szerző:
Tetszett a cikk?

Egy fogadatlan prókátora és egy önmagát szuperhősnek gondoló újonca van az ellenzéknek a Fidesz ellen. Egyiket sem kérték, egyiket sem hívták, a fogadatlan mégis folyamatosan körbehaknizza a médiát azzal, hogy akár befogott orral is, de Jobbik. Az újonc pedig felette érzi magát az értékeknek, érdekek mentén cselekszik. A hvg.hu heti politikai elemzése.

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában

Szerethetjük egyszerre a gőzölgő kakaót, vagy a tikkadt nyári napot hűsítő, pincéből előhozott kovászos uborka levét, de a kettő együtt végeláthatatlan szenvedést ígér. Valami hasonló lehetne abból, ha a baloldal és a Jobbik vállt vállnak vetve indulna a Fidesz legyőzésére áprilisban. És valami hasonlót akar lenyomni a pártok és a választók torkán Heller Ágnes, a prókátor, aki először csak azzal házalt, hogy befogott orral is a Jobbikra kell szavazni, de mára ott tart, az MSZP esélytelen a győzelemre, akár vissza is léphetne Vona Gábor pártjának javára. Ezt propagálja Márki-Zay Péter is, az önmagát sárkányölőnek gondoló politikai újonc, aki valójában annak köszönheti a győzelmét, hogy a helyben felgyülemlő fideszes önkényt ledobni kívánó választóknak kitaláltak egy ugyanazon politikai térfélen álló, szűznek tűnő halandót. Távolról sem szuperhőst. Ha 106 lenne belőle, akkor a Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció politikusai egyszerre kérnék el Karácsony Gergelytől az Unicumot.

Heller Ágnesben és Márki-Zay Péterben közös, hogy a politikai racionalitást sutba vágó óhajokat fogalmaznak meg, és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nyolcadik évére oda jutottak, hogy már semmi sem fontos, pusztán az, hogy soha többé Fidesz.

De a pártok nem lelkesednek ennyire a Heller- és a Márki-Zay-tételért, a frontok csak óvatosan közelednek egymáshoz. Gyurcsány Ferenc március 15-én házába hívta a farkast, a Jobbikot – amely végül nemet mondott –, Karácsony Gergely pedig ugyanott azt mondta, hogy még az ördöggel is szövetkezne. Az LMP egyoldalúan visszaléptette két jelöltjét az MSZP és a Jobbik javára. Ez utóbbi párt ugyan hallani sem akar a szocialistákról és a Gyurcsány-pártról, de az LMP-vel leültek tárgyalni. Nagyjából a semmiről, mert a hetek óta húzódó ellenzéki tárgyalások mérlege jelenleg az, hogy:

  • a Momentum, csak azért, hogy április 8-a után ne törölje bele boldog-boldogtalan a lábát, mondván, ők voltak a győzelem kerékkötői, elkezdte egyoldalúan visszaléptetni jelöltjei.
  • a DK röhög a markában, Gyurcsány Ferencnek oly mindegy, hány jelöltjét lépteti vissza, listán kényelmesen benn van, frakciója lesz.
  • az MSZP megszerezte magának a főváros XVIII. kerületét. Kunhalmi Ágnesen van a nyomás, győznie kell. De az alkufolyamatok szűk győztesei eddig a szocialisták.
  • az LMP hasonló cipőben jár, mint a Momentum, csak épp ötször akkora szavazótábora van. A jelöltek visszaléptetése ugyanakkor olyan, mint az amerikai sikersorozatok, nehéz leállni velük. Lehet még számítani a folytatásra, Hadházy Ákos szerint is.
  • a Jobbik pedig köti az ebet a karóhoz, 106 egyéni jelölt, egyeztetésről egyeztetésre demonstrálják ellenfeleikkel, ők az ellenzék vezető ereje.

Szombaton aztán Juhász Péter tett elkeseredett, de nemes gesztust, amikor kiszállt az egyéni küzdelemből, amivel feladta azt a minimális esélyt, hogy a koordinálás kedvezményezettjeként esetleg mégis parlamenti képviselő lehessen. A Belvárosban így furcsa folyamat indult be: a pártok vezetését kihagyó, helyi szintű koordináció. Meglátjuk, mi lesz a vége. Elvileg egyetlen jelölt maradhat baloldalon.

Feltalálták az okosszavazót

Van azonban egy lényeges oka, miért nem nőhet országossá a hódmezővásárhelyi győző és Heller elképzelése. A taktikai szavazás mindössze Ózdon, Salgótarjánban és Vásárhelyen – és sok egyéb helyen, de nem mindenhol – lehet sikersztori. A választó nem birka – nem lehet terelni őket egységesen a politikai karámok között. Hiába mondja azt Márki-Zay Péter, hogy “ha a pártok nem, akkor a választók hoznak felelős döntést.” És hiába mondja azt Elek István, Orbán egykori tanácsadója, hogy “a választópolgárok a pártok előtt járnak az együttműködésben”, ez Orbán kottája.

Sok baloldali választónak elege van Orbán-rendszerből. Sok jobbikosnak is elege van ugyanebből a rezsimből. De hatvan baloldali szavazóból és negyven jobbikosból nem lesz száz kormányváltó voks – még úgy sem, ha ezek a szavazók tudnák, hogy ebben az esetben fideszesből csak kilencven lenne és győzhetnének.

A balosok nem egy az egyben szavaznak át a Jobbik jelöltjére, mert nem azért akarják leváltani a Fideszt, hogy kipróbálják, mit tud Vona, nem juttatnák kormányrúdhoz mindössze azért, mert ő még nem volt ott. Toroczkai nem csereszabatos Hiller Istvánnal. És hiába mutatnak a Jobbik szavazóinak egy esélyes baloldalit a Fidesz legyőzésére, sokan nem ikszelnék be őt, a Jobbik-tábornak az MSZP-ről és a DK-ról sok esetben a mai napig a szemkilövetés és Őszöd jut eszébe.

A nem átszavazók pedig jellemzően vagy otthon maradnak vagy a Fideszre voksolnak inkább.

Nem hiába mondta azt Karácsony Gergely a Magyar Narancsnak adott interjújában, hogy ha sikerül a Fideszt kisebbségbe szorítani a választások után, ő biztosan nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy Vona Gábort támogassa abban, hogy miniszterelnök legyen. Úgy fogalmazott: “az ügyvivő kormányfőnek egyébként Orbán Viktort javaslom, szeretném, ha végignézné, ahogy lebontjuk a NER-t a feneke alól.”

Összeborulás már nem lesz

Ha már összefogás, Karácsony azt is mondta, hogy Csepelen vissza kellene lépni Szabó Szabolcs és az Együtt javára, amivel szintén nem aratott osztatlan sikert az MSZP elnökségében. Ahogy már jeleztük, az Együtt elnöke, Juhász Péter bejelentette visszalépését a Belvárosban, ami közelebb lökte Szabót a csepeli körzethez. A Momentum vasárnapra már vissza is vonta emberét Németh Szilárd körzetéből. A kicsik tehát elkezdték az egyoldalú gesztusokat, csak az nem látszik, milyen stratégia áll mögötte. Az Együttnek és a Momentumnak nem valószínű, hogy legyen elég szavazata a küszöb eléréséhez. Egyetlen reményük, ha pár egyéni körzetet megszereznek az alkuk során.

Láthattuk, közel sem a választók tömegei, sokkal inkább potens vagy annak tartott politikai hangadók próbálják az összefogás irányába lökni az őszinte pillanataikban erről hallani sem akaró pártokat. Így az előttünk álló két hétben biztosan fogunk még hallani különféle tárgyalási feltételekről, ajánlatokról, paktumokról és választókerületi összekacsintásokról. Még úgy is, hogy a pártoknak és a politikusoknak ehhez semmi kedve. Az más kérdés, hogy hány helyen állapodnak meg a helyiek a mezőny szűkítéséről. Heller Ágnes a stúdiókból nem érheti el célját, de Márki-Zay különböző városokban adhat hitet a helyi jelöltek együttműködésére.

Ne feledjük, a pártok érdeke, hogy a listán rájuk szavazzanak. Ezért a különállásukat kell mutatniuk a nagy nyilvánosság előtt. Csak helyi szinten érdekesek az egyéni versenyek. Ott is rendezhetik el, hogy több esélye legyen a kormányváltóknak.

A hét idézete Orbán Viktoré. Aki hiába riogatja választóit évek óta a menekültválsággal és mondta azt a választás tétjéről, hogy évszázadokra is meghatározhatja sorsunkat, Brüsszelben, miután európai politikusokkal tárgyalt, azt mondta a migráció kérdéséről:

“Elnapoltuk az ügyet.”

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!