Bár a huszonévesek által szervezett, több tízezres tömeget produkáló tüntetések a választások után kifújtak, az egykori ötletgazdák szerint nem voltak haszontalanok a tavaszi akciók. Rengeteg fiatalt ösztönöztek cselekvésre, akik mostanság jobbára helyi, civil mozgalmak, vitafórumok és gerillaakciók szervezésével vannak elfoglalva. Ez talán a tüntetések legfőbb hozadéka, habár az egyik fő szervező, Gulyás Balázs szerint az akkori tömeget nem szabad túlértékelni. A tavaszi demonstrációk sikere szerinte részben a „Brexithez hasonló poszttraumás sokk szindrómára vezethető vissza”. Abból viszont szerinte a jövőben is építkezni lehet, hogy „a szavazók többsége nem akarja a Fideszt kormányon”.
Gulyás Balázs
Fülöp Máté
Gulyás tapasztalt tüntetésszervezőnek számít, ő volt az egyik motorja az internetadó elleni, 2014-es tüntetésnek, és évek óta működteti az egyre több taggal bővülő Fideszfigyelő blogot is. Szerinte a többezres Facebook-csoportokra támaszkodva, konkrét ügyek mellett – vagy ellen – az ősz folyamán is összehozhatók lesznek a széles tömegeket megmozgató demonstrációk. Csapatai azonban a nyári uborkaszezonban is harcban álltak: ott voltak például a Hír TV visszafoglalása miatti tiltakozáson.
A pártoktól független aktivistáknak, mozgalmároknak – és a gondolkodásmódjuknak – egyre fontosabb szerepük van a mai politikai rendszerben. Az ő feladatuk, hogy az elkényelmesedett ellenzéki politikusokat, a megélhetési képviselőket felrázzák, tematizálják a legfontosabb problémákat, s ha szükséges, tömegeket mozgósítsanak – magyarázza Gulyás, aki szerint az ellenzék egyik legnagyobb hibája, hogy hanyagolja a nemzetközi kitekintést. Szerinte többet kellene beszélni az embereknek a Trump, Putyin vagy Erdogan által vezetett országok berendezkedéséről, és ezek fényében rámutatni az Orbán-rezsim lépéseinek veszélyességére. Most viszont ez a feladat is a civilekre hárul.
Gulyás szerint nem megoldás visszavonulni a sáncok mögé: az egyik legrosszabb, amit a „véleményvezérek” tehetnek, ha az érzelmeikre hallgatva „világvégét kiáltanak és apátiába süllyednek”, amivel a közügyekre fogékony fiatalokat is eltántoríthatják. Szerinte olyanokról kell beszélni a csalódott embereknek, hogy a Fidesz rendszere gazdaságilag korántsem olyan stabil, mint azt a hivatalos kommunikáció sugallja; már csak ezért is fel kell készülni a változás lehetőségére. De azt is hozzáteszi, hogy ehhez „racionálisan, hideg fejjel kell viszonyulni”.
A civilek által szervezett-tervezett tüntetéseknek egyik fő jellegzetességük, hogy az ellenzéket is kritizálják, emlékeztetve őket arra, hogy a Fidesz kétharmados győzelme újra és újra meg fog ismétlődni, ha a kialakult helyzetre a régi reflexek alapján reagálnak. Az egy közös ellenzéki jelölt szembeállítása a kormánypárti aspiránssal a civilek szervezői szerint már a jövő évi önkormányzati választáson is működőképes konstrukció lehet, ám erre időben fel kell készíteni a szervezőket.
Ezt a nézetet osztja a tavaszi tüntetéseket a Független Diákparlament színeiben szervező Tarnay Kristóf is. A 21 éves aktivistát elmondása szerint meglepte a korábbi civil megmozdulások ereje, s visszagondolva úgy látja, hogy a választások után meg kellett volna ragadni a kínálkozó alkalmat, és nagyobb mozgalmat építeni rá. Most azonban szerinte is az aprómunkának van itt az ideje, annak, hogy helyi szinten konkrét problémákra konkrét válaszokat adjanak. Szerinte az országos civilhálózat segítségével könnyen mozgósítható helyi aktivistáknak olyan ügyeket kell felkarolniuk, amilyenek legutóbb például a politikai alapon történt iskolaigazgatói kinevezések elleni tiltakozások voltak. Ugyanakkor óva intett a kormánypártokra szavazók kritizálásától, mondván: köztük is sok a megtévesztett ember, s azt, hogy a különböző gondolkodásúak között létrejövő egységben mekkora erő van, megmutatta a választások utáni, Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a demokráciáért című demonstráció is, ahol egymás mellett lobogtak az árpádsávos és a szivárványos zászlók.
Asszonyi Eszter
De nem csak tüntetésekben gondolkoznak a civilek. A Független Diákparlament például azon van, hogy Hadházy Ákos aláírásgyűjtő akcióját sikerre vigye: a korábbi LMP-s politikus ugyanis az ország Európai Ügyészséghez csatlakozása érdekében egymillió támogatót akar összegyűjteni. Az akcióval a legfiatalabb politikai ifiszervezet, a Tizenix is egyetért. Utóbbi – bár generációs alapon szerveződő civil közösségként működik – alapvetően párthoz, a Momentumhoz kapcsolódik. Vezetője, Nagy Károly szerint a politika nekik elsősorban a közösségépítést jelenti; ennek leghatékonyabb eszközének pedig az országjárást tartják. Őszi „kitelepüléseiken” az oktatás lesz a központi téma; arról beszélgetnek majd, mit lehet konkrétan, az iskolákban alulról szerveződő kezdeményezések segítségével elérni a helyzet javításáért. Gerillaakciókat is szerveznek, amelyek súlya, jelentősége olykor megkérdőjelezhető, mindenesetre a fiatalokat könnyebb így megszólítani – fogalmaznak a szervezők. A tanévkezdésre érkező diákokat például több budapesti iskola előtt a „gondolkodj kritikusan” járdára fújt üzenettel várták.
A lelkes mozgalmároknak a kormánymédia karaktergyilkossági kísérleteivel és fenyegető e-mailek tömegeivel is szembe kell nézniük. A támadók pedig kíméletlenek még akkor is, ha csak egyetlen huszonéves egyetemista a célpont. Van persze olyan, aki azzal is kihívta maga ellen a sorsot, hogy túl magas labdát dobott fel. Homonnay Gergely, akit a Mi vagyunk a többség egyik fő szervezőjeként ismerhetett meg tavasszal az ország, nemrég például azzal állt elő, hogy pártot alapítana a macskájának.
Nem csak a kormányzati támadások miatt vált nehezebbé a civil mozgalmak szervezőinek dolga. Az aktivisták nap mint nap tapasztalják, hogy egyre több elkeseredett fiatal hagyja el az országot. Ők akár tanulni, akár dolgozni mennek ki, nem csak a munkahelyekről, az iskolapadokból is, hiányozni fognak az utcai megmozdulásokról is.
POZSGAI REBEKA
