Még csak menekültekkel sem kell foglalkoznia egy civil szervezetnek ahhoz, hogy a tevékenysége „migránssegítésnek” minősüljön, s így tiltólistára kerüljön.
„Az államnak az olyan állami feladatokat kell ellátnia, mint a határőrizet és az emberek védelme, nekünk, civileknek pedig azok szerint az erkölcsi és morális normák szerint kell eljárnunk, amit a lelkiismeretünk diktál” – nem tudni, otthon mit kapott miatta, de e szavakat Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége mondta, amikor két évvel ezelőtt adományokat osztott a nagyfai ideiglenes befogadóközpontban elszállásolt menekülteknek. Amit a first lady tett,
főbenjáró bűnnek számítana nemcsak a férje, de a Stop Soros törvény legújabb tervezete szerint is,
amit a kormány kezdeményezésére kedden kezdett tárgyalni a parlament.
A nevében a milliárdos elleni, valójában a teljes civil szféra megregulázására szolgáló jogszabálytervezet korábbi változata alapján a törvény csak azokra a szervezetekre terjedt volna ki, amelyek – közvetve vagy közvetlenül – az illegális migrációt segítik elő. A honatyák előtt fekvő – a kormányzati indoklás szerint a társadalmi igényeknek megfelelően szigorított – tervezetből azonban már kikerült az „illegális” jelző. A kormány minden olyan tevékenységet „migrációt segítőnek” minősítene – engedélyhez kötne és különadóval sújtana –, amelynek során valaki például pénzbeli vagy vagyoni jellegű támogatással igyekezne enyhíteni a menekültek ínségén. De a migrációsegítés bűnébe esne az is, aki felvilágosítást ad a Magyarországra bebocsátást kérőknek a jogaikról, uram bocsá' arra vetemedik, hogy lefordítja az anyanyelvükre az őket érintő magyar rendelkezéseket.
A tervezet meglehetősen képlékeny fogalmai alapján a „jogalkalmazói gyakorlat befolyásolására tett kísérletnek” minősülhetne az is, ha valaki például a hatósági túlkapások miatt az áldozatok védelmében szót emel. Azt pedig már az utóbbi hetek kormánypárti vezetésű önkormányzataiban meghozott döntések sorozata is bizonyította, hogy bármely civil szervezetre rásüthető a „bevándorlásszervező” bélyeg, még ha csupán egy adott település, térség szegényeivel vagy a romák felzárkóztatásával foglalkozik is.
Míg a törvény korábbi változata csak regisztrációs kötelezettséghez javasolta kötni a kormány által „migránsokat segítő szervezetnek” minősített civilek működését, a Stop Soros 2.0 már belügyminiszteri engedélyt ír elő. A helyzet abszurditását jól mutatja, hogy a miniszter az eljárás során lényegében szabadon dönthetne arról, mely szervezetek tevékenységét ítéli nemzetbiztonsági kockázatnak. Ezzel a lépéssel az egyesülési szabadság alkotmányos védelme oly mértékben sérülne, amire a rendszerváltás óta nem volt példa – figyelmeztet az Eötvös Károly Intézet. A belügyminiszteri engedély hiányában ugyanis a kormány által kipécézett civil szervezetet – ügyészségi kérésre – a bíróságnak törölnie kellene a nyilvántartásból. Holott jogállami minimum lenne, hogy az ilyen, alapjog-korlátozó döntéseket a független bíróság felülvizsgálhassa.
Azok a szervezetek sem érezhetnék teljes biztonságban magukat, amelyek túljutnak a politikai szűrőn, és megkapják a működésükhöz szükséges engedélyt például ahhoz, hogy a kormány által befogadott menekülteknek (a tavalyi 1291 után idén januárban további 97 fő kapta meg ezt a védelmet) támogatást nyújtsanak. A Stop Soros valójában ugyanis nem egy, hanem három csapást mérne a civil szféra azon szervezeteire, amelyeket a kormány – akkor is, ha például csak karitatív munkát végeznek (mint történt az legutóbb Pécsett) – a bevándorlás szervezésével vádol meg. „A migrációt támogató szervezetek működésének engedélyezéséről” szóló előterjesztéshez szorosan kapcsolódó „A bevándorlási finanszírozási illetékről” beadott indítvány értelmében 25 százalékos büntetőadó sújtaná azokat a szervezeteket, amelyek többségében külföldi pénzekből jótékonykodnak. Márpedig ebben a körben nagyon is gyakori az ilyen. Az intézkedés – hacsak nem kap valami külön mentességet – a Lévai Anikót jószolgálati nagyköveteként a soraiban tudó magyar Ökumenikus Segélyszervezetet éppúgy hátrányosan érintené, mint számos, a menekültek segítésében részt vevő egyházi karitatív szervezetet. A törvény a bizonyítás terhét is megfordítaná: a kipécézett civil szervezetnek kellene hitelt érdemlően igazolnia, hogy a külföldről kapott támogatást nem a bevándorlás segítésére használta fel.
A törvénycsomag harmadik, talán legabszurdabb eleme „Az idegenrendészeti távoltartásról” szóló előterjesztés, amit ugyancsak Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője jegyez. A Stop Soros ezen a ponton már
jogi képtelenségektől hemzsegő pamfletbe csap át,
amit nem is lehet másként értelmezni, mint olyan kommunikációs trükként, amit maga az előterjesztő sem gondolt komolyan, és a választások utánra halasztott végszavazásig magától is átírna. E passzusok alapján ugyanis a bevándorlás szervezésével vádolt civilek (kivéve, ha diplomata vagy képviselő az illető) be sem tehetnék a lábukat a schengeni határok 8 kilométeres övezetébe. A törvényjavaslat még abban sem tesz különbséget, ha az illető történetesen ilyen, a tiltott zónába eső településen élő személy. Utóbbiak még a saját otthonukat sem közelíthetnék meg. Ráadásul a távoltartó rendelkezés kiterjed Budapestnek olyan területeire is, mint a ferihegyi repülőtér vagy a nemzetközi hajóállomások, amelyek – a szövegben is hivatkozott 2016/399. európai parlamenti és tanácsi rendeletek alapján – szintén beletartoznak a „külső határ” fogalmába.
A kormányt láthatóan csak megerősíti elszántságában, hogy a tervezet heves nemzetközi kritikák kereszttüzébe került, és már 23 ország közel háromszáz civil szervezete tiltakozott a Stop Soros ellen. Az UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete is azt hangoztatja, hogy „menedékjogot kérni alapvető emberi jog” és az „embereket nem szabad megfosztani a lehetőségtől, hogy oltalmat keressenek”. Michael Roth, a német szövetségi kormány európai ügyekért felelős államminisztere pedig azt hangsúlyozza, hogy a demokrácia lényege, hogy az emberek kiállnak a meggyőződésük mellett. Lázár János főminiszter legutóbbi kormányinfón elmondott szavaiból ugyanakkor arra lehet következtetni, hogy a kormányzati döntésbe már az unió kötelezettségszegési eljárását is beárazták.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
