Számottevő karriert futott be a hazai lakáspiacon az amerikai konyha: a nappalival egybenyitott főzősarok száz lakás közül ma már 12-ben tölti be egy füst alatt az étkező, a társalgó és a sütő-főző-mosogató egység funkcióját. Különösen a gyerekeket nevelő családok körében preferált ez a megoldás, náluk minden ötödik háztartásban található már ilyen vegyes rendeltetésű helyiség. A társadalmi polarizációt ugyanakkor a jelentősen különböző lakásviszonyok is érzékeltetik. A gyermeket nevelő háztartások közel háromnegyede legalább háromszobás ingatlanban él, 14 százalékuknak pedig minimum ötszobás háza van. Ezzel párhuzamosan a túlzsúfoltnak számító lakások csaknem háromnegyedét ugyancsak gyerekes famíliák lakják – derül ki a KSH Miben élünk? című, 2015-ös vizsgálatának egyik most közzétett szakértői elemzéséből.
HVG
Azokban az értékes és tágas ingatlanokban, amelyekben gyerekek is nevelkednek, megközelíti a kétharmadot a teraszos lakások aránya, kert pedig az otthonok mintegy háromnegyedéhez tartozik. A szóban forgó hajlékok közel fele saját garázzsal is rendelkezik, csaknem az ötöde pedig dupla komfortos. Az egy főre jutó átlagos lakásterület ugyanakkor a gyermekes családok esetében a legalacsonyabb, igaz, a személyes élettér így is elérte a 25 négyzetmétert. Azokban a háztartásokban pedig, ahol a gyerekek már „kirepültek”, több mint kétszerte nagyobb az említett terület. Az elegáns megfogalmazással „szubsztandardnak” nevezett, vagyis a mai kor követelményeinek meg nem felelő alacsony komfortfokozatú lakásokban ugyanakkor a gyerekes családok 9 százaléka él, miközben a gyermektelenek esetében ez a mutató csak mintegy 6 százalék. A hazai lakásviszonyoknak egy másik sajátossága, hogy az önkormányzati lakásokban leggyakrabban egyedülálló szülők élnek.
HVG
A különböző életciklusba tartozó családok lakóhelyéről a vizsgálat során az derült ki, hogy a gyermekvállalás előtt állók a fővárosban felülreprezentáltak, a gyereket nevelők viszont a községekben és a kisebb városokban. Míg az előbbiek kétharmada hagyományos városias beépítésű, illetve lakótelepi övezetben él, az utóbbiak kétharmada családi házas, falusias körzetben.
A hazai lakáspiacot jelentősen befolyásolta, hogy a lakásszám 1980 óta 3,5 millióról 4,4 millióra emelkedett, miközben a lakónépesség 10,7 millióról 9,8 millió főre csökkent. A háztartások száma viszont ezzel párhuzamosan a korábbi 3,7 millióról 4,1 millióra nőtt az egyszemélyes háztartások megduplázódása nyomán. A laksűrűségi mutatók mindenesetre jelentősen javultak: 1980-ban száz lakásra 303 lakó jutott, ennek az évtizednek az elején viszont már csak 248. A száz lakásra eső szobák száma eközben 199-ről 272-re változott. A lakhatási viszonyokra jelentős hatással volt a csok bevezetése, és az új lakások áfakedvezménye. Minél több gyereket nevel Magyarországon ma egy család, annál jellemzőbb, hogy a jelenlegi lakását maga építette vagy építtette – állítja a KSH. Konkrétabban: miközben az összes háztartás 3 százalékáról mondható el az, hogy ilyen lakóingatlanban él, a gyerekes családok esetében 12 százalék ez a mutató, a legalább 3 gyereket nevelő famíliáknál pedig 22 százalék.
