„A cezaromániás miniszterelnököcskét / elefánt borotválja, / tükör előtt. / Borotválását követően ül / és fékevesztett rémuralmat tervez hangosan: / egy bomlott elméjű rablóvezér / bomlott elméjű bandájával / elfoglal egy országot, / és kirabolja, / és az tétlenül tűri. / És hálót sző a félelem.” Az idézet Bari Károly 2017-es, Feljegyzések a télről című verséből való. A ritkán megszólaló kiváló költő allegorikus cirkuszi előadást villant fel, amelyet a társulat egy apró faluban mutat be. Olyan sikerrel, hogy „a közönség, mint egy bundás rozmárcsorda, / összeveri az első uszonyait, / megtapsolja a szereplőket”.
Rossz az, aki rosszra gondol.
Visszatérve a költői álomból a valóság talajára, Fókuszban rovatunkból kiderül, hogy a migránsokkal, Sorossal és újabban az ENSZ-szel riogatás közepette a tulajdon újrafelosztása zavartalanul folyt – és folyik. A kormányfői vő és Mészáros Lőrinc gyors meggazdagodása már-már dinasztikus törekvéseket vet föl. A külpolitikát pedig feltehetőleg
a miniszterelnöki hangulatváltásokkal lehet a legpontosabban jellemezni, logika csak tévedésből fedezhető fel bennük.
Elvtelen pragmatizmus annál inkább. Magyarország rovatunk ennek taglalása mellett azt is bemutatja, hogy a kormányfő hívei zavarodottan szervezkednek egy hűségesküvel felérő békemenetre, s ha ez összejön, múltidéző május 1-jei felvonulásba csöppenünk. Legfeljebb március 15-ére esik az idén.
Ha egy nép hatvan év szocializmus után úgy gondolja, hogy húsz év elteltével egypártrendszerre van szüksége, akkor erre csak azt tudom mondani, hogy egészségére
– mondja Portré rovatunkban rezignáltan Szikszai Rémusz rendező, aki szerint az irodalom nem tud annyira abszurd lenni, hogy a valóság ne írná felül.
A nemzetközi szervezetek egy éve még rettegtek, hogy a globális konfliktusok eszkalálódnak. A közelmúltban azonban bizakodás lett úrrá rajtuk, az egyes gazdasági régiók összehangolt konjunktúrájáról, gyorsuló növekedésről értekeztek. Ez átragadt a cégvezetőkre is, akik – amint Trend rovatunkból kiderül – páratlan optimizmussal tekintenek a közeli jövőbe. Csakhogy a napokban bebizonyosodott, hogy a korábbi aggodalmak nem alaptalanok. Donald Trump vámemelésekkel akarja igazolni választási jelszavát, hogy Amerika az első, ami könnyedén világméretű kereskedelmi háborúskodásba torkollhat. Világ rovatunk arról is tudósít, hogy Olaszországban euroszkeptikus és elitellenes pártok nyerték a választást, Silvio Berlusconi pártjának nagy visszatérése azonban elmaradt. Háttér gyanánt Szellem rovatunk felidézi, hogy a kilencvenes évek elején a korrupcióellenes Tiszta Kezek mozgalom csak átmeneti sikert aratott, sőt Berlusconi a számonkérés elől menekült a politikába. Az olasz maffia Szlovákiába is benyomult, elérve a hatalom csúcsait; Ján Kuciak tényfeltáró újságírót és menyasszonyát pedig meggyilkolták.
Fordulatot vesz a kínai politika is, amely néhány évtized reformjai után megint keményedik. A Gazdaság rovatban Hszü Cseng-kang beszámol arról, hogy még a külföldi tulajdonú cégeknél, civil szervezeteknél is pártcsoportot kell létesíteni. Abszurd gondolat, hogy a magyar kormányfő netán ezt is eltanulja nagy példaképétől. Csak felül ne írja a valóság: az áprilisi választások után beállít valaki, hogy Fidesz-alapszervezetet létesítsen a HVG-ben.
A szerző a HVG szerkesztője.
