Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
| Csárdi Antal kereskedő, új LMP-s honatya |
„Hatéves lehettem, amikor azt mondtam édesanyámnak: egyszer majd politikai gyilkosság áldozata leszek” – utal politikusi elszántságának csírájára a 41 éves vállalkozó, aki Budapest belvárosában a múlt vasárnap országgyűlési képviselői mandátumot nyert. Anyai ágon az első budapesti polgármester, Kamermayer Károly leszármazottja. „Korábban azt mondogattam, hogy a szépunokája vagyok, aztán azóta kiderült, hogy neki nem is volt gyereke, vagyis valamiféle oldalvágásból származhatunk.” Pesterzsébeten született, a Ceglédi Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett 1997-ben, majd könyvelői és programozói végzettséget szerzett. Szülei évtizedekig zöldségüzletet vittek a Fővám téri Nagycsarnokban, amit 1998-ban fiuk vett át. „Sokáig úgy tűnt, hogy az öcsém fogja örökölni a családi vállalkozást, miután ő kereskedelmet tanult. Aztán mire befejeztük a tanulmányainkat, én már a piacon dolgoztam, ő pedig helyettem informatikus lett.” Telefonos ügyfélszolgálatosként dolgozó nővérével nagyon közeli a viszonya. Egy időben fontolgatta, hogy beiratkozik a jogi egyetemre, de több okból lemondott erről az álmáról. Az LMP-be 2009-ben lépett be, 2010 és 2014 között önkormányzati képviselő volt Ferencvárosban, 2014-ben pedig a fővárosban szerzett mandátumot. Az Üllői úton, társasházi lakásban él. Első házasságából két lánya született, Kamilla és Jázmin, ők 10 és 14 évesek. Jelenlegi párja eredetileg uniós pályázatokat menedzselt, most ő veszi át a piaci üzlet vezetését. „Nagy munkabírású az én drágám, húszfős stáb munkáját végezte el a kampány alatt is, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Tökéletes csapat vagyunk mi ketten.” Hobbira nincs ideje: „Ha az ember komolyan veszi a képviselői munkát, akkor 24 órából 18-ban ezzel van elfoglalva.” |
HVG: A választások után azonnal árulónak kiáltották ki az LMP-t, mivel több választókörzetben nem léptette vissza a jelöltjeit az esélyesebb ellenzéki jelölt javára, amivel elősegíthette a Fidesz kétharmadát. Eközben önhöz percenként lép ide valaki gratulálni a Nagycsarnok melletti kocsma teraszán. Egyszemélyes hősnek érzi magát?
Cs. A.: Egyáltalán nem érzem magam hősnek, a kétharmad senkinek sem jó. De korántsem arról van szó, hogy éppen lecsúsztunk a kormányváltásról! Egyszerűen az történt, hogy a társadalom visszaigazolta az ellenzék teszetoszaságát. Nem foglalkoztunk eleget a választókkal, ehelyett a pártok egymással voltak elfoglalva. Persze elő lehet venni felelősként a Fidesz ipari mennyiségben előhúzott taktikai lépéseit – az álrezsicsökkentéstől a migránskártya kijátszásáig –, de egy biztos: enélkül is nyertek volna, mert mi nem végeztük el a munkánkat.
HVG: Ez már-már kisebbfajta őszödi beszéd! Ön milyen munkát végzett? Nem inkább azért nyerhetett, mert a körzetében három esélyes jelölt is visszalépett az ön javára?
Cs. A.: Én itt, a piacon töltöm a napjaim jelentős részét. Dolgozom bent az emberek között, aztán kijövök ide – szintén az emberek közé. Ha bárkinek bármilyen problémája van, azzal a valós hittel fordulhat hozzám, hogy ha nem is tudom megoldani helyette, meg tudom mutatni, hová forduljon. Például most, hogy a Középső-Ferencvárosban masszív városrehabilitáció folyik, megkeresett egy idősebb hölgy: segítsek, mert olyan cserelakásokat ajánlottak neki, amelyek vagy rettentő rossz állapotú házban, vagy lift nélküliben, felső szinten vannak. Ő is tudja, ha én bemegyek a hivatalba, akkor meghallgatnak, mert én vagyok a „képviselő úr”, ő meg csak az egyik polgár.
HVG: Azért legalább egy sörre meghívta itt a kiskocsmában az ön javára visszalépőket, például Juhász Péter és Fekete-Győr András pártelnököket?
Cs. A.: Nem ismerjük igazán egymást, Juhász Péterrel például csak a kampány alatt találkoztam. Tudom, hogy sokat tett az előző ciklusban Rogán Antal korrupciós ügyeinek feltárásáért. És ne felejtsük el, hogy az olimpia témája azért tudott a felszínen maradni a Momentum felbukkanásáig, mert én nemmel szavaztam a budapesti szervezésre a Fővárosi Közgyűlésben. Mi kezdtük el úgymond „lélegeztetőgépre lefordítani” azt a 3 ezermilliárd forintot, amibe az olimpiarendezés került volna.
HVG: Jól jövedelmező családi vállalkozása van, és láthatóan jól érzi magát a kereskedői közegben. Miért állt politikusnak?
Cs. A.: Azt szoktam mondani, hogy azért, mert egy korábbi választás reggelén arra ébredtem: nem tudok kire szavazni. Valójában már a középiskolában is diákönkormányzati elnök voltam. Nyilván szeretek szerepelni, és minden politikus ilyen. De annyira nem, mint azok, akiknek a háttérembereik kaparják ki az ügyeket, ők meg kiállnak az eredménnyel büszkélkedni a kamerák elé. A munkámat óriási mértékben segíti, hogy nap mint nap találkozom az „utca emberével”. Most pénzt keresek itt, de akár pénzt is hajlandó lennék tenni abba, hogy ezt a közvetlen kapcsolatot ne veszítsem el. Arra amúgy mindig nagyon kényesen figyeltem, hogy a megélhetésem ne függjön a politikaitisztség-vállalásomtól.
HVG: Mit tanult az első budapesti polgármestertől, Kamermayer Károlytól, aki a rokona volt?
Cs. A.: Számomra példaértékű a Fővárosi Egylet a civil tagjaival. Nonszensz, hogy ma, 150 évvel később, küzdenünk kell azért, hogy ennek a nyomai előkerüljenek. Szétverik ezt a gyönyörű várost egy szűk gazdasági kör érdekéért! Nekem Budapest nem irodalmi kérdés, hanem az életem.
HVG: Az előbb idejött önhöz egy hölgy, és azt mondta: az Orbán-kormány migránssá tette a gyerekeinket. Mivel győzi meg a két lányát, hogy maradjanak itthon?
Cs. A.: Nem fogok tiltakozni, ha egy időre külföldre akarnak menni tanulni, de azt kérem tőlük, hogy a hazáért dolgozzanak. Ha a mostani körülmények között nem lehet előrelépni, akkor meg kell teremteni ennek a feltételeit.
HVG: Nem naivitás azt gondolni, hogy ez az érv működni fog?
Cs. A.: Nem tudom, hogy tömegesen itthon lehet-e tartani ezzel a fiatalokat, de abban biztos vagyok, hogy az én lányaimat igen. Hiszen a harcosságot látják tőlem, nyilván ezt a habitust fogják követni.
HVG: A harcos habitusával már egyszer kudarcot vallott, amikor tavaly az LMP tisztújításán Hadházy Ákos társelnök kihívója volt. Most újra itt az esély, hiszen ő lemondott.
Cs. A.: Pont amiatt maradtam alul, mert nem értettem egyet a többiekkel a választási stratégiában. Ákosék arra akarták helyezni a hangsúlyt, hogy meg kell egyezni a többi párttal, én viszont azt mondtam, hogy a választókkal kell megegyezni. Hát az ő elképzelésük egy centit sem vitt minket előre.
HVG: Legfeljebb önt, aki talán pont ezért nyerhetett! A választások előtt viccek terjedtek arról, melyik párt milyen betegség vagy milyen ital lenne. Ha zöldség vagy gyümölcs lehetne a szimbólum, e témában tapasztalt szakemberként ön kinek mit osztana?
Cs. A.: A Fidesz mindenképpen romlott narancs volna. Amikor megjelent a politikai palettán, friss erő volt, pont úgy tekintettek rá, mint a déligyümölcsökre ősszel, amikor felbukkannak a pultokon. Mindenki jó ízzel tudta fogyasztani. Aztán elmúlt az ősz és a tél, jött a kora tavasz, és a narancsnak megvastagodott a héja, kiszáradt, elveszítette a szaftosságát. Azért vagyunk kénytelenek most is narancsot enni, mert nincs más. Az LMP szerintem a jó magyar zöldalma, friss és harsogó – csak nem olyan népszerű, mint a narancs, amikor annak szezonja van.
