép közelebb van. Most tehát a szavazatmaximalizálás érdeke miatt néppártosodni kellett, ami a Fidesznek is egy elveszített választásba került (1994-ben épphogy parlamentbe csusszant a Fidesz). De a Jobbik mégis választást akar nyerni. A szigetről kifelé szorítják a korábbi masírozókat, de helyükre nem érkezett olyan, akinek soha nem volt gárdamellénye. A sziget egy eldugott sarkában lakik egy sértett oligarcha. Ott, ahonnan mindent és mindenkit szemmel lehet tartani, de ő maga árnyékban maradhat. Ő a Fidesz szigetét építette fel korábban, de most porig rombolná, ehhez pedig olyan fegyvereket gyárt, amiről még nem tudjuk megmondani, mennyire hatásosak. Talán még ő sem tudja.

A pártos szigetlakóknak nincsenek vízióik, nincsenek a mán túlmutató céljaik, vagdalkozás van és túlélési ösztön, a pillanat légbuborékainak masszírozása.

És van egy olyan sziget, aminek lakói szeretnének eljutni valamelyik másik szigetre. Úszni szeretnének, de a cápák nem engedik. Azok a cápák, amiket a pártok tenyésztettek ki és eresztettek a vízbe, nehogy felboruljon az a kényes egyensúly, amit centrális erőtérnek hívtunk egykor és miután ez Hódmezővásárhelyen megbomlott, inkább még több cápa lelt otthonra a szigetek körül. A választási kampányban a pártok meg sem próbálták meggyőzni a politikailag aktív bizonytalanokat. Az ugyanis nehéz, ki kell lépni a saját szigetről, újat kell mondani és mutatni, felfesteni egy megvalósíthatónak tűnő, de a mostanitól különböző jövőt.

Háborúban azonban nem lehet festeni.

*

A hét idézete pedig Setét Jenőé, aki Lázárnak üzent, miután a miniszter azt mondta, a cigányok képtelenek voltak integrálódni:

„Adiós Lázár Úr! Azonnal kérjen bocsánatot és mondjon le!”

(Kiemelt kép: Orbán Viktor a Fidesz 30. születésnapján / Orbán Viktor Facebook-oldala)