szerző:
T. R.
Tetszett a cikk?

Nem nagy piac ez, néhány tízmilliárd évente, de nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy a Fidesz még ideológiát is teremtsen ahhoz, miért követel helyet magának a mézesbödön mellett. L. Simon László fel is vázolt egyet.

“Új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség a harmadik kétharmad után, és mi tagadás, szeptembertől nagy változások előtt állunk” – jelentette ki Orbán Viktor Tusványoson, a nagy kultúrharc kellős közepén.

Azóta mindenki találgat, Orbán csak nemrég tért vissza egy hónapos szabadságáról. A nagy változások egy részének időről időre megágyaz a kormánylapban, a Magyar Időkben futó, Szakács Árpád által jegyzett “Kinek a kulturális diktatúrája?” sorozata. Hogy ez mennyire lehet sikeres, mennyire lecserélhető az irodalmi kánon egyik pillanatról a másikra, Nyáry Krisztián irodalomtörténész, a Líra kreatív igazgatója nemrég egy interjúban azt mondta:

Eddig akárhányszor nekibuzdultak, hogy politikai alapon átszabják a kánont, például a negyvenes években, amikor a zsidó szerzőket ki kellett dobni, vagy az ötvenes években, amikor a polgári írókat kellett kidobni, azért mindig az lett a vége, hogy nem sikerült.

A Szakács-írások ennek ellenére, vagy éppen ezért támadások a még a jobboldali kormány és holdudvara által be nem kebelezett kulturális elit felé, volt már céltábla írókon, költőkön, civileken, rádiókon, személyesen Esterházy Péteren és a Petőfi Irodalmi Múzeumon, ahol az Örökség Kultúrpolitikai Intézet kedd délután megrendezte az Állammal vagy nélküle? konferenciát a könyvkiadásról és a könyvkereskedelemről.

A beszélgetésnek L. Simon László korábbi kulturális államtitkár, a Fidesz országgyűlési képviselője, Kolosi Tamás, a Líra Könyv Zrt. és Gyurgyák János, az Osiris Kiadó igazgató-főszerkesztője volt a résztvevője.

©

Nem árt tudni, hogy a magyar könyvpiac egyébként nem egy nagy piac, éves szinten nagyjából 60 milliárdos forgalmat bonyolítanak, ebből 10 milliárd a már túlnyomó részben államosított tankönyvpiacon realizálódik. A fennmaradó 50 milliárdnak a körülbelül 95 százaléka a piacról jön össze, ebből a szempontból az állam itt még nem fajsúlyos szereplő. De jelen van, péládául a Nemzeti Könyvtár sorozattal – amiről Kolosi azt mondta, szakmai szemmel csúnya könyvekről van szó, ráadásul számítások szerint durván a duplájába került, mintha tisztán piaci alapon jelentették volna meg –, azt L. Simon is elmondta, a könyv megszületésénél, kiadásánál, de még a terjesztésénél is ott van az állam, a kérdés csak az, jogos-e az a felvetés, hogy még ennél is jobban jelen legyenek.

Kolosi könyvpiaci áttekintéséből kiderült, hogy a magyar könyvszakma aranykora az 1990-es évek közepétől legkésőbb 2008-ig tartott, utána azonban több szempontból is válság következett. A nemzetközi pénzügyi és hitelezési válság itt is pusztított, túltermelési válság következett, ráadásul jellemzőek lettek a körbetartozások. MIndennek tetejében államosították a tankönyvpiacot, amivel a tortából eltűnt egy tízmilliárdos szelet. A Líra vezetője szerint az utóbbi 3-4 évben megkezdődött a kilábalás, lassú növekedés figyelhető meg.

Gyurgyák korábban híve volt az állami szerepvállalásnak ezen a területen, de a tusványosi beszéd óta úgy van vele, hogy:

Félek a görögöktől, akkor is, ha ajándékot hoznak.

A kérdés szerinte csak az, hogy milyen mélyen fog belenyúlni az állam a kulturális területre.

©

A könyvpiacról általában azt mondta, az már eleve kettévált. Vannak a nagyok (az Alexandra bedőlése után a Libri és a Líra), ők jól működnek, a bestsellerekkel százezres, néha akár kétszázezres példányszámokat érnek el, de a közepesen fogyó könyvekből is eladnak 20-60 ezer példányt. “Itt az államnak nincs szerepe” – mondta. A másik terület a tudományos és szakkönyveket kiadó vállalatok, ez az ezredfordulón egy 9 milliárdos, ma egy 6 milliárd alatti piac. Azt mondta, ezen a területen 1500 eladott példány mellett lehet nullára kihozni egy könyvet, de 3-5000 eladott példány mellett már egymilliót lehet keresni, húszezernél pedig már “szép kis összegről beszélünk”.

De itt sem az államnak kellene megjelennie, hanem nagy cégek alapítványainak, civileknek, vásárló tömegeknek – mondta, majd hozzátette, ennek a szegmensnek segítségre van szüksége.

Felvetett egy ritkán hangoztatott nézőpontot is, méghozzá azt, hogy a magyar könyvpiac sajátossága, hogy keletről közelít az Alibaba, nyugatról az Amazon, és a két nagy kereskedelmi óriás valahol itt, a közelben fog összecsapni, ha ez tényleg bekövetkezik, akkor “a magyar könyvszakmában kő kövön nem marad”, ha jelen van az állam, ha nincs.

Amikor a moderátor, Zsuppán András rákérdezett arra, mi az állam szándéka a könyvpiacon, L. Simon először csak annyit mondott, nem tudja, ő csak egy vidéki országgyűlési képviselő. Helyette az Osiris vezetője válaszolt, aki arra jutott a gondolkodásban, hogy mindenképpen nagy változások előtt állunk.

Mi az érdekes a Fidesz számára? Az emlékezetpolitika és az irodalom néhány szeglete, ami szorosan összefügg a könyvszakmával.

Szerinte több forgatókönyv is elképzelhető. Egyfelől az állam bekebelezheti a két nagy szereplőt, vagy legalább az egyiket. Másrészt megeshet, hogy létrehoz egy saját hálózatot, néhány nagyvárosban könyvterjesztő boltokkal, tehát a kereskedelmi oldalon száll be. Harmadrészt lehet, hogy kiadókat fognak támogatni, sokkal jelentősebb mértékben, mint eddig.

©

Kolosi erre csak annyit mondott, vannak területek, ahol semmi szükség az államra, ilyen az ifjúsági és gyermekkönyvek piaca, de – ahogy az már korábban is szóba került – a tudományos és akadémia könyvek területén lehet, jól jönne az állami segítség. A tankönyvkiadásnál pedig túlburjánzott az állam, ott visszavenni kellene.

L. Simon kérdésre válaszolva azt mondta, nincs szükség új állami könyvkiadóra, nem tud olyan felelősen gondolkodó állami szereplőről, aki könykiadásban gondolkodna, de a könykereskedelmben indirekt módon jelen lehet az állam, szerinte nemzeti könykereskedelmre lenne szükség, az ötlet ott helyben nevet is kapott, nemzeti könyvesbolt hálózat. Azt nem tudja, tervben van-e ilyen kormányzati törekvés, de megerősítette, van keresnivalója az államnak ezen a területen.

Szintén kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, gondolkodik könyv témában törvényjavaslatot benyújtani, szavaiból arra lehet következtetni, a kötött ár elérése lehet a cél, hogy az új könyveknek a megjelenést követő egy évben ne csökkenhessen az áruk.

A beszélgetés végére a korábbi államtitkár ideológiát is gyártott az állam könyvpiaci megjelenéséhez:

Mi van, ha úgy fogjuk fel a könyvkereskedést, mint alkotmányos alapjogot, aminek értelmében mindenkinek joga van a művelődéshez? Mi van, ha annak a jegyében lép fel az állam, hogy sérült ez az alapjog?

©

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!