Dobszay János
Dobszay János
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Orbán Viktor egy tollvonással megszüntette az Államreform Bizottságot. A legfontosabb cél, a bürokráciacsökkentés felemás eredményt hozott.

A puszta tény egymondatos közlésével Orbán Viktor egy minapi határozatával jogutód nélkül feloszlatta az Államreform Bizottságot. A grémiumot négy éve ugyanő hozta létre, igaz, nem előzmény nélkül. Hasonló néven már a Gyurcsány-kormány is életre hívott egy testületet, ám az egyévi működés után, 2007-ben csúfos körülmények közt kimúlt (lásd Deregulációk című írásunkat).

Orbánt persze nem olyan fából faragták, hogy ne merne belevágni olyanba, amibe a szociknak beletört a bicskájuk. De óvatos duhaj volt: a 2010-es kormányváltás után még nem, csak az újabb kétharmados választási győzelmét követően, 2014-ben állította fel saját államreform-bizottságát, amelynek élére Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora került.

Orbán Viktor és patyi András a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tisztavatási ünnepségén a budavári Kapisztrán téren 2016. június 26-án. Mellette balról Patyi Andrá
©

Bár az államreform szó hallatán elsőre alighanem az államszerkezet, a kormányzati struktúra átalakításával kapcsolatos képzettársítások ugranak be, Orbán nem egészen ezt értette alatta.

Arról beszélt, hogy „a kormány olyan államot akar létrehozni, ami élvezi az emberek bizalmát, és segíti a polgárok és a vállalkozások boldogulását”. Mindezt azon az elvi alapon, „hogy az átalakított közigazgatás méltó legyen az ezeréves keresztény államhoz, de megfeleljen a XXI. századi modern társadalom elvárásainak is”. Erről Orbán akkor beszélt, amikor műve lényegében már forgott: az idén tavaszi parlamenti választások előtt, éspedig abból az alkalomból, hogy személyesen adta át a kétszázhetvenedik kormányablakot. Mint mondta, az aktussal hivatalosan is lezárult az „integrált ügyfélközpont-hálózat kialakítása”. Utóbbi megfogalmazás is jelezte, hogy az államreformon Orbán elsősorban a bürokrácia csökkentését, vagyis nem annyira az állam, mint inkább a közigazgatás racionalizálását, emberszabásúvá tételét értette.

 

Deregulációk

Az első jelentősebb államreformot 1989-ben a Németh-kormány hajtotta végre: egy sor elavult, fölösleges akadályt támasztó törvényt helyeztek hatályon kívül. A deregulációs programot – furcsa módon – az Antall-kormány idején felfüggesztették; a Horn-kabinet 1995-ben folytatta a munkát. Az évek során több mint 800 alsóbb szintű jogszabályt töröltek. A folyamat az első Orbán-kormány hivatalba lépése után egy évvel, 1999-ben újabb lendületet kapott. Ekkor 225 törvényt és törvényerejű rendeletet javasolt hatályon kívül helyezni az Igazságügyi Minisztérium. Köztük olyan lejárt szavatosságúakat, mint például a volt királyi család alapítványi vagyonáról szóló 1948-as vagy a második ötéves terv végrehajtásáról szóló 1961-es törvény. Megsemmisítésre ítéltek egy sor, a rendszerváltás után kiüresedett jogszabályt is, de kukában végezték például a honfoglalás 1100. évfordulójának emléknapjáról szóló 1996-os paragrafusok is. Épp ez utóbbi kapcsán hangzott el az az ígéret is, hogy a kormány ettől fogva úgy alkotja meg azokat a törvényeket, amelyeknek időbeli hatálya előre tervezhető, hogy a szövegben eleve benne lesz a hatályon kívül kerülés időpontja. Ám ez csak az esetek kis részében valósult meg.

A legutolsó deregulációs próbálkozás, a Draskovics Tibor korábbi pénzügyminiszter vezette Államreform Bizottság munkája mindössze egy évig tartott. A testületet kormánybiztosként irányító Draskovics 2007-ben egy interjúban azt mondta, az eredménytelenség legfőbb oka szerinte az volt, hogy a testület – a személyi összetételét illetően – afféle vegyes felvágottnak bizonyult. A grémiumnak ugyanis a miniszterek mellett gazdasági vezetők, tudósok is tagjai voltak, akik „így együtt nem igazán tudtak hatékonyan dolgozni”.

S bár a 2014-ben létrejött, Orbán-féle Államreform Bizottságban is a miniszterek alkották a testület derékhadát (Lázár János, Pintér Sándor, Varga Mihály, Balog Zoltán, Trócsányi László), a miniszterelnök ügyelt arra, hogy rajtuk kívül csak olyanok kerüljenek be, akiknek a politikai lojalitásához kétség sem férhetett. Így lett a testület tagja mások mellett például az Állami Számvevőszék és az Államkincstár elnöke, az iparkamarát vezető Parragh László, majd egy újabb körben Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, aki utóbb a bizottság vezetője lett.

E szándék jegyében az Államreform Bizottság négyéves működése nyomán a kormány, illetve a parlament több mint 110 – persze különböző jelentőséggel bíró – jogszabályt módosított. Az állampolgárok hivatalos ügyeinek intézését megkönnyítendő előírták, hogy ha egy eljárás során különböző állami szervektől kell igazolásokat beszerezni, akkor azért ne az ügyfélnek kelljen szaladgálnia, hanem intézzék el a hivatalok egymás között. Egy sor ügyben – például építési engedélyezési eljárás, nyugdíj-megállapítás, árvaellátás – egyszerűsödött a bürokrácia, rövidültek a határidők. Több hatósági eljárás díja csökkent, egyesek pedig ingyenessé váltak. (Köztük például a személyi igazolvány, a lakcímkártya, a diákigazolvány és évente négy erkölcsi bizonyítvány kiállítása; a házasodással összefüggő névváltozás, öröklés esetén a tulajdon- és a haszonélvezeti jog bejegyzése.)

Az Államreform Bizottságnak tulajdonítható tervként valósult meg az adózással összefüggő adminisztráció csökkentése is. Ezzel kapcsolatban Orbán 2010-ben még azzal kampányolt, hogy „söralátét-méretűre zsugorodik a bevallás”. Ebből ugyan semmi nem lett, ám tavaly óta a NAV minden magánszemélynek elkészíti a személyijövedelemadó-bevallását. Emellett évről évre bővült azon hivatalos ügyek köre, amelyek – például az ügyfélkapun keresztül, a kormányablakokban vagy az e-személyi segítségével  – a korábbinál gyorsabban, egyszerűbben intézhetők. Két éve megszületett a nagy dobásnak szánt e-kártya is, amely összevonja (és kiváltja) a személyi igazolványt, a lakcímkártyát és a tb-kártyát. Abban a tekintetben azonban túlságosan nagyot álmodtak a reformok álmodói, hogy az állami plasztikkártya diákigazolványként, illetve tömegközlekedésre jogosító bérletként is használható lesz.

Elektronikus személyazonosító igazolványt tart kezében tulajdonosa az első új típusú okmány átadása alkalmából tartott sajtótájékoztatón a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalában 2016. január 11-én
©

Bár az „e-megoldások” beépülése a hivatalos eljárásokba lényeges könnyebbséget jelent a hétköznapi ügyintézésben, az újítás azzal a nem aprócska mellékhatással járt, hogy az államnak ma minden korábbinál nagyobb rálátása van a polgárok ügyeire. Könnyedén össze lehet kapcsolni a különféle állami nyilvántartásokban az egyes emberekre vonatkozó személyi, egészségügyi és adózási adatokat, kiegészítve például a kamerarendszerekből (rendőrség, VÉDA, EKR) érkező, a megfigyelt személy mozgásával kapcsolatos információkkal. A „nagytestvér-projekt” legújabb fejleménye, hogy januártól minden hivatalos ügyiratot, ami az állampolgárokkal kapcsolatban keletkezik – legyen szó kérelmekről, peres ügyekről – egy központi helyen, a kormányzati digitális adattrezorban is elraktároznak (HVG, 2018. február 22.).

Az államreform másik csapásiránya, az államapparátus fogyókúrára küldése szintén ellentmondásos eredményeket hozott. A háttérintézmények számának Lázár János kancelláriaminiszter által 2016 végén nagy garral beharangozott csökkentése csak redukáltan valósult meg. Kezdetben Lázár csaknem száz háttérintézmény megszüntetéséről beszélt, az egy héttel későbbi kormányhatározat mellékletében szereplő halállistán már csak 73 intézmény szerepelt. Végül közülük is csak mintegy hatvanat érintett valamilyen átszervezés. A többség jogutódlással folytathatta a munkáját, s még a teljes megszüntetésre ítélt tucatnyi szervezet között is akadt nagy túlélő. A Magyar Nyelvstratégiai Intézet például – amelynek a honlapja szerint tizenegy munkatársából hatan osztályvezetői vagy annál magasabb beosztásban dolgoznak – ma is él. Igaz, tevékenységének legfrissebb dokumentuma (diákoknak tartott nyelvészeti előadás a Sobri Jóska Kalandparkban) is júniusi. Tavaly viszont még az igazgatói poszton is fiatalítottak (a 77 éves Bencze Lóránt helyére Tóth Attila került).

Az elszabotált államkarcsúsítás révén persze a beígért nagyarányú létszámleépítések is elmaradtak. Így viszont Gulyás Gergely – Lázár utóda – a múlt héten újra bejelenthette, hogy most már aztán tényleg, de tényleg küszöbön a 15–20 százalékos elbocsátás a központi közigazgatásban.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!