Hamvay Péter
Hamvay Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

"Amíg a jelenlegi miniszterelnök az ország építésén dolgozik, én boldog leszek, ha ezt a munkáját segíthetem" - így gondolkodik a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára. Orbán Balázs a HVG portré rovatának mesélt arról, mitől ért ő jobban a migrációhoz, mint azok, akik tankönyveket írtak erről, beszél lojalitásról, mentorokról, illetve arról, miért nem hiányzik neki se a Népszabadság, se a Magyar Nemzet.

Névjegy

„Jól tanultam, de nem voltam stréber, sokat fociztam, sokat jártam szórakozni” – mondja a csupa kitüntetéssel szerzett oklevelei miatt „mentegetőzve” a 32 éves politikus. Fiatal felnőttként elveszítette szülész-nőgyógyász édesapját és szépségszalont vezető édesanyját is, akiknek ő volt az egyetlen gyermekük. Nem csak boldog gyermekkort és anyagi biztonságot kapott tőlük, konzervatív meggyőződését is otthonról hozta. A család egyik ágát a Brassó környéki csángókig vezeti vissza, ezért is kapta a székelyek krónikására utaló keresztnevét, a másik ág pedig porosz ősökkel dicsekedhet. Mint mondja, irtózik a vértől, viszont kisgyermekkorától alaposan fel van vágva a nyelve, így már az óvónénik is jogásznak szánták. „Az ELTE jogi kara épp belefért abba a lakásunktól számított háromszáz méteres körbe, ahol addig az iskoláimat végeztem” – ad magyarázatot, hogy az Apáczai Gimnázium befejezése után miért csak az Egyetem térig jutott. 2011-ben politológusi végzettséget, később jogalkotástanból mesterfokozatot szerzett. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban kezdett el dolgozni 2009-ben, 2012-ben csábították át a Századvéghez, ahol hamarosan kutatási igazgató lett, 2015-ben bízták rá a kormányközeli „agytrösztnél” a Migrációkutató Intézet vezetését, most pedig a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, Gulyás Gergely miniszter helyettese lett. Három éve tanársegéd a közszolgálati egyetemen, de mivel most hozzá tartozik az intézmény fenntartása, egy időre felfüggesztette ezt a státusát.

Legfőbb hobbija a foci, 13 éves kora óta egyesületi szinten játszik. „Az utóbbi években az utazások adták nekem a legtöbbet” – mondja. I. kerületi lakásában él a menyasszonyával.

HVG: Büszkén mutatta egy kartoték bekeretezett másolatát az irodája falán, Bibó István aláírása látható rajta. Hogyan egyeztethető össze a tisztelete iránta és a demokráciát illiberálissá változtató hatalom szolgálata?

Orbán Balázs: Azt is kérdezhetné, hogyan egyeztethető össze Bibó István szellemiségével az, hogy az ellenzék a demokrácia leépítéséről szóló hamis narratívájához használja őt politikai termékként? Szerintem a középutas Bibó, ha élne, ki lenne akadva a balliberális ellenzékre, amiért kihalt belőle a nemzeti karakter. Ő ugyanis arra tanít, hogy mindent magyar nézőpontból kell nézni, s a világban zajló történéseket is úgy kell értelmezi, hogy az abból fakadó hátrányokat hogyan küszöböljük ki, és az előnyeit hogyan fordítsuk a javunkra.

©

HVG: Önt talán erre tanítja. Az életrajzából úgy tűnik, mintha mindig is politikusnak készült volna, jogi egyetem, politológia szak, alkotmányjogi publikációk.

O. B.: Szerintem még most sem dőlt el, hogy politikus leszek-e. De nem a klasszikus politikus-utánpótlási pálya az enyém, nem voltam tagja pártnak, ifjúsági szervezetnek, nem dolgoztam önkormányzatban. Közjogi kérdésekkel foglalkozó köztisztviselői pályát szerettem volna befutni.

HVG: Eszerint maradna akkor is a közigazgatásban, ha ismét baloldali kormány lesz?

O. B.: Szerintem ők sem terveznék, én sem – s ez jól van így.

HVG: Honnan a konzervatív meggyőződése?

O. B.: Polgári családban nőttem fel, amelyet finoman szólva sem érintett jól a kommunizmus. Anyai nagyanyám megjárta az Andrássy út 60.-at, és megtörtént vele A tanú című film jelenete, hogy még a vizsgálati szakaszban megtudta az ítéletét. Kamaszként persze kerestem az utamat, egyszerre olvastam a Magyar Nemzetet és a Népszabadságot. De hamar rátaláltam az emberi természetet nem megváltoztatni akaró, hanem elfogadó, nem elvont ideákat kergető, pragmatikus, nemzetben, családban és Istenben gondolkodó konzervativizmusra.

HVG: Ha már a lapoknál tartunk, nem sajnálja, hogy már egyiket sem olvashatja?

O. B.: Van helyettük más.

HVG: Hogyan úszta meg, hogy nem lett a Fidesz tagja?

O. B.: Egykori tanárom, Stumpf István ajánlott be a Századvéghez, ott az akkori vezetők, főleg Lánczi András és Szalay-Bobrovniczky Kristóf segítettek megismerni a valóság egy másik szeletét, a politika világát. Nagyon sok támogatást kaptam a fideszes „holdudvartól”, ami sokkal jobb, összetartóbb, segítőbb közösség, mint amire számítottam. Sosem merült fel, hogy a lojalitásomat párttagkönyvvel kellene bizonyítani. Nem kellett tehát megúszni.

©

HVG: Igaz, enélkül is felívelt a karriere: 2015-ben a Századvég és a Mathias Corvinus Collegium Migrációkutató Intézetének igazgatója lett, ezzel kapcsolatos tudományos teljesítmény nélkül.

O. B.: Nagy tisztelője vagyok azoknak a professzoroknak, akik a migrációs kérdésekről szóló régi tankönyveket írták, részben engem is ők tanítottak. De a migránsválság csúcspontján azzal találkoztunk, hogy az egyetemi szférából jövő vélemények teljesen szembementek azzal, ahogy a magyar kormány látta a kérdést – s ami ennél is súlyosabb: a valósággal is.

HVG: Tehát az volt a feladat, hogy csináljon egy kutatóintézetet, amelyik a kormány szájíze szerint szól?

O. B.: Olyan embereket kerestem, akik foglalkoztak migrációs ügyekkel, olvassák a legújabb szakirodalmat, és látják, hogy a mostani migráció volumenében, intenzitásában, összetételében egészen más, mint a korábbiak, ezért más megoldásokkal kell válaszolni rá.

HVG: Mit tudott ön 29 évesen jobban, mint akik a tankönyveket írták?

O. B.: Például nemcsak az iroda falai között elemeztük a helyzetet, hanem végigjártuk a kibocsátó országokat. Én voltam golyóálló mellényben Irakban, Líbiában, Nigériában, és végigjártam a balkáni útvonalat – amit nem sok mindenki mondhat el ebből a körből.

©

HVG: Mit tanult az utazásokból?

O. B.: Elképesztően szerencsések vagyunk, hogy itt élünk, a Kárpát-medencében. Azt is megtanultam, hogy a világ tele van olyan súlyos konfliktusokkal, amikben nekünk, magyaroknak nemhogy a megoldás, de az állásfoglalás sem feladatunk. Csak az ország stratégiai érdeke számít.

HVG: A Miniszterelnökség államtitkáraként is a kormány menekültpolitikáját kell képviselnie?

O. B.: Nem, én helyettesítem Gulyás Gergely miniszter urat különösen a parlamentben, illetve a tárca kormányzati döntés-előkészítési munkáját segítem elemzői, stratégiai oldalról. Ezért is nem tudtam nemet mondani a felkérésre, hiszen nem kell az aktákban elveszni, hanem az eddigi tudást kell kamatoztatni – és persze bővíteni. Ezt a feladatot szinte rám szabták.

HVG: Ön hamarosan az egyik arca lesz a jelenlegi kormánynak, és az elődeire gondolva, ez nem nyugdíjas állás. Mi lesz, ha négy év múlva új műsorhoz majd új férfi kell?

O. B.: A politikától azt tanultam, hogy bár néha nagyon sok munkával, de mindig magunk alakítjuk ki azt a teret, amiben mozgunk. Ezt a szemléletmódot mindenkinek tudom ajánlani, mert minden foglalkozásnál segít, magabiztosságot ad. Azt viszont tudom, hogy amíg a jelenlegi miniszterelnök az ország építésén dolgozik, én boldog leszek, ha ezt a munkáját segíthetem.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!