Rángat, lefullad a kocsija? Cserélje le a kerekeit! Az efféle gyógymódot még az úrvezetőknek is nehezen lehetne eladni. Viszont pont olyan, mint az az ötlet, hogy az egészségügyön az segíthetne, ha a magánszolgáltató radiológiákat, laborokat is államosítanák. Amatőr megoldás lenne mindkettő. A Népszava találgatására Orbán Viktor kötcsei szavai adtak alapot, hiszen nem könnyű értelmet találni a kétféle tulajdon szétválasztásáról szóló – kiszivárogtatott – miniszterelnöki mondandóban.

A jelenlegi helyzet az, hogy a közvetlenül gyógyításra fordított ezermilliárd forintos egészségbiztosítási kiadás 25 százaléka profitérdekelt és non-profit cégek bevétele. Közpénzen megrendelt magánszolgáltatást nyújtanak a háziorvosok, a fogorvosok, a védőnők, a háziorvosi ügyeletek, a betegszállítók, a művesekezelést, laborvizsgálatot, képalkotó diagnosztikát kínáló cégek. Többségüknél semmi módon nem keveredik a tulajdon, így szétválasztani sincs mit. Az orvosi technológiát és az azt működtető személyzetet jellemzően a vállalkozások adják, legfeljebb az állami kórház, önkormányzat biztosítja a működéshez szükséges helyiséget, bérlőknek a műtőt. Ha ezt ingyen teszi, vagy szemet huny fontos munkatársa délutáni maszekolása fölött, magára vessen. Bizonyára kiszámolta, hogy még így is jobban jön ki, mintha maga vásárolná meg a drága technikát és működtetné is azt, vagy elveszítené működése fenntartásához szükséges szakorvosait.

Nem a „szétválasztásról” kellene tehát beszélni, hanem kiszámolni, vajon tényleg gazdaságos, olcsóbb megoldás-e vállalkozásba adni egyes szolgáltatásokat? Egyszerűnek látszó, mégis nehezen megválaszolható feladvány. Melyik olcsóbb, az államtól/Európai Uniótól „ingyen kapott” CT-vel, MR-rel működtetni a radiológiát, vagy az amortizáció fedezetére, a hiányszakmához illő bérekre és még némi haszonra is igényt tartó vállalkozónak adni a megbízást? De mi van, ha az előbbi nyilvánvalóan olcsóbb, ugyanakkor magánvállalkozásra kell bízni a működtetését, mert egyszerűen nincs szerződtethető munkaerő?

Túry Gergely

További variáció, hogy a kórház vezetése kimutatja, milyen drága a labor működtetési költsége, mennyivel olcsóbb a munkát vállalkozásba adni. És ha a számolásnál azért fog vastagon a ceruza, mert ezzel akarja korrupt módon képbe hozni a kiszemelt magáncéget? De az sem biztos, hogy az állami-állami üzlet költségtakarékos. Elég arra a jogszabályra gondolni, amely a büntetés-végrehajtást jelöli ki nyertes szállítónak, ha az ára csak 20(!) százalékkal magasabb a versenytársainál. Ma még csak a WC-papírt, a műtéti textíliát, a mosatást kell a bv-től rendelni, holnap már a műtéti eszközök, holnapután pedig a röntgenkészülékek is onnan jönnek.

Elsőre talán eretnek gondolatnak tűnik, ám korántsem nélkülözi a reális alapokat, hogy az állami finanszírozás tette profitábilis ágazattá az eszközigényes szakmákat, így takarítva meg a korszerű medicinához nélkülözhetetlen orvostechnológiát. Persze úgy is lehet magyarázni Orbán szavait, hogy csak a kórházakból, szakrendelőkből űzetnek ki a magáncégek, jócskán lejjebb véve az állami intézmények kapacitását. Akinek nem jut belőle, vagy nem tudja kivárni, az mehet a tisztán fizetős szférába. Akkor pedig lőttek a közkórházak ma megtűrt fizetős VIP-részlegeinek is, az állami infrastruktúrában, a személyzettel való bűvészkedéssel a közzsebből magánzsebbe teszik ide-oda a bevételt.

Annak nincs sok realitása, hogy hirtelenjében százmilliárdos nagyságú állami invesztícióval pótolják a magántőke kiűzetésével fellépő hiányt. Hiszen már most az okoz fejtörést, hogy miből fizesse a költségvetés az év végére a 100 milliárdnál is többre prognosztizált adósságot, amit előrejelzések szerint a kórházak és a gyógyszerkiadások hoznak össze. Vagyis a magánerő kitessékelése törvényes módon és költségtakarékosan csak úgy lehet, ha viszik magukkal a holmijukat és az idő előtti szerződésbontásért járó kártérítést.

HVG Archív

Orbán Viktor szerint a kórházak állapota rendben van – nyilván pontosan ugyanezt mondják mindazok, akik jártak már egyikben vagy másikban, a Szent Jánostól a Merényiig vagy a dél-pestiig –, így már csak a változtatás hiányzik. Nem a reform, az ellátórendszer feladatainak és működésének számbavétele és újragondolása!!! Hanem a különválasztás, ami virágnyelven annyit tesz: a tisztán állami legyen a szegény ellátás, magánba pedig menjen az, aki megengedheti magának.

A mainál bizonyosan tisztább helyzetet teremt, világossá válik, ki mennyit ér a népnemzeti egészségügyben.