Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
A brit lapnak a magyar választási kampánnyal foglalkozó cikke az egyik legabszurdabb epizóddal indít: az albérletet kereső dzsihádisták postaládákba bedobott szórólapjával, amelyről kiderült, hogy olcsó, a muszlimellenességre játszó propagandatrükk. A lap szerint ugyanis pont a bevándorlásellenesség erősette meg Orbán Viktor pozícióját – és ez tette az európai szélsőjobboldal ikonjává. Ennek viszont egy hisztériához közeli közhangulat az ára – írja a lap, amely megszólítja Szél Bernadettet, aki szerint Orbán legnagyobb álma, hogy a migrációs válság soha ne érjen véget, ez táplálja ugyanis a kampányát.
A Times némileg értetlenül áll az előtt, hogy bár Magyarországon jelenleg mintegy kétezer migráns tartózkodik, a hozzájuk kapcsolódó összeesküvések és terrorista történetek uralják a híreket. A lap azt írja, hogy az állami tévécsatornák propagandagépezetként működnek, a legbefolyásosabb újságokat pedig kormányközeli üzletemberek ellenőrzik.
Orbán élvezi, hogy Európa fekete báránya, de bírálói szerint az általa nagyra tartott illiberális demokrácia kiépítésével Magyarország az önkényuralom szélére sodródott – írja a lap.
A Times szerint Orbán hatalmának az egyik biztosítéka az egymással vitatkozó ellenzék: bár egyes felmérések szerint a többség kormányváltást akar, nem tud megegyezni abban, hogy melyik párt lépjen a Fidesz helyére. Márpedig az ellenzéki zűrzavar csak Orbán üzenetét erősíti, miszerint csak a Fidesz képes erős kormányzásra.
