Miközben Orbán Viktor tőrőlmetszett focihuligán-mentalitással irányítja az országot, saját lábán álló lánya leginkább egy sznob focistafeleség észjárását majmolva veti bele magát a fogyasztói társadalom elitjét kiszolgáló trendi ágazatokba. Ízlést venni persze e szektorok VIP-páholyaiban sem lehet, ízlést diktálni viszont a jelek szerint annál inkább. Címlapsztorinkból kiderül ugyanis, hogy a turizmusban-vendéglátásban már afféle orákulummá avanzsált Orbán Ráhel a büfé mellé felvette a ruhatár szakirányt is, következésképp a divat- és dizájnipart is a bűvkörébe vonta. A first daughter baráti köréhez tartozók váltották a korábban sikeres szervezőgárdát a budapesti divathéten, ők felügyelik az állami marketinget és fejlesztést, amihez állami támogatás és persze állami beavatkozás is társul. Mégpedig az állami turisztikai ügynökségen keresztül, aminek bevallottan az egyik legbefolyásosabb személyisége Orbán Ráhel.
Érdemes azért felidézni, hogy a kormányfő lánya már a Sziget Fesztiválról írt egyetemi szakdolgozatával berobbant a turisztikai szakma élvonalába. Ez annak fényében viszont inkább fenyegető, hogy Orbán Viktor anno a társadalmi önszerveződésről, civil- és politikai mozgalmakról írta a szakdolgozatát, alig három évtizeddel később pedig maga rendelte el a civilszféra ellen egyre agresszívebben folytatott hadjáratot. Magyarország rovatunkban ismertetjük a Stop Soros törvénytelenségcsomag legújabb változatát, amely szerint a hatalom szabadon vegzálhatja, sőt börtönnel is sújthatja a civileket, ha a humanitárius cselekedetet migránssegítésnek ítéli – és tudjuk, hogy annak ítéli. A rovat másik cikke viszont arról szól, hogy a polgárok még véletlenül sem háborgathatnák tüntetésekkel, demonstrációkkal a hatalmat: a kormány úgy korlátozná a véleménynyilvánítás jogát, hogy a közszereplők lakóhelyének környéke elvesztené közterület jellegét. S mindkét változást a némethszilárdságúvá silányult alaptörvénybe is belevésik.
Pedig a hatalom önmérsékletére számtalan precedens akad, a héten Szellem rovatunkban is felidézünk egyet Orbán Viktor egyik történelmi példaképéről. „Az ember nem tartóztatja le Voltaire-t” – mondta állítólag a józanságát visszanyerő De Gaulle, amikor 1968-ban felmerült, hogy a Sorbonne-t megszálló egyetemistákkal szimpatizáló, a diákvezér Cohn-Bendittel pedig egyetértő interjút közlő Jean-Paul Sartre-t ki kellene vonni a forgalomból.
Orbán kortárs példaképének, Tayyip Erdogannak viszont csak egyetlen igazi ellenfele van a cikkünkben idézett közgazdászok szerint – éspedig a török líra, amelynek rég nem látott gyengülése a valutaválság szélére sodorta az országot. Így még az elnök újraválasztásának „zökkenőmentessége” is veszélybe kerülhet, hacsak a török háztartások a nagyvezír felhívására meg nem mentik a lírát valutatartalékaik beváltásával.
Matolcsy Györgyöt viszont nem hatja meg a líra. Jegybankja nem tart a forint gyengülésétől, sem az emiatt, valamint a megugró olajárak és a növekvő bérek hatására elszabaduló inflációtól. Hogy jóval gyengébb forint esetén sem feltétlenül avatkozik be, arra nyomós oka van: csak nyer rajta. Ennek köszönhetően hozhatta létre négy éve zökkenőmentesen a Pallas Athéné alapítványokat, melyek névadójáról immár örökre megtanultuk, hogy ha a kezéből időnként ellopják is a kardot, annak sincs semmi következménye.
JAKUS IBOLYA
felelős szerkesztő