A Fidesz és Orbán Viktor harmadik kétharmados győzelme után már megvizsgáltuk, mennyit hozott a konyhára az, hogy ha valahol megjelenik a kormányfő. Jellemzően a billegő körzetekbe látogatott el, és kevés kivételtől eltekintve rengeteg plusz szavazatot intézett pártjának (jó, a magyar politikai viszonyoknál billegésről kicsit mókás beszélni).

A furcsa, már-már álruhás országjárásról Rogán Antal propagandaminiszter korábban azt mondta, ez azért van, mert Orbán nem a sajtónak, hanem az embereknek kampányol. Az országjáró roadshow pedig már most megismétlődni látszik: a Fidesz elnöke volt már Borsod megyében, Baranyában és a főváros V. kerületében is, valamint abban az óvodában, ahol a kampány során megbüntették. Pontos menetrend most sincs, a tiszteletkör-útról csak annyit árultak el korábban, hogy Vajszlóra például azért ment, mert „köszönetet szeretett volna mondani a falusi embereknek a támogatásért.”

Az, hogy Orbán a mai napig kampányol, két dolgot juttat eszünkbe, egy orosz és egy amerikai előképet. Elsőként a Trockij-féle permanens forradalom ugrik be, amit Tamás Gáspár Miklós úgy határozott meg egyszer, hogy

„az az elképzelés, amely szerint a szocialista forradalom nem éri el a célját avval, hogy a proletariátus és pártja átveszi a hatalmat, és megszilárdítja saját államát, amely a maga kényszerintézkedéseivel alakítja ki (kívülről és fölülről) az új társadalmat.”

Az állandó politikai kampány nemcsak a szovjet politikai hagyománynak volt része, de az Amerikai Egyesült Államok egyenesen belebolondult a folyamatos harcba – ott nem a forradalom, hanem a kampány permanens, ugyanis nemcsak az elnökválasztási kampányt húzzák a végtelenségig, de a szenátor- és képviselőválasztás is folyamatosan kampányüzemmódban tartja a demokratákat és a republikánusokat. Magyarország nem Szovjetunió és nem Amerika, a Fidesz mégis ugyanarra a polcra tette a kampányt a politikacsinálással. Orbán a miniszterelnöki eskütételét követő beszédében, majd később, miniszterei bemutatásakor is nagyívű tervekbe hajszolta ugyan saját magát és híveit, hogy aztán keserű legyen a valóság.

Szigorított Stop Soros, a vélemény- és gyülekezési szabadságot is szűkítő alkotmánymódosítás, az alt right megvendégelése, újságírók kitiltása, táncolás a Néppárt-tagság határán. Közben pedig mégis szem előtt a közelgő EP-kampány – nem véletlenül mondta azt Gulyás Gergely, hogy a Fidesz a Néppárt egyik legsikeresebb tagja –, valamint a jövő őszi önkormányzati választások. Ez utóbbi könnyebb menet lehet a Fidesz számára, áprilisban az ellenzék által nem ismert vidéken nyerték meg a választást, Európa már nagyobb falat lesz.

A jövő tavaszi EP-választás ahhoz közel van, hogy a most belső válságot nyögő és sebeket nyalogató MSZP, Jobbik és LMP egyszerre szedje rendbe saját és támogatói sorait is. Ráadásul a szocialista párt háza tájáról már olyan hírek is eljutottak hozzánk, hogy az MSZP-ben attól félnek, hogy akár a Momentum is megelőzheti őket jövő tavasszal, miközben ők már azzal is elégedettek lennének, ha ugyanúgy két képviselőt küldhetnének Brüsszelbe, mint legutóbb.

A Fidesznek azonban nem kell belső válságokkal megküzdenie, Lázár János önkéntes száműzetésbe vonult, az állítólag Orbánt megzsaroló Seszták Miklósra visszahullhat partizánakciója – lehet, hogy Kisvárda bukja a sportcsarnokát is –, Simicska Lajos kipukkadt, az ellenzéki tüntetések szunnyadnak. Az újraéledéshez azonban elég egyetlen szikra is, az elégedetlen tömegeket a kampányfogások nem nyugtatják meg. Ráadásul kampányolással még nem lakott jól senki, legfeljebb Mészáros Lőrinc.

És mégis, németek mondogatják maguknak a focisták "bölcsességét":

a meccs utáni idő egyben a következő meccs előtt idő is.

Nincs tehát megállás, Orbánnak a nagy arányú EP-győzelem kell. Hát meg sem áll az országban és a kampányban. Ő tudja, hogy mi szól mellette, és mi ellene, a következő év májusában:

• alacsony lesz a részvétel, így a Fidesz mozgósításra kiképzett gépezete még jobban tud érvényesülni,
• viszont az EP-választás a szavazó számára tét nélküli, nem következik belőle hatalom, tehát szabadon kísérletezhet, büntethet és díjazhat. Ez pedig általában az ellenzéknek kedvezne.

Orbán tudja, ha végleg tönkre akarja verni ellenfeleit, akkor szállítania kell. Tizenkét éves víziókat vázol, de a következő tizenkét hónapra koncentrál.