Az áprilist megelőző egy év meghatározó élménye az ellenzéki szavazatbővítés helyett az erőszakos összefogás- és esélyesjelölt-tukmálás volt. Át kell szavazni, hajtották a maradék tévében, rádióban, lapokban. Orrbefogva. Nem lehet fanyalogni, a Jobbikkal (meg az LMP-vel) is össze kell fogni. Nekem tehát, aki Bács 05-ben szavaztam, a jobbikos jelöltet kellett volna választanom, mert megmondták a honlapon. Aham. Egyéniben nálunk toronymagasan, 50% fölötti eredménnyel nyert a fideszes. Ordas pénzgyűjtő-színpadkövetelő hazugság volt, hogy a jobbikos bármire is esélyes lett volna. Persze, és most jön a lényeg, ez miért zavarta volna az összefogósdi apostolait? Hiszen ők Újlipótvárosban Hiszékeny Dezsőre szavazhattak! A Belvárosban Csárdi Antal, Erzsébetvárosban Oláh Lajos ikszelése szintén nem okozhatott számukra lelkifurkát. A budai villanegyedek „esélyes” balos ellenzéki jelöltjei sem. Nem kellett olyanra szavazniuk, aki alapvetően mást mond, pláne mást ordít, mint ők. Ott nem volt jobbikos „esélyes jelölt”. Úgy könnyű tukmálni, hogy te ne fanyalogj, te orrbefogva szavazz át, de nekem nem kell.

Na most nekem egyébként vannak problémáim Puzsér Róbert főpolgármester-jelölttel. Még akkor is, ha a Sétáló Budapest programpontjának címzettje lehetnék: autóm nincs, munkámat az általa sétálhatónak ígért belvárosi területen végzem. De kivívtam és fenntartom magamnak a jogot, hogy „fanyalogjak” és „kritizáljak”. Én mondhatom, hogy nekem ez nem elég. Mondom is: ízlésem szerint való jelölt nem Puzsér Róbert, hanem egy liberális aspiráns lenne. Olyan, akinek van víziója és tudása a másik 19 (vagy 199, vagy 19999) területről is, ami egy főváros vezetése során felmerül, nem csak a belső kerületek forgalomszabályozásáról. Kultúra és gazdálkodás, infrastrukturális fejlesztések, hagyománytisztelet és modernitás és még ezer más dolog. Vezetői tapasztalat, szakmai helyismeret és egy integratív, könnyen szerethető személyiség, aki (ellentétben a pártok aktuális jelöltjeivel) nem parádézik minden héten a tévében azzal, hogy ez is én akarok lenni, meg az is, na jó, feláldozom magam, rakjatok minden lista élére. Legyen mértéktartó és szavatartó.

Az én jelöltem Nyáry Krisztián lenne. Sajnos nem vállalja.

De nekem jogom van olyan úri huncutságokhoz, mint a szabad választójog. Önöknek, kedves összefogósdi demokraták, más a történetük. Önök, kedves összefogócskázók, mindig azt hajtották, hogy igenis a Jobbikkal és az LMP-vel és mindenkivel közösen, ne fanyalogjunk, és az esélyes jelöltre szavazzunk, orrbefogva, bármit is ordít. Ne arra, aki tetszik, ugye.

Nos, akkor kérem szépen Heller Jobbik-suvickoló Ágnest a tévéstúdióba, az álcivil bankszámla-mozgalmárokat a színpadra, a szépkorú újlipótvárosiakat a betelefonálós műsorokba, és követeljék maguknak és maguktól, de hangosan ám, hogy éljen Puzsér! Hiszen íme, itt a tökéletes összefogósdi, amit mindig is akartak: egy jelölt, aki egyszerre kaphatja meg a „demokrata” pártok, valamint a Jobbik és az LMP szavazatait. Teljesen világos, hogy sem Karácsony Gergely, sem Horváth Csaba nem aspirálhat utóbbi két párt híveinek támogatására. Puzsér az Esélyes Jelölt az összefogósok definíciója szerint, úgyhogy nesze, ne fanyalogj, ne kritizálj, hiszen akkor téged a fideszesz támogat, ugye!! Lelepleződtél, te áskálódó-bomlasztó, sötétben bujkáló lengyelbotka! Szavazz csak szépen az ordító Puzsérra! És aki mostantól bejelenti, hogy ráindul az ellenzéki jelöltre, az mind Orbán-bérenc, mint Bodnár Zoltán plakátjai!! Jól meg lehet élni az elemezgetésből meg hobbiblogolgatásból, vagy talán tévednék?! ÖSZ-SZEFO-GÁS!! ÖSZ-SZEFO-GÁS!!

Szívjatok végre ti is.

Vagy lehet úgy is, hogy ebből végre tanultok, drága összefogás-tálibok. Értsétek meg, hogy ha azt erőltetitek, hogy fogjuk be a pofánkat, és orrbefogva szavazzunk, akkor előbb-utóbb megfullad a nemzet. Hagyjátok abba. Aztán ha 2024-ben lesz még egyáltalán főpolgármester-választás, megkérjük a Nyáryt, hátha.