Az Európai Unió nem egy kisebb tagállamában esett meg, hogy midőn az ország vezetője kinőttnek értékelte a számára adatott szerény helyet a glóbuszon, az általa vezetett kormány hamarosan elindult lefelé a lejtőn. Főként a kevésbé tehetős országoknak ugyanis kevés az anyagi, szellemi és igazgatási kapacitásuk ahhoz, hogy vezetőik egyidejűleg és egyforma intenzitással álljanak helyt a honi és a nemzetközi porondon, így a választók egyre inkább azt tapasztalják, hogy kedvenc politikusukat csak saját világmegváltó elképzelései hajtják, a gyötrő honi gondokról pedig egyszerűen elfeledkezik. Példa rá mondjuk José Manuel Barroso volt portugál miniszterelnök, akinek jobbközép pártját – miután ő az Európai Bizottság elnökévé avanzsált – a nép kisöpörte a hatalomból.
Még nem tartunk egészen itt, de a magyar polgárok is egyre inkább úgy érezhetik, hogy miközben miniszterelnökük az Uráltól az Alpokig felszántja a kontinenst, nemzetközi ambícióihoz támogatókat gyűjtendő, ami nekik ebben a migránshiányos országban a legfontosabb – az egészségügy és az oktatás –, gyorsuló ütemben rohad. Magyarország rovatunk írja a Honvédkórház sürgősségi ellátásának összeomlása kapcsán, hogy a hazai egészségügy rendszerproblémái immár – a törvényben egyébként elvileg engedélyezett –
statáriális intézkedésekkel sem oldhatók meg.
Igaz, a kormány nem is tekinti sürgősségi ügynek a dolgot. Ugyancsak e rovatban olvasható, hogy a kormány miként támadja az általa diszkriminált vallási közösségeket azért, mert felelősséget igyekeznek vállalni a közoktatásban, miközben – ezt már a Vélemény rovat egyik szerzője írja – az állami iskolarendszerben intézményesült a szegény, problémás gyerekek szegregációja.
Szerkesztőségünkben némi vitát váltott ki, hogy indítsunk-e a héten külön viccrovatot. Pozitív döntés híján végül a Gazdaság rovatban kapott helyet a történet, amelyből kiderül: a kormány által feltűnően, versenytársai kárára pátyolgatott Ikarus Egyedi Kft. megtette azt, amiről – kisvasútja kapcsán – Orbán csak beszélt („...ha bírálják, meghosszabbítjuk Bicskéig, ha tovább bírálják, akkor Lovasberényig”). A cég nemcsak csődbe ment, tulajdonosa nemcsak kimentette a csődvagyont hitelezői elől, hanem tréfás kedvében
egy nem létező napot, 2025. szeptember 31-ét adott meg tartozásai kiegyenlítésének időpontjaként,
minekutána elnyerte az állam számára „stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet” címet. Mi ehhez a mutatványhoz képest az, amit a Nemzeti Kereskedőházak Zrt. produkál? (A céljával befuccsolt, mégis újraalakítja önmagát más néven, bagatell 4 milliárdnyi adófizetői pénzből – lásd szintén Gazdaság rovat.) Vicc!
E sokirányú leépülés dacára a szabad szemmel alig látható, országos hálózatot nélkülöző ellenzék egyelőre nem tud sokat kezdeni azzal, hogy az Orbán-féle „hibrid rezsim” mint egy drogdíler a dizájnerdrogot, úgy adja el a társadalomnak a „stabilitás” látszatát – derül ki a Filippov Gábor politológussal készült interjúból. Így hát unalmukban a Fidesz-osztagok értelmiségellenes kampányba kezdtek: Fókuszban rovatunk veszi sorra e kulturkampf egzótáit a művelt közönség számára. Általános érdeklődésre tarthat számot Tech + tudomány rovatunk cikke, amely szerint brit tudósok megállapították, hogy okostelefonos alkalmazással már ötéves korban szélesíthető a szókincs. Ha megjön a magyar változat, a kultúrharc folyamatosan „sivalkodó” vezérei is nyilván megtanulnak majd néhány szinonimát.
A szerző a HVG szerkesztője.