"Amíg a jelenlegi miniszterelnök az ország építésén dolgozik, én boldog leszek, ha ezt a munkáját segíthetem" - így gondolkodik a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára. Orbán Balázs a HVG portré rovatának mesélt arról, mitől ért ő jobban a migrációhoz, mint azok, akik tankönyveket írtak erről, beszél lojalitásról, mentorokról, illetve arról, miért nem hiányzik neki se a Népszabadság, se a Magyar Nemzet.
| Névjegy |
„Jól tanultam, de nem voltam stréber, sokat fociztam, sokat jártam szórakozni” – mondja a csupa kitüntetéssel szerzett oklevelei miatt „mentegetőzve” a 32 éves politikus. Fiatal felnőttként elveszítette szülész-nőgyógyász édesapját és szépségszalont vezető édesanyját is, akiknek ő volt az egyetlen gyermekük. Nem csak boldog gyermekkort és anyagi biztonságot kapott tőlük, konzervatív meggyőződését is otthonról hozta. A család egyik ágát a Brassó környéki csángókig vezeti vissza, ezért is kapta a székelyek krónikására utaló keresztnevét, a másik ág pedig porosz ősökkel dicsekedhet. Mint mondja, irtózik a vértől, viszont kisgyermekkorától alaposan fel van vágva a nyelve, így már az óvónénik is jogásznak szánták. „Az ELTE jogi kara épp belefért abba a lakásunktól számított háromszáz méteres körbe, ahol addig az iskoláimat végeztem” – ad magyarázatot, hogy az Apáczai Gimnázium befejezése után miért csak az Egyetem térig jutott. 2011-ben politológusi végzettséget, később jogalkotástanból mesterfokozatot szerzett. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban kezdett el dolgozni 2009-ben, 2012-ben csábították át a Századvéghez, ahol hamarosan kutatási igazgató lett, 2015-ben bízták rá a kormányközeli „agytrösztnél” a Migrációkutató Intézet vezetését, most pedig a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, Gulyás Gergely miniszter helyettese lett. Három éve tanársegéd a közszolgálati egyetemen, de mivel most hozzá tartozik az intézmény fenntartása, egy időre felfüggesztette ezt a státusát. Legfőbb hobbija a foci, 13 éves kora óta egyesületi szinten játszik. „Az utóbbi években az utazások adták nekem a legtöbbet” – mondja. I. kerületi lakásában él a menyasszonyával. |
HVG: Büszkén mutatta egy kartoték bekeretezett másolatát az irodája falán, Bibó István aláírása látható rajta. Hogyan egyeztethető össze a tisztelete iránta és a demokráciát illiberálissá változtató hatalom szolgálata?
Orbán Balázs: Azt is kérdezhetné, hogyan egyeztethető össze Bibó István szellemiségével az, hogy az ellenzék a demokrácia leépítéséről szóló hamis narratívájához használja őt politikai termékként? Szerintem a középutas Bibó, ha élne, ki lenne akadva a balliberális ellenzékre, amiért kihalt belőle a nemzeti karakter. Ő ugyanis arra tanít, hogy mindent magyar nézőpontból kell nézni, s a világban zajló történéseket is úgy kell értelmezi, hogy az abból fakadó hátrányokat hogyan küszöböljük ki, és az előnyeit hogyan fordítsuk a javunkra.
HVG: Önt talán erre tanítja. Az életrajzából úgy tűnik, mintha mindig is politikusnak készült volna, jogi egyetem, politológia szak, alkotmányjogi publikációk.
O. B.: Szerintem még most sem dőlt el, hogy politikus leszek-e. De nem a klasszikus politikus-utánpótlási pálya az enyém, nem voltam tagja pártnak, ifjúsági szervezetnek, nem dolgoztam önkormányzatban. Közjogi kérdésekkel foglalkozó köztisztviselői pályát szerettem volna befutni.
HVG: Eszerint maradna akkor is a közigazgatásban, ha ismét baloldali kormány lesz?
O. B.: Szerintem ők sem terveznék, én sem – s ez jól van így.
HVG: Honnan a konzervatív meggyőződése?
O. B.: Polgári családban nőttem fel, amelyet finoman szólva sem érintett jól a kommunizmus. Anyai nagyanyám megjárta az Andrássy út 60.-at, és megtörtént vele A tanú című film jelenete, hogy még a vizsgálati szakaszban megtudta az ítéletét. Kamaszként persze kerestem az utamat, egyszerre olvastam a Magyar Nemzetet és a Népszabadságot. De hamar rátaláltam az emberi természetet nem megváltoztatni akaró, hanem elfogadó, nem elvont ideákat kergető, pragmatikus, nemzetben, családban és Istenben gondolkodó konzervativizmusra.
HVG: Ha már a lapoknál tartunk, nem sajnálja, hogy már egyiket sem olvashatja?
O. B.: Van helyettük más.
HVG: Hogyan úszta meg, hogy nem lett a Fidesz tagja?
O. B.: Egykori tanárom, Stumpf István ajánlott be a Századvéghez, ott az akkori vezetők, főleg Lánczi András és Szalay-Bobrovniczky Kristóf segítettek megismerni a valóság egy másik szeletét, a politika világát. Nagyon sok támogatást kaptam a fideszes „holdudvartól”, ami sokkal jobb, összetartóbb, segítőbb közösség, mint amire számítottam. Sosem merült fel, hogy a lojalitásomat párttagkönyvvel kellene bizonyítani. Nem kellett tehát megúszni.
HVG: Igaz, enélkül is felívelt a karriere: 2015-ben a Századvég és a Mathias Corvinus Collegium Migrációkutató Intézetének igazgatója lett, ezzel kapcsolatos tudományos teljesítmény nélkül.
O. B.: Nagy tisztelője vagyok azoknak a professzoroknak, akik a migrációs kérdésekről szóló régi tankönyveket írták, részben engem is ők tanítottak. De a migránsválság csúcspontján azzal találkoztunk, hogy az egyetemi szférából jövő vélemények teljesen szembementek azzal, ahogy a magyar kormány látta a kérdést – s ami ennél is súlyosabb: a valósággal is.
HVG: Tehát az volt a feladat, hogy csináljon egy kutatóintézetet, amelyik a kormány szájíze szerint szól?
O. B.: Olyan embereket kerestem, akik foglalkoztak migrációs ügyekkel, olvassák a legújabb szakirodalmat, és látják, hogy a mostani migráció volumenében, intenzitásában, összetételében egészen más, mint a korábbiak, ezért más megoldásokkal kell válaszolni rá.
HVG: Mit tudott ön 29 évesen jobban, mint akik a tankönyveket írták?
O. B.: Például nemcsak az iroda falai között elemeztük a helyzetet, hanem végigjártuk a kibocsátó országokat. Én voltam golyóálló mellényben Irakban, Líbiában, Nigériában, és végigjártam a balkáni útvonalat – amit nem sok mindenki mondhat el ebből a körből.
HVG: Mit tanult az utazásokból?
O. B.: Elképesztően szerencsések vagyunk, hogy itt élünk, a Kárpát-medencében. Azt is megtanultam, hogy a világ tele van olyan súlyos konfliktusokkal, amikben nekünk, magyaroknak nemhogy a megoldás, de az állásfoglalás sem feladatunk. Csak az ország stratégiai érdeke számít.
HVG: A Miniszterelnökség államtitkáraként is a kormány menekültpolitikáját kell képviselnie?
O. B.: Nem, én helyettesítem Gulyás Gergely miniszter urat különösen a parlamentben, illetve a tárca kormányzati döntés-előkészítési munkáját segítem elemzői, stratégiai oldalról. Ezért is nem tudtam nemet mondani a felkérésre, hiszen nem kell az aktákban elveszni, hanem az eddigi tudást kell kamatoztatni – és persze bővíteni. Ezt a feladatot szinte rám szabták.
HVG: Ön hamarosan az egyik arca lesz a jelenlegi kormánynak, és az elődeire gondolva, ez nem nyugdíjas állás. Mi lesz, ha négy év múlva új műsorhoz majd új férfi kell?
O. B.: A politikától azt tanultam, hogy bár néha nagyon sok munkával, de mindig magunk alakítjuk ki azt a teret, amiben mozgunk. Ezt a szemléletmódot mindenkinek tudom ajánlani, mert minden foglalkozásnál segít, magabiztosságot ad. Azt viszont tudom, hogy amíg a jelenlegi miniszterelnök az ország építésén dolgozik, én boldog leszek, ha ezt a munkáját segíthetem.
Évtizedes, közmegegyezésen alapuló kollektív politikai hazugságot törvényesített az Országgyűlés kormánypárti többsége azzal, hogy gyorsított eljárásban elfogadta néhány KDNP-s politikus semmiből felbukkant ötletét a kampányköltések felső korlátjának eltörlésére. A módosítás mögött többféle politikai szándék is felsejlik.
Budapest megkapta az azonnali jogvédelmet is.
Bár már az idei költségvetés is elszakadt a valóságtól, a parlament megszavazta az arra alapozott jövő évi büdzsét.
Ahogy ígérték, az Európai Bizottság bemutatta az orosz gáz és olaj importjának megszüntetésére vonatkozó javaslatát.
A hatóságok vizsgálják, hol kaphatta el a súlyos betegséget.
